2025.08.27. (szerda)

Szolnoki házak (12.): Cukorgyári bérház

Szolnoki házak (12.): Cukorgyári bérház

Dátum:

Legalább annyira meglepődnék, ha előbukkanna a Kossuth utca 12. szám alatti ház eredeti homlokzatszínén, mintha hirtelen tucat számra kerülnének elő fotók az épület elmúlt évtizedeiről. Ha a házszám alapján nem ugrik be, a hatvanasról van szó.

Szolnok egyik legszebb és kicsit különleges bérháza. Bár nagyjából egyidős a Táncsics utcában, a városháza mögött álló bérpalotával, kevés hasonlóságot mutat vele. Míg ez utóbbi inkább az első világháború előtt épült Gorove és Szapáry utcai, klasszicizáló épületekkel rokon, addig a Szigligeti utca sarkán álló inkább a fővárosban, a parlament környékén, a tízes évek végétől építeni kezdett bérházakkal és irodaházakkal mutat hasonlóságot.

Ez a háromemeletes ház a szolnokiak – mondjuk a húszon fölüliek – többségében hatvanasként él, ami a földszintjén 1951-ben megnyitott csemege bolt korabeli nevére utal.

Csak a fiatalabbak és a blogszolnokot frissen felfedezők kedvéért! Az a bolt azért kapta a keresztségben a hatvanas elnevezést, mert 1951-ben Rákosi Mátyás – a Magyar Dolgozók Pártjának első titkára, azaz a magyar Sztálin – hatvanadik születésnapjára nyitották meg. Ha mondjuk, két évvel korábban jut valakinek eszébe, hogy ily módon kellene nevet keresni a város legjobban ellátott boltjának, akkor lehet, hogy ma hetvenesként emlegetnénk, mert akkoriban meg Sztálin kerek születésnapját ünnepelte az ország. A bolt így lett hatvanas, amit szerintem akkor mos majd le magáról, ha az az utolsó szolnoki is meghalt, akinek még így emlegették ezt a valamikor szebb napokat látott csemegét. (Tehát, talán soha.)

Ugyancsak ide kívánkozik, hogy természetesen, nem véletlenül jelölték ki éppen itt a hatvanast. Ez volt ugyanis legközelebb a korabeli hatalmi központokhoz, azaz az utca túloldalán lévő megyei pártbizottsághoz, a megyei illetve a városi tanács épületéhez. És ez a járási hivatal és a munkásőrség révén a hatvanas években még inkább igaz volt.

Ennek ellenére egészen meglepő, hogy az épületről alig maradt fenn korabeli ábrázolás. Minden bizonnyal azért, mert a képeslapkészítők és az amatőr fotósok szempontjából sem a legjobb helyen áll. Csak olyan képeken tűnik fel, amelyek a Kossuth tér a keleti végét mutatják. A Kossuth utca fotóit viszont, szinte kivétel nélkül, éppen erről az oldalról készítették, vagy ha nem, akkor a megyeháza és a kaszinó épületénél nem fotóztak távolabbra. (Ha valakinek vannak korabeli képei, kérem, ossza meg velem! Minden elképzelhető helyet átnézte, de csak egyetlen egyet találtam.)

A korabeli képek tucat számra való előkerülésénél csak az lenne nagyobb csoda, ha végre eredeti színében láthatnánk ezt a házat. Ha jobban megnézik, látható, hogy az emeleti szinteket viszonylag nagyméretű kőlapok – szerintem a mészkőnek valamelyik keményebb változata – borítják. Olyan anyag, amely az elmúlt évtizedekben nagyon jól magába szívta a ház előtt hömpölygő forgalom kormát.

Persze, nem csak ez hagyott látható nyomokat az L alaprajzú, gangos bérház homlokzatán. Az ablakok nem egyformák, szerintem eredeti nyílászáró nincs már a helyén. Ennél egy fokkal látványosabbak a falra, kívülre szerelt gázkonvektor-szellőzők fekete rácsai. Ami pedig egészen durva, az a homlokzaton futó sárga gázcsövek. Sajnos nem tudom, ki a ház eredeti tervezője, de örököseinek minimum a szerzői jogok megsértése miatt kellene perelnie azt a sok zsenit, akik így oldották meg a gáz bevezetését.

A ház különlegességét azonban nem is csak az építészeti megoldások és a Hatvanas legendárium adja, hanem az eredeti építtető. Számomra is csak nemrégiben derült ki, hogy ezt a bérházat eredetileg a Szolnoki Cukorgyár építtette a harmincas években. Az akkori trendeknek megfelelően azért, hogy a gyár magasabb beosztású tisztviselőinek, a fizetési osztályukhoz méltó otthonokat biztosítson. Azaz a magasabb beosztáshoz nagyobb és első emeleti, az alacsonyabbakhoz pedig kisebb és fentebb lévő lakás dukált. Míg az előbbiek több szobásak, cselédszobásak és fürdőszobásak is lehettek, az utóbbiak között egy-két helyiséges, közös wc-s is akadt talán. Míg nem 1948-ban ezt a házat is államosították, hogy aztán a helyi Ingatlankezelő Vállalat gondozásában ?egyen? bérlakások legyenek benne. (Kíváncsi lennék, mennyire szabták át a lakások alaprajzát az eredeti tervekhez képest.) Ha jól tudom, ma harminc otthon van az épületben, plusz a földszinten a COOP ABC és egy cipőbolt, illetve az udvaron az élelmiszerbolthoz kapcsolódó raktár.

Ha a Kossuth tér felől nézik ez épületet, a tömb levágott sarkán egy két emelet magas, vas rudat látnak. Ez mikor került ide? Illetve, ez valami jelkép vagy inkább zászlórúd?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A számolócédula-király

Faragó Sándor a második világháború előtt sok mindennel foglalkozott Szolnokon. Kereskedett képekkel, írószerrel, árult gramofont, szerelt írógépet, volt fotólaborja, bélyegzőgyára, nyomdája, kötészete, sőt könyvkölcsönzője is. Azonban a számolócédulái mutatják leginkább üzleti zsenialitását.

45 éves szolnoki műemléklista

Tabán 7. és Kazinczy utca 3. Két cím, amelyeken 1975-ben még műemlék jellegű lakóházak álltak. Mi lett velük? És ki volt Pácsi Pál? Valóban állt egy Lenin-szobor a Tiszamenti Vegyiművek főbejáratánál is? A Vosztok úti ABC előtt milyen Szolnok 900 éves kompozíciót kellene keresni?

bSZ2011: Éljen a béke!

Emlékeznek a gyárak kerítéseit díszítő lelkesítő feliratokra? Tudják, hogy mi az összefüggés a Dízel, a Cukor, a Tomi és a Munkás között? Látták már a csempetörmelékből 1960-ban kirakott békegalambokat? Nem is olyan régi feliratok Szolnokon.

Utcasoroló (60.): Talán Tisza park

NYI: Több nevet valószínűleg egyetlen közterületünk sem viselt az elmúlt másfél évszázadban. Sőt, az sem biztos, hogy a mai neve Tisza park. Az egyik sarkán álló szobrok és azok története pedig kétségtelenné teszi, hogy a XX. századi kurzusok által leginkább megérintett helye a városnak.