Van ma Szolnokon olyan városfejlesztési vízió, ami 80 év múlva valósul meg? A 19. század végén volt ilyen. Ennek eredménye a Ságvári, azaz mai Szapáry út és Boldog Sándor István körút.
Ha a jövőben azt látnák, hogy Szolnokon a kutyatulajdonosok a hónuk alatt, az ölükben, netán a nyakukban, esetleg raklapon, targoncával mozgatják kedvenceiket, sétáltatás, futtatás helyett, akkor ne lepődjenek meg, csak a helyi önkormányzat rendeletének tesznek eleget. Mert a napokban kihelyezett táblák alapján a kutyák póráz nélküli sétáltatása vagy futtatása lehet, hogy büntetést von maga után. Mi pedig a helyi rendeleteket betartó polgárok vagyunk egy jól működtetett városban.
Képviselőink az előző héten azért vették fel tiszteletdíjukat, hogy egymásra mutogassanak, ki miatt nem lesz ebéd a szolnoki iskolákban. Ha ez komoly, akkor óriási nagy a baj.
A szolnoki belvárosi híd közelében legalább három időszak volt, amikor komppal kellett átkelni a folyón. E lap postázása miatt egyértelmű, hogy a kép az első ilyen alkalommal készült.
Bírósági tárgyalás a városházán, a teljes hosszában elkészült Ságvári körút új neonfényei, irodalmi műsorok három helyen a városban, illetve az első videotéka. Egykori szolnoki októberek.
Autó a régi „százlábú” híd szandai oldalán, ideiglenes alagút az egykori Ságvári körúton, rosszul datált víztoronyépítés a Széchenyi lakótelepen. Három szolnoki kép a Fortepan-ról.
Meg lehet sértődni, hogy a csak álmokban létező Csáklya utcai híd miatt nem indul el a bukott polgármester szentté avatási eljárása, de lehetne reális és fontosabb célokért is dolgozni.
Még csak 131 éve nevezik Kossuth térnek, Szolnok főterének azonban legalább ugyanilyen hosszú előtörténete is van. Keletkezése homályos, múltjának fordulópontjai viszont elmesélhetők.
Olyan országban szeretnék élni, ahol a helyi demokrácia születésnapján a kormány azt hirdeti, hogy akár a reklámjukat is megkérdőjelezheted, lehetsz bármilyen, szükség van rád.
