(Évzáró ismétlés: Ez az írás 2015. szeptember 22-én jelent meg először.)
Minden politikai és gazdasági válság ellenére azt gondolom, hogy a XXI. század egyik legfontosabb iparága a turizmus marad és lesz. Viszont ez egy olyan iparág, ahol a jól működő beruházásokat – még, ha fizikailag el is készülnek – nem lehet egy év alatt létrehozni, működővé és főleg rentábilissá tenni. A minőségi turizmushoz tehát nemcsak pénz, de idő, azaz türelem is szükségeltetik. Így olyan ötleteket kell ma feldobni, amelyekbe holnap lehet pénzt fektetni, de majd csak nagyon sok holnap után fognak megtérülni. Akkor viszont akár stabilan és hosszasan is. Szóval, ha komolyan azt gondoljuk, hogy Szolnok akár a turizmusból is nagyobb szeletet hasíthatna a jövőben – ami azt jelentené, hogy sokkal, de sokkal többen élnének ebből a városban -, akkor ma kellene ezt megalapozni.
Hogy mivel? Például a gasztronómiával.
Nem megbántva senkit, de itt most nem a Gulyásfesztiválra, a Csokifesztiválra, a halfőző rendezvényekre, sőt még csak nem is az általam imádott habos islerre gondolok. Elsősorban. Mert ezek ugyan fontosak, értékesek, de maximum csak egy hétvégére generálnak jelentősebb turizmust, így sem a munkaerőpiacra, sem a beszállítókra, de a turisztika kiszolgálóira sincsenek hatással. Másra gondolok.
Mert Szolnokot egész évre kellene a gasztronómia fellegvárává, fővárosává, hosszabb távon zarándokhelyévé tenni. Amihez arra lenne szükség, hogy a város tele legyen a legkülönfélébb minőségi éttermekkel, cukrászdákkal, kávézókkal és bisztrókkal. Lehessen azt mondani, hogy aki Szolnokra jön, az nálunk nemcsak magyar, de európai és jelentősebb nemzetközi konyhát – hagyományosat és modernt egyaránt – vivő vendéglátóhelyeket talál. Nem fajtánként egyet, hanem mindből többet. Mégpedig olyanokat, amelyek élén a legjobb hazai és nemzetközi séfek, cukrászok, baristák és egyéb mesterek állnak. Akik ráadásul Szolnokon nevelik az utánpótlást, így egy idő után ezek a helyek mesteriskolák is lehetnek egyben.
Aki most felkiált, hogy nincs ehhez Szolnokon fizetőképes kereslet, az kérem, hagyja abba ennek a bejegyzésnek az olvasását!
Ugyanis annyira még nem vagyok eszement, hogy mindezt a szolnoki keresletre alapozva kezdeném kiépíteni. Ez ugyanis egy olyan mértékű program, amikor nemcsak konyhájában, személyzetében, de enteriőrjében és marketingjében is kiemelkedő éttermeket akarunk százas nagyságrendben létrehozni, ezért nem megy kizárólag vállalkozói alapon. És nem is várható, hogy csak vállalkozók fogjanak hozzá a megvalósításához. Merthogy az eredményből, a haszonból sem csak az egyes helyek, hanem a város egész közössége, sőt a környékbeli települések is részesülhetnének.
Igen, összefogás és közös befektetés nélkül ezt nem lehet megcsinálni. Mert csak így lehetne az évek óta üresen tátongó üzlethelyiségeket vendéglátóhelyekké alakítani, oda megfelelő befektetőket és bérlőket találni. Miként csak így lehetne az első néhány év működését finanszírozni, hogy miközben komoly kampány csalogatja Szolnokra a gasztroturizmus megszállottjait, minden hely életben maradjon, fejlődjön, fejlesszen, tanítson. Mert csak így lehet az éttermekhez és egyéb helyekhez kapcsolódó beszállítói hálózatot, képzési központokat, turisztikai szolgáltatókat a rendszer részévé tenni. Minimum 4-5 év eltelne, mire a számtalan helyen, nemzetközi és hazai mesterek keze alatt szolnokiak dolgozhatnának, szolnokiak és környékbeliek termelnék a minőségi alapanyagokat, és mindenki belátná, hogy érdemes szállodákat, panziókat, fürdőket és más turisztikai attrakciókat is létrehozni, mert végre van fizetőképes kereslet.
Képzeljék el, hogy a Szapáry úton, a Kossuth téren, de még a mellékutcákban is egymást érik a legkülönfélébb vendéglők. Amelyek nemcsak szépek, de a konyhájuk miatt messzi földről vonzanak vendégeket. Esténként nem kihalt a város, hanem lüktet. Miként napközben is, amikor a kávézók és cukrászdák vonzzák a turistákat, akik ha már itt vannak, akár a boltokban is hajlandók költekezni. A város 950 éves évfordulóját pedig úgy ünnepeljük, hogy Szolnok a legtöbb Michelin-csillaggal büszkélkedő település, és minden gasztronómiai TOP lista a szolnoki helyek felsorolásával kezdődik.
Amikor pedig mindenki csodálkozna, miként lehet ez, elmondanánk, hogy évekkel korábban közösen gondolkodtunk, kitaláltuk, összefogtunk és megcsináltuk, és ami eleinte sok pénzünkbe került, már csak hozza közvetlenül és áttételesen a hasznot a virágzó Szolnoknak. Lehet, hogy mindez elsőre őrültség, de a repülés, a Holdra szállás vagy éppen a mobil telefonálás is eszement ökörségnek tűnt valamikor.
