A Szántó körútnak még nyoma sincs, de még ott a Délibáb úti iskola. Látható a képen a néhai MTE pálya és mellette a gyerekkönyvtár épülete is. A 32-es út még nem az Eötvös téren, hanem a volt mentőállomásnál csatlakozik a Baross utcába. És a Pláza helyén is áll még a hosszú faház.
Szolnok 1992-ben felülről
(ÉV VÉGI ISMÉTLÉS: Ez az írás 2018. december 13-án jelent meg először.)
Nem tudok szabadulni a Szolnokot ábrázoló légi felvételektől. Viszont ígérem, hogy egy darabig ez az 1992. november 7-ére datált, Danka Balázstól kapott felvétel lesz az utolsó, amiről írok. De ezt nem tudom kihagyni, hiszen nagyon jól mutatja, hogy alig negyed század alatt is mennyit változhat egy város szerkezet.
Soha nem néztem még utána annak, hogy mikor épült meg a Szántó körút utolsó íve, ami ma már a Csokonai és a Thököly utat köti össze. E felvétel alapján azonban egyértelmű, hogy ez az építkezés már erősen a rendszerváltás utánra datálható. Annak ellenére, hogy a Szolnok belső körgyűrűjének is tekinthető út terve talán már a negyvenes években felvetődött, de a hatvanas években egészen biztos, szó volt róla, hiszen ez volt a Kossuth téren átvezető 4-es főút alternatívája. Az 1992-es légi felvételen egyébként jól látható, hogy a körút utolsó szakaszának nyomvonalában hatalmas üres placcok is voltak, így viszonylag kevés ház eshetett kifejezetten ennek a fejlesztésnek az áldozatául.
Az alig negyedszázados felvétel további érdekessége, hogy két olyan iskola is látható még rajta, amelyekről ma már csak múlt időben beszélhetünk. Az egyik a „rékasi rámpa” tövében lévő Délibáb úti iskola, ami sokáig nemcsak az úgynevezett Cigányvárost, de a Széchenyi lakótelep felépítéséig a vasúti töltésen túli, külvárosi területeket is kiszolgálta. Udvarának nyomai még megtalálhatóak a diszkontáruház mellett, azonban bezárása és bontása történetét még valakinek fel kellene dolgoznia. Aminek talán része lehetne az MTE pálya sarkán álló másik iskolaépület története is. Különböző visszaemlékezésekből úgy tudom, hogy egy ideig ez is önálló intézmény volt, majd a nyolcvanas években a Délibáb részeként működött. Az én emlékeimben azonban, mint a Verseghy könyvtár gyerekrészlege szerepel, illetve a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján az ott működő videó tár miatt volt számomra fontos. (A fiatalabbak kedvéért: innen a könyvtári rendszerhez hasonló módon lehetett műsoros, de olykor másolt videó kazettákon filmeket kölcsönözni. A tagdíj eleinte egy darab üres videó kazetta volt.)
Persze érdemes egy picit a Városi Sporttelep fölött is elidőzni. Ez egy közel száz évet megélt spotpálya volt, aminek a helyén bő évtizede az Interspar és a parkolója található. Mielőtt megépült volna a Tisza-ligeti stadion, lényegében a Mátyás király úti sporttelep volt a „szolnoki stadion”, ahol olykor legendás csapatok és játékosok is megfordultak. Engem kevésbé prózai emlékek fűznek hozzá: jó párszor körbefutottam tornaórákon. Sőt, egyszer talán motorversenyt is láttam itt. Így felülről nézve, el kell ismerni, hogy a pálya Mátyás király út felőli vége nagyon belelógott a belső körútba. Jól látszik, hogy a Szántó körút folytatása megépíthetetlen lett volna legalább a pályát kiszolgáló épületek elbontása nélkül.
Életkoromból adódóan van ezen a képen még legalább két olyan hely, amelyek úgy maradtak meg az emlékeimben, ahogy itt láthatóak. Az egyik az Eötvös tér, ami a középiskolás éveimben még egyáltalán nem volt a Thököly és így a 32-es út folytatása, ezért kifejezetten csendes helynek számított. Azzal együtt, hogy a park keleti oldalán, ott ahol ma a főút vezet, akkoriban (is) még a tanulóvezetők gyülekezőhelye, sőt talán valamiféle rutinpályája volt. A Baross utca felől faházszerű építmény, valamilyen boltok zárták le.
Ám ennél is fontosabb emlékek fűznek az onnan pár méterre lévő Sport cukrászdához – a Baross és a Móricz Zsigmond sarkán állt -, ahová minden tanévnyitó után betértünk. A felvétel készítésekor még megvolt a kerthelyisége is, ami a nálam idősebbek emlékében fontos könnyűzenei helyszínként őrződött meg, ahol Illés Lajos is zongorázott.
És zárásként egy olyan, számomra izgalmas területet citálnék, amiről semmi személyes emlékem nincs. Pontosabban az Ady Endre úton, a Szolnok Pláza helyén álló hosszú felvonulási épületre, faházra tisztán emlékszem. Ám, hogy milyen célt szolgált a nagy belvárosi építkezések után, és főleg milyen is volt a mögötte lévő, a Batthyány utcához tartozó házak környéke, sajnos nem emlékszem. Valahogy csak az SZTK épülete, a mellette lévő, parkolónak használt placc maradt meg az emlékeimben. Így azokra a házakra sem emlékszem, amelyek a Szív utcában, a Hősök tere szélén álltak, ott, ahol évek óta egy büfé kocsi „emeli” Szolnok belvárosának a fényét. Így ezt a 26 éves képet nézve csak azt állapíthatom meg: azokat a házakat már nem a 900 éves évforduló, és nem is a szocializmus tüntette el.
