2025.08.27. (szerda)

Szeretem a zagyvaságokat

Szeretem a zagyvaságokat

Dátum:

Az angol puncs verhetetlen - szerintem. A franciakrémesük pedig pontosan olyan, amilyennek ezt a süteményt én gondolom. A sor persze mindig hosszú, de haladós, a kiszolgálás pedig mosolygós. Zagyvaságokat beszélek. Nem, a Zagyváról!

zagyva2Ha nem a Zagyva cukrászda működne abban az épületben a második Zagyva-híd túlparti lábánál, a Vosztok szélén, akkor szerintem senkinek nem jutna eszébe, hogy ott cukrászdát nyisson. Egyszerűen azért, mert ennyire félreeső, sétálós forgalomtól távol lévő, építészetileg kihívásokkal küzdő épületben – a józan logika mellett – nem lehet sikeres vendéglátóhelyet működtetni. Ám itt jön az, ami a Zagyva titka. Az emberek és a kitartás.

A Zagyva cukrászda hosszú évek alatt építette ki stabil vendégkörét, szép lassan alakítgatta hírnevét, aminek köszönhetően az embereket nem érdekli, hogy hol mérik a jó fagyit, készítik a kiváló süteményt. A Zagyva cukrászda ma már Szolnok bármelyik eldugott pontján üzemelhetne, a vendégkör jelentős része akkor is elzarándokolna a pultjaihoz. A Zagyva az elmúlt másfél évtizedben nem azon ügyködött, hogy gyorsan megkopassza a hasáért áldozni hajlandókat, hanem, hogy aki egyszer betért, annak legyen kedve még sokszor visszatérni.

A süteményeik nemcsak szépek, de élvezhetőek is. Leginkább azért, mert nem bódítóan édesek. Nem tudom, hogy ez egy irányzat, avagy csak így szereti a mester, de nekem nagyon bejön, ha úgy tudok süteményt enni, hogy utána nem fog el az émelygés. Nem a cukor íze dominál, hanem az ezerféle ízesítés.

Tudom, sokan lenézik a franciakrémest, és azt gondolják, az minden cukrászdában kapható. Igen, de a krémesek közötti különbség pontosan megmutatja, hogy a cukrász termel vagy alkot. A Zagyva krémese habos, könnyű, nem túlédesített, nem darabokra potyogó. Azt mutatja, hogy a hétköznapi fogásokat is tisztességesen művelik.

Persze, tőlem a világ legjobb krémesét kínálhatnák, ha a kiszolgálás csapnivaló lenne. Ám nem az, sőt. Néha elnézem a pult mögött pörgő hölgyeket és urakat, és csodálkozom, miként bírják. Mosolyogva ugranak, pakolnak, számolnak, a szó legjobb értelmében, kiszolgálnak. És nemcsak reggel, de akár még vasárnap délután is, amikor már legalább két kemény nap mögöttük van. Mert hétvégén – legyen fagy vagy napsütés – sokszor a bejárat előtt kanyarog a sor. (Amit most olyan szépen rendbe tett a tulajdonos.)

Ha valaki azt kérdezi, mit kell feltétlenül megkóstolnia a Zagyvában, zavarba vagyok. Álljon meg a süteményes pult előtt – nem lesz könnyű, mert mindig takarja a tömeg – engedje el a fantáziáját, és rajta. Fagyi esetén viszont nem hagyható ki az angol puncs – szerintem. De tessék választani!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Drukkoljunk!

Lényegében bármilyen vendéglátással kulturáltan foglalkozó vagy nem hétköznapi élelmiszereket árusító üzletnek drukkolnék a Szapáry utca elején, hiszen az ilyen nemcsak az egykori korzónak tesz jót, de az elátkozott Árkádot is felrázza. A minőségi csoki csak rátesz a lelkesedésemre.

A limonádé is jeles

Amikor a hó ropogott a talpam alatt a Kossuth téren, mindig arra gondoltam, akkor jön el az igazi tavasz, ha a Campus Café előtt újra kinyílnak a napernyők, és ismét lesz kedvem inni a limonádéjukból. Megtörtént. Már nem is egyszer. És nem csalódtam.

Gyorsan, valami jót

Lehet, hogy nem itt készül a világ legjobb pizzája, még azt is el tudom fogadni, hogy nem is igazi és nem is olasz az, amit a Kossuth utcai Prontoban alkotnak, de hogy nekem ízlik és szeretem, az tény. Délben vagy este, helyben vagy otthon, vállalható.

Sokat látott helyen

Működött már itt gyógyszertár, könyvesbolt, fagyizó, számítástechnikai szaküzlet, telefonos cég. Mivel azonban maga az épület legalább százhúsz éves, biztos, nem teljes a felsorolás. A Lipóti pékség asztalától az őszi várost nézve csak remélem, hogy egy darabig nem kap új funkciót a hely.