Sajnos már nem emlékszem, ki mesélte, hogy a hatvanas évek elején, ha késve indultak a suliból, és már nem volt esélyük a nagyállomáson elérni a Szajol felé tartó vonatot, akkor futásnak eredtek, mert Alcsiban még elkaphatták a járatot. Tulajdonképpen nem kellett mást tenniük, mint átvágni a belvároson, átrohanni a Zagyva-hídon, el a művésztelep és a vártemplom előtt, aztán végigfutni a Verseghy úton. Ugyanis annak a végén, a Bimbó úti torkolattal szemben volt az a bizonyos megállóhely, ami Szikszai Mihály Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete című könyvében is felbukkan, hiszen a XX. század elején a Szolnokra tervezett villamosvonal egyik vége ott lett volna. Lehet, hogy ha az megépül, az Alcsi állomás sorsa is másként alakul.

Némi magyarázatra szorulhat, hogy miért is a Verseghy út végén volt ez az állomás, hiszen ma már nem ott fut a vasút.

A Magyar Középponti Vasút a Budapest-Szolnok vonal 1847. szeptember 1-jei megnyitásakor már rendelkezett engedéllyel annak Debrecenig történő meghosszabbítására. Sőt, egyes források szerint a nyomvonal kiépítéséhez szükséges földmunkákat el is kezdték, ám a szabadságharc megakasztotta a kivitelezést. Oly annyira, hogy Világos után sem folytatódott, és csak akkor vett új lendületet, amikor a Tiszavidéki Vasút vette át a vonal engedélyeit. Ez kellett ahhoz, hogy egyrészt 1857. november 25-én megnyíljon a Szolnok-Debrecen vonal, másrészt pedig egy évtized után új állomás illetve új állandó Zagyva- és Tisza-híd épüljön a városnál.

Ismert történet, hogy a Debrecenig futó vonal tervezői a régi szolnoki állomástól a Tisza parton – nagyjából a tárháztól a belvárosi hídig tartó mai sétány helyén – szerették volna lefektetni a síneket. Szerencsére az akkori városvezetésnek sikerült ezt megakadályoznia, mondván, hogy ezzel elvágnák Szolnokot a Tiszától. Ami nem a turizmus, hanem például az ivóvíz-vétel miatt volt fontos. A vasútvonal így végül jó nagy ívben, az akkori lakott területektől távol kerülte meg a várost. A Zagyváig a mai nyomvonalon futott, azon túl azonban egy jobb kanyart véve, körülbelül a mai Tallinn városrész mögött indult a Tisza felé, és körülbelül a Bimbó út Besenyszög felé eső házainak a kertjei helyén haladva, a Besenyszög felé vezető utat keresztezve ment tovább. A gátként is funkcionáló töltésre épített sín a Tisza közelében balra fordult, majd rátért a folyón átívelő hídra.

Mivel ez a vonalvezetés a hatvanas évekig létezett, minden korabeli logika azt diktálta, hogy a Szolnok utáni következő megállóhely, a szomszédos települések felé vezető út és a vasút kereszteződésénél legyen. Így születhetett meg az Alcsi megállóhely, ami az akkori várostól viszonylag messze volt, és leginkább a külterületeken lakókat, illetve azokat a bizonyos szomszédos településeket volt hivatott kiszolgálni. Amihez a nyomaiban fennmaradt állomásépület is kellett.

A hivatalosan a Verseghy út 35. szám alatt álló épület a főút felől ma már alig ismerhető fel, hiszen sok átalakításon eshetett át az elmúlt évtizedekben. Most éppen egy bolt működik az út felőli végén. Viszont ha az épület sarkán a Tisza felé kanyarodunk, akkor egyrészt az egykori sínek, talán a valamikori peron helyén állva egész jó állapotban láthatjuk az Alcsi megállóhely épületét. Sőt, továbbmenve még valódi MÁV-kerítéseket is találunk, ami aztán végképp bizonyítja az egykori állomás létét. Ami egyébként küllemében – oromzat, tető, ablakok – a XIX. század végén, szerte a Monarchiában alkalmazott vasúti típustervek jellegzetességeit viseli magán.

Az állomás végét valószínűleg az okozta, hogy a gátként is funkcionáló töltéssel sok gond lehetett árvizek idején. Másrészt a hatvanas évekre elodázhatatlanná vált ennek a vonalnak a korszerűsítése, és mivel egyébként is ki akarták építeni a második sínpárt, meg Szolnok környékén akkoriban minden a vasút fejlesztéséről szólt – lásd új állomás és rendező pályaudvar -, új nyomvonalra került a Zagyva és a Tisza közötti szakasz. A vasutallomasok.hu honlapon található, Roland Alex által feltöltött (általam is használt) fotóhoz fűzött megjegyzés szerint az Alcsi megállóhely így 1968-ban megszűnt.

Pontosabban átkerült a Mester utca végén lévő, új vasúti felüljáró mellé, ahová lépcsőt és talán peront is építettek. Mivel azonban ott már senkinek sem esett útba, illetve a hetvenes évek elejétől az egykori külterületeket és tanyákat kiszolgáló megállóhelyek sorra szűntek meg, a Szolnok-Alcsi állomás is eltűnt a menetrendekből.