2025.08.27. (szerda)

Szilveszteri üdvözlet

Szilveszteri üdvözlet

Dátum:

A nehezen kisilabizálható bélyegző alapján egyértelműnek tűnik, hogy Pista 1917 Szilveszterének éjszakáján nemcsak megírta, de postára is adta ezt a képeslapot Szolnokon, ami a következő év első napjaiban megérkezett a Baranya megyei Liptódra.

A nehezen kisilabizálható bélyegző alapján egyértelműnek tűnik, hogy Pista 1917 Szilveszterének éjszakáján nemcsak megírta, de postára is adta ezt a képeslapot Szolnokon, ami a következő év első napjaiban megérkezett a Baranya megyei Liptódra.

Ismét egy anziksz, aminek legalább olyan érdekes az írott oldala, mint a képes. Hiszen sok kétségünk nem lehet afelől, hogy mit is kereshetett Szolnokon egy baranyai ismerőssel levelező fiatalember 1917 telén. Főleg, ha a képeslapra írott szövegből azt is megtudjuk, hogy Pista 1917. december 31-én már két napja úton volt. Sajnos, az nem derül ki, hogy éppen a keleti frontra tartott, vagy már onnan hazafelé érinthette Szolnokot. Mivel az első nagy háború utolsó évének küszöbén adta postára szívélyes üdvözletét Hábel Marika nagyságos úrleánynak, talán nem tévedünk nagyot, ha azt gondoljuk, a katonavonat nem hozta, hanem vitte a frontra.

És minden bizonnyal hosszabb-rövidebb ideig várakozni volt kénytelen katonatársaival együtt a szolnoki állomáson, ahol a Vasúti levelezőlapárusításnak köszönhetően gyorsan vett egy, a várost ábrázoló képeslapot. Amit persze lehet, hogy meg se fordított, hiszen bármelyik pillanatban indíthatták a szerelvényt a Tisza túloldalára, és igazából az üzenet, a híradás lehetősége volt számára a fontos.

Így nem nagyon bánkódhatott azon, hogy a festett képeslap egy nyári pillanatot örökít meg Szolnokon. Nem hinném, hogy elmélázott azon, vajon a Gorove utca merre is lehet az állomáshoz képest, és a törvényszéki palota mellett milyen épületek láthatók még a képen. Neki akkor nem igazán lehetett fontos, hogy a képeslapon megörökített palotasor Szolnok éppen véget érő aranykorának egyik emblémája a biztosító bérházával, a Mezőgazdasági Takarékpénztár épületével, a megyeházával vagy a távolban a pénzügyi palotával és a Steiner féle házzal.

Nem hinném, hogy hosszan nézegette volna Szolnok kövezett főutcáját a gondosan kialakított járdákkal, a fiatal facsemetékkel, a villanyvezetékekkel és a konflisokkal. Arra pedig végképp nem gondolhatott, hogy a beköszöntő új esztendő mennyi mindent söpör majd el Szolnokon és az országban, és mi mindent látnak majd ezek a házak.

A Baranya vármegyében lévő Liptódon élő Hábel Marika 1918. január 8-án kaphatta meg a képeslapot. Amikor Pista talán már a Kárpátokban harcolt. Vagy ha kevésbé volt szerencsés, akkor már életét adta egy széthulló birodalomért, egy ingó trónon ücsörgő királyért, egy olyan lassan száz éve kitört háborúban, ami nem ért véget, mire lehullottak a levelek.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A szolnoki Ferencváros

Nagy Zsolt, a megyei napilap egykori fotósa nem repülőn szállt 1975 körül az átépülő Szolnok fölé, hanem az akkor már majdnem átadott Vízügyi Székházból örökítette meg a mi Ferencvárosunk keleti szélét. Azaz a még gyér forgalmú, a Horánszky nyomvonalát részben már elhagyó Ady Endre utcát.

Három szoborral ezelőtt

Egy családi albumból került hozzám a mellékelt fotó, ami azért érdekes számomra, mert eddig sehol nem találtam utalást arra, hogy nagyjából a mai Zounuk ispános szökőkút helyén egy ilyen emlékhely lett volna korábban.

Rendszerváltás közben

Attól, hogy körülöttünk éppen változik a világ, még próbáljuk a megszokott, privát életünket élni. Ahogy tette 1950. július 4-én egy bizonyos Józsi (?), aki ezzel a mából nézve érdekes szolnoki lappal üzent Kisújszállásra, hogy csak a hétvégén tud menni.

Emelkedő Szabadság terünk

Még néhány évtized és a Szabadság téri házak első emeletéig fog érni az út szintje? Merthogy ezen a minimum fél évszázaddal ezelőtt készült fotón még nagyjából fél méterrel lentebb jártak az autók, mint ma. Arról nem is beszélve, hogy a huszadik század elején a járda és a közút egy szintben volt.