(Nyári ismétlés. Ez az írás 2014. február 18-án jelent meg először.)
Az előző századfordulón készült képeslapok alapján egyértelműnek tűnik, hogy a Szapáry utca fejlesztése a Baross utca és a Sütő köz között, a mai páros oldalon kezdődött az 1890-es években. Valószínű, hogy a Molnár utcából szép lassan a város korzójává fejlődő utca első emeletes háza a Nemzeti Szálló volt. Ezt a Kindlovics-bazár, az Ipartestület, majd a Sütő köz Tisza felé eső sarkán lévő lakóház követhette, hogy aztán a mellette és a másik sarkon felhúzott bérházak és a Kádár cukrászda következzen. Nincs rá bizonyítékom, de úgy gondolom, hogy az 1891 óta Szapárynak nevezett utca ezen oldalának a felgyorsuló fejlesztését a telekárak indokolhatták, azaz a bátor befektetők itt tudtak olcsón, bontható házakat venni.
Ez azonban azt is maga után vonhatta, hogy egy-két évtized alatt alaposan felszökhettek a Szapáry utcai a telekárak, így a szemben lévő oldalon később csak az tudott fejleszteni, akinek vagy sok pénze volt, vagy korábban is bírt ott ingatlannal. Ez utóbbira kiváló példa lehetet Nerfeld Ferenc kereskedő, akinek a korzó és a főutca sarkán működött az üzlete, aminek a helyén csak 1929-ben építette fel azt a palotáját, ami 1969-ben égett le, és Centrum-sarokként őrzi az emlékezet. A befektethető tőkével rendelkezőkre pedig az 1907-ben alapított Szolnoki Hitelbank Rt. lehet a jó példa. Nekik öt évre volt szükségük ahhoz, hogy a város divatos utcájában felépítsék az első saját székházukat.
Ne felejtsük el, hogy Szolnok megyeszékhellyé válása, majd a kiegyezést követő gazdasági fellendülés jótékony hatással volt a város fejlődésére. Sorra települtek ide a gyárak, duzzadt a lélekszám, megjelentek a különféle nagykereskedők, majd pedig a kisebb-nagyobb pénzintézetek. Amelyek a legtöbb esetben nem egy nemzetközi cég fiókjai voltak, mint most, hanem legfeljebb országos, de inkább regionális vagy helyi pénzkereskedők. Hogy Szolnok aranykorában sokaknak ment jól, azt ezeknek a helyi bankoknak a székházai is bizonyítják. Az Arany János és a Kossuth út sarkán álló Mezőgazdasági Takarékbank, a Kossuth téren elcsúfított Népbank, a Magyar utcában lévő Osztrák-Magyar Bank, a Szapáry út végén a hatvanas évek elején elbontott Kereskedelmi Bank, és természetesen a Szolnoki Hitelbank.
A Szolnoki Hitelbank ma OTP-ként ismert, a Szapáry út 31. szám alatt lévő épülete azonban nem azonos az 1912-ben elkészült székházzal. A Jánszky Béla és Szivessy Tibor által tervezett egykori szecessziós ház ugyanis jóval kisebb volt a ma láthatónál. A korabeli képeslapok tanúsága szerint egy jómódú polgárház helyére épült, és utcafrontja nagyjából a mai épület középső, árkádos részével lehetett azonos méretű. Ahhoz nem férhet kétség, hogy abban a kétemeletes házban sem csak pénzintézet működött, hanem klasszikus, polgári otthonok is helyet kaphattak benne. Azonban a harmincas évek második felére – éppen csak túl voltunk a nagy világgazdasági válságon – szűknek bizonyult az épület.
A Szolnoki Hitelbank Rt. új székházának felépítéséra tervpályázatot írt ki. És amint a bejárattól balra látható, vörös mészkőtábla is mutatja, az új épület 1937-re készült el, homlokzatán a pénzintézet nevével. A földszintjén pedig ismét nemcsak a bank, hanem üzletek is helyet kaptak, így az akkor még létező korzó kínálata is bővült.
Az épületet a benne lévő pénzintézettel együtt 1949-ben államosították, így hamarosan az ország egyetlen lakossági bankja, az Országos Takarékpénztár kezdte meg benne a működését. A hatvanas években készült fotók tanúsága szerint az Állami Biztosító is itt kapott helyet, illetve az utcára nyíló helyiségekben lottózó, fodrász és talán valamilyen vendéglátóhely is volt, miközben az emeleteken tanácsi bérlakásokat alakítottak ki.
Ha nagyon szigorúan vesszük, a város legnagyobb, eredeti funkcióját egyedüliként őrző bank épülete szerencsés csillagzat alatt születhetett 1937-ben. Megúszta ugyanis a Nerfeld-palota 1969-es tüzét, illetve az azt követő építkezést, ami pedig nemcsak a palota telkét érintette. De szerencsés amiatt is, hogy bár a hatvanas-hetvenes években fel kellett újítani, nem csúfították úgy el, mint a Népbank Sztár áruházzá vedlett épületét. Sőt, mivel pénzintézet maradhatott, elkerülhette az Arany János utca sarkán lévő Mezőgazdasági Bank siralmas lepusztulását, ami a gazdátlan, új funkciót kapott háború előtt épített házakra sajnos a mai napig jellemző.
