
A Szolnokot a Kádár-korban, az MTI megbízásából rendszeresen megörökítő Tulok Ferenc 1973-ban vagy 1974-ben készíthette ezt a nyáresti fotót a Tisza szállóról. A mesteri beállítás minden bizonnyal nem azért született, hogy a Szolnokon turistáskodók nyugati autóit megörökítse, hanem, hogy a Képzőművészeti Alap Kiadó kollekciójában nyoma maradjon a város és a megye akkor legelegánsabb szállodája külső fényeinek. Persze a szállodáról készült korabeli képeslap és az épület előtt parkoló nyugati autók között ok-okozati összefüggés lehetett, bár akkor még nem városmarketingről és turisztikai desztinációról beszéltek, csupán reklámról és fizető vendégekről. E képeslap pedig azt mutatja, az utóbbiakból nem is lehetett hiány a hetvenes évek első felében, hiszen nagyon úgy tűnik, hogy a Tisza szálló előtt parkoló Peugeot 504, bogárhátú VW, Mercedes és talán a Mini Morris is valódi turisták révén érkezhetett a városba. Bár a Volga M21, a Skoda 1000 MB, illetve a színház művészbejárója előtt parkoló Wartburg és Trabant sem lebecsülendő, mert vagy belföldi turistákat hoztak, vagy helyiek érkeztek velük valami rendezvényre, vagy csak egy jót vacsorázni a Tiszába.

Ennek a lapnak az igazi különlegessége azonban nem a kivilágított Tisza szálló, hanem a ráragasztott kétféle bélyeg, illetve a hátuljára került alkalmi bélyegző és matrica. Valószínű, hogy első körben ezt a képeslapot nem postai küldeménynek, hanem inkább valamilyen eseményhez kapcsolódó emléklapnak szánták. Legalábbis erre utal, hogy a képes oldalára is ragasztottak bélyeget, plusz alkalmi pecséttel is ellátták. Az 1974-es kiadású bélyeg valószínűsíti, hogy maga a képeslap akkor vagy egy évvel korábban készült, míg témája, a „25 éves a szovjet-magyar tudományos együttműködés” utal e példány funkciójára. Ezt megerősíti az elmosódott pecsét mellette, ami Szolnok „felszabadulásának” 30. évfordulójára készült, és elsősorban 1974. november 4-én használták.

Ebből a bélyegzőből a nem képes oldalra is jutott. Már ott sem tökéletes, de jól kivehető, hogy a fiókáit tápláló pelikánt vörös csillag övezi, aminek felső ágához a „30 éve szabad”, talpához pedig az évforduló dátuma került. A lapra rákerült egy „Szolnok 900 éves” matrica is a város Kádár-kori címerével. Ez vagy azért történt, mert a 900 éves évfordulóra már 1974-ben is készült a város, sőt, annak egyik mozgatója a 30 éves évforduló is volt, tehát már a hivatalos jubileum előtt is osztogathattak ilyen emléklapokat. De az is simán előfordulhatott, hogy az 1974-ben lebélyegzett lapokból maradt egy adag, amit nem szerettek volna kidobni, inkább nagyon egyszerűen újrahasznosítottak. A sok tízezer „900 éves Szolnok” ajándékok közé az ilyesmi simán befért.


Tulajdonképpen mindegy is, hogy mi történt. A lényeg, hogy Szolnok akkor nem túl régi épületének képével – ma már a vasútállomás, a 24 emeletes, de a Szolnok ABC és lassan a művelődési ház is idősebb, mint a megörökített Tisza szálló – kétszeresen is köszöntötték a várost. Abba most ne menjünk bele, hogy a két köszöntés milyen kontextusba volt helyezve. Ugyanakkor az elvitathatatlan tény, hogy Szolnok történelmében 1944 ősze legalább olyan jelentős volt, mint a talán 1075-ös első említés. Plusz soha ne feledjük: a történelmet mindig az utókor írja, olykor az aktuális hatalom szolgálólányaként!