„A Verseghy előtti park meglehetősen kopár. Kicsit olyan, mintha a templom felől egy focipálya, vagy valamilyen sportpálya látszódna.”
Messze nem volt az kopár, ó, dehogy! A pályának látszó ovális rész volt a játszótér, ráccsal védett sergővel, hintákkal, homokozóval, lipityókákkal, tökéletes gyöngykaviccsal, az északi oldalán ingyen ivókúttal. A fák 1965. június 6-án már biztosan nagyok voltak, összeérő lombkoronákkal, aznap volt Juniális a Verseghyben, ami személyes emlékem.
„A Tisza felől indulva észrevehetjük, hogy a jelenleg építkezési területnek számító, egykori óvoda helyén még egy viszonylag hosszú, nagy udvaros ház állt. Mi lehetett ez, és vajon miért kellett lebontani?”
A cikkben említett hosszú ház a Koltói Anna Általános Iskola napközije volt, aminek rémségeit most mellőzném. Ebédlő nem volt, a teremben ettünk bőrös főzeléket (…) 1958-63-ban legalábbis az volt ott. Az óvoda alapozásakor, ami biztosan 1961 előtt kezdődött, a földmunkák során rengeteg teli géppuskahevedert, sőt akna gránátot vittek el onnan a tűzszerészek. Nekünk azt mondták, rendőrség működött ott korábban, de a rendőröknél sose volt használatban géppuska, még kevésbé ásták el.
Az épület műszaki állapota nem indokolta az elbontását. Esztétikai állapota még kevésbé: magasföldszint, keramitos, bolthajtásos behajtó, végig fedett tornác az udvari oldalán. A képen is beazonosítható kispályás focipálya méretű udvar, fákkal körbeültetve még kevésbé, hogy egy fantáziátlan, még lakótelepen is snassz üvegdoboz épüljön a kiváltására. (…)
„Még nincs ott a későbbi Járási Tanács irodaháza – ma valami hivatal -, hanem talán a régi Halászcsárda kerthelyisége működik. Lehet, hogy tévedek, de így a magasból nekem olyan, mintha körben valamiféle bokszok lennének.”
Az Arany János utca és a Kossuth sarkán levő háztól a következő házban, nyugat felé akkor halászcsárda volt, saját kerthelyiséggel, és csatos üvegben hazavihető csapolt sörrel. Ugyanígy kerthelyiséggel rendelkezett a Magyar utca és Kossuth tér sarkán lévő egykori cukrászda. Évzárók után, a jó bizonyítványért ott fagyizhattunk anyámékkal.
„És még mindig a Kossuth tér környéke. Van, amit nem tudok megfejteni. A Szigligeti és a Kossuth út sarkán, a Hatvanassal szembeni, bekerítetlen telken álló, kör alakú valamit. Újságosbódé? Valamiféle üzletecske? Kút? Sergőnek nem gondolnám. De hátha van valaki, aki emlékszik, hogy mi lehetett az ott, a hatvanas évek elején.”
A Hatvanassal szembeni bódé újságos volt. Kardos bácsi – a fotós és a rádiós édesapja -, a néma újságárus onnan tette át később a székhelyét a Ságvári-Beloiannisz utca sarkára.
„Így a helyi és a helyközi buszok legfontosabb csomópontja, vagy talán azt is mondhatjuk, pályaudvara a Szabadság tér és környéke volt. Nem véletlen tehát, hogy a Megyeháza előtt, a Varga és a Bíróság közötti utcában és a Szabadság téren is ott áll az a rengeteg busz. Köztük pótkocsisok is, amelyekkel a csuklós buszok megjelenéséig próbálták kiszolgálni az egyre növekvő igényeket.”
Valóban a városi buszállomás volt a Híd bisztró nevű becsületsüllyesztő későbbi helyén. Akkor még favázas buszok jártak, és leszállást nem jelző kis pótkocsival.
„Nem meglepő, hogy a hídépítők majdnem az egész Verseghy parkot felvonulási területnek használták. Még szerencse, hogy közben a Damjanich uszoda üzemelhetett.”
A híd áthúzása a cölöpökből vert ideiglenes hídlábra balsikerrel járt. A középső test áthúzáskor leszakadt. Én a Damjanich strandon hallottam a lezuhanását. Szóval a hídépítés alatt végig működött a Dami. A híd egyes részei a Tarnán ma is állnak.
