2025.08.27. (szerda)

Szolnok provokálása

Szolnok provokálása

Dátum:

Ez a forgalomba került felvétel azt bizonyítja, hogy a hatvanas évek elején a monopol képeslapkiadónak nem kellett a helyi tanács vagy párt jóváhagyását kikérnie egy anziksz megjelentetéséhez. Ez az 1962-es fotó az üres szobortalapzattal ugyanis szolnoki szemmel felért egy provokációval.

Ez a forgalomba került felvétel azt bizonyítja, hogy a hatvanas évek elején a monopol képeslapkiadónak nem kellett a helyi tanács vagy párt jóváhagyását kikérnie egy anziksz megjelentetéséhez. Ez az 1962-es fotó az üres szobortalapzattal ugyanis szolnoki szemmel felért egy provokációval.

Nincs az a diktatúra, aminek mindenre kiterjedhetne a figyelme. Magyar képeslapok bizonyítják, hogy sem a Rákosi-, sem a Kádár-rendszernek nem volt elegendő kapacitása például a nagyközönség elé kerülő kiadványok kontrollálására. Így az ötvenes években simán megjelenhetett például szolnoki képeslap olyan háború előtti fotót sokszorosítva, amelyen a Verseghy gimi sarkánál, a mai Zounuk ispános szökőkút helyén 1944-ig létező „trianonos” virágágyás látszott. A mellékelt képeslap pedig azt igazolja, hogy a Kádár-korban is napvilágot láthattak olyan anzikszok, amelyek felértek egy kisebb provokációval. Esetünkben ugyanis a nagyon nehezen, a helyiek számára már-már sértő módon készülő szolnoki Munkásmozgalmi emlékmű üres talapzatát sikerült képeslappá tenni, és minden bizonnyal több ezer példányban terjeszteni.

Biztos vagyok abban, hogy ezen az 1964 novemberében Szolnokról Karcagra küldött képeslapon egy olyan fotó szerepel, amit a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata nem helyi, sőt semmiféle helyi kötődéssel nem bíró fotósa készítette. Ugyanis, ha egy szolnoki vagy a szolnoki történéseket ismerő fényképész munkája lenne, akkor egész biztos, nem jelenik meg ez a fotó képeslapként. A hatvanas évek elején ugyanis Szolnokon mindenki – vagy legalábbis, aki érdeklődött a helyi ügyek vagy a város fejlődése iránt – ismerte a Kossuth téri szobor kálváriájának történetét. Ez még 1959-ben, az alkotó és az alkotás kiválasztásával kezdődött, és olyan szerencsétlenül alakult, hogy csak 1963 márciusára került a végül Munkásmozgalmi emlékműnek nevezett szobor a helyére. Miközben a talapzat – ami ennek a lapnak a bal alsó sarkában látható – már 1961-ben vagy 1962-ben elkészült, a megyei napilap 1962 szilveszteri számában pedig még egy karikatúra is kifigurázza.

Persze, nem zárható ki, hogy az ismeretlen fotós, aki Szolnok megye fejlődő székhelyének a megörökítésére érkezett a városba csak jót akart. És úgy szerette volna bemutatni az épülő várost, hogy miközben a már majdnem elkészült új lakóházat megörökíti, a fejlődést megmutatandó egy régi házat is a felvételére komponált. Bár, ha tudta volna 1962 nyarán – mert szerintem ez a felvétel akkor készült -, hogy abba a bizony új házba tervezett Múzeum étterem a szoborhoz hasonló tortúrán ment át, talán eltekint a kompozíciótól. A mi szempontunkból persze ez szomorú lett volna, hiszen így egy olyan felvétel maradt ránk a Kossuth tér nyugati végéről, ami bepillantást enged a régi Hubay utcába, és a Szekeres-féle ház (Steiner és fia épület) ritkán fotózott sarkát is megőrizte.

És még valamit, amit nem tudok megfejteni. A képen három autó látható. A talapzat mögött egy Warszawa M20-as állami rendszámmal. A múzeum bejáratától jobbra talán egy GAZ kisteherautó zárt felépítménnyel, és még valami mögötte. El nem tudom képzelni, hogy milyen márkájú „szervízautó” látható ezen a képen FB 62 84 forgalmi rendszámmal. Lengyel Nysa még nem lehetett, orosz GAZ kisbuszra és NDK-s Barkaszra sem hasonlít. Esetleg egy IFA? Ha valaki tudja a megoldást, kérem, árulja el!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Lába között a tanács

Ezt a felségsértéssel felérő, valamikor 1966 után készült képet már csak a poén kedvéért sem szabad kihagyni. Arról nem is beszélve, hogy a fotó úgy mutatja a Kossuth tér városháza felőli oldalát, ahogy már nem sokkal később sem lehetett látni.

Szürke város szép lányokkal

Hol diskurál ráérősen ez a két irhabundás, fiatal hölgy? Az avatott szemek, akik még emlékezhetnek Szolnok jó három és fél évtizeddel ezelőtti arcára rögtön rávágják: a Beloiannisz út elején, a pártház előtt. A fiatalabbak meg talán a felvétel jobb széle alapján a homlokukra csapnak: az ott a nagyposta, tehát a Baross úton járunk, jártunk.

Nekünk büszkeség, nekik üzenet

Valaki 1906. október 1-jén lekéste a csatlakozást Szajolnál, ezért úgy tűnt, a tervezettnél egy nappal később érkezhet Bajára. Ezt nem telefonon üzente meg, pláne nem SMS-t küldött, hanem egy lapot Szolnokról. Ami neki csak egy üzenet volt, nekünk viszont egy épület emléke, amire büszkék lehetünk.

Fotós a főutca közepén

Szolnok főutcáján valamikor 1907 és 1910 között állította fel masináját az ismeretlen fotós, amivel meglehetősen nagy feltűnést kelthetett, hiszen a megörökített alakok többsége a kamera felé néz. A macskaköves Gorove utcában, amelynek páratlan oldala a szolnoki palotasor.