A felhasznált kép készítésének pontos időpontját nem tudom meghatározni, 1899 és 1926 nyara között bármikor készülhetett. Az biztos, hogy 1926 októberében még senkit sem zavart, hogy képeslap lett belőle. Debrecenbe címezve valamilyen szolnoki versenyről ír rajta egy hölgy.
A szolnoki zsinagóga tervezésére 1897. április 22-én kérték fel Baumhorn Lipótot, aki az azt megelőző tíz évben már Esztergomba, Fiumébe, Nagybecskerekre és Temesvárra is álmodott hasonló funkciójú épületeket. Az 51 ezer forintba kerülő építkezést a következő év elején kezdték el, és 1899-ben át is adták a Szapáry és a Templom út kereszteződésénél lévő templomot. Amelyik nem mellesleg a katolikus nagytemplom és az akkor még szintén csak pár éves református templom közé került, és lett így a szolnokiak befogadó, elfogadó magatartását hirdető tiszai látkép fontos, és sokszor megörökített eleme.
A birtokomban lévő képeslapot 1926. október 5-én küldte Szolnokról Debrecenbe egy bizonyos Sáriné Rózsikának, azaz Sterbinszky Lászlóné úrasszonynak. A meglehetősen vastag tollal írt szövegből úgy tűnik, hogy Sáriné valamiféle verseny miatt érkezett Szolnokra, ahol a képeslapja feladásáig a debreceniek már egy serleget is nyertek. Ezen kívül csak a szerencsés megérkezéséről és Rózsika családtagjainak üdvözléséről ír. Illetve olyan, mintha a lap aljára egy számot is írt volna – 2434 -, ami számomra ugyanolyan rejtélyes, mint a képeslap bal és jobb alsó sarkaiba nyomtatott különböző számok: 21271, 13898. Ez utóbbiakról feltételezem, hogy valamiféle kiadói vagy nyomdai nyilvántartási számok lehettek, de hogy pontosan mik, azt talán majd elárulja valaki.
A képeslappá lett, szerintem utólag színezett fotó nagyjából a mai Templom és Sütő utca kereszteződésétől mutatja a szolnoki zsinagógát. Ami ugye a második világháborúig egész biztosan, de az is lehet, hogy a hetvenes évekig lábazatra helyezett kovácsoltvas-kerítéssel volt körbeépítve. Más képeslapok alapján úgy tűnik, hogy bár a templom főbejárata mindig a mai helyén volt, megközelíteni azonban a jelenlegi Tiszai hajósok terére nyíló kapukon keresztül lehetett. A kerítés kapcsán már többször leírtam, hogy egyes elemei a mai napig láthatóak a Szolnoki Művésztelep körül, ahová a telep valamelyik korábbi felújítás alkalmával helyezték.
A nagyjából száz évvel ezelőtti felvételen a mainál díszesebbnek tűnik a szolnoki zsinagóga épülete. Egyrészt jól látható, hogy a főbejárat fölötti rózsás ablak és a háromszög alakú oromzat között héber betűből álló felirat futott. Másrészt a háromszög alakú tetődíszeken a kőtáblákra emlékeztető díszek álltak, amelyek ma már hiányoznak az épületről. A hetvenes évek közepén majd a kétezres években ismét felújított épületre ugyancsak nem került vissza a kupolát záró csúcsdísz, ami a mainál jóval magasabbra tört. Természetesen nemcsak ezek a díszek tűntek el az épületről a száz évvel ezelőtti állapotához képest, hiszen alig egy évtizeddel e képeslap postára adását követően nagyot változott a világ, két évtizeddel később pedig már alig volt Szolnokon, aki eredeti funkciója szerint használhatta volna ezt a templomot.
