Az Aktív Rádió szolnoki hullámhosszán április 1-jén hangzott el az első szolnoki helytörténeti „szösszenet”, ami mi másról szólhatott volna a 950-es jubileum évében, mint az éppen fél évszázada létező Jubileumi térről. Az ötlet nem tőlem, hanem a nem kevésbé lokálpatrióta Seress Zsuzsától származik, aki még valamikor 2024-ben vetette fel, hogy a budapesti Jazzy Rádióban futó Jazzy történelem mintájára csinálhatnánk valami hasonlót Szolnokról. Mesélhetnénk például apró érdekességeket egykori szolnokiakról, itteni házakról, utcákról, helyekről, eseményekről, de röviden. Talán hasonlóan azokhoz a kisfilmekhez is, amelyek idén júniusig, közel egy éven keresztül futottak a Tisza moziban a reklámok között, amikben egy-egy régi szolnoki képeslapról volt szó 30 másodpercben.

Bozsó István, az Aktív Rádió tulajdonosa sem kevésbé akarta, hogy csináljunk valamit a 950 éves Szolnok „köszöntésére”, csak úgy a magunk erejéből, a magunk kedvére, talán a helyiek örömére. Március végén vettük fel az első tíz „szösszenetet”, köztük a Kossuth utcai Wéber-házról, a Fiumei iskola kertjében álló Kisherceg-szoborról meg az egykori színházdirektorról, Schwajda Györgyről szólót. És ezzel kvázi ki is alakult az a rend, hogy a hétfő a szolnoki közterületeké, a kedd az ismert szolnokiaké, a szerda épületekről, a csütörtökök szobrokról és emléktáblákról szól, a péntekek pedig helyi eseményeké legyen. Így az utóbbiak között meséltem már Hruscsov 1958-as szolnoki látogatásáról éppúgy, mint az első szolnoki rádió indulásáról, a Centrum-tűzről vagy az egyik szovjet laktanyában 1987-ben történt lőszerlopásról és/vagy -robbanásról. Igen, a történetek többségének alapjai a blogSzolnok elmúlt másfél évtizedében született cikkek.

Bár júliusban és augusztusban a korábbi „szösszeneteket” ismételte az Aktív Rádió, de tulajdonképpen 5 hónapja, napi rendszerességgel friss szövegek hangzanak el 9 óra 50 perckor. Ebből pedig az is következik, hogy október utolsó hetében a 100. „műsorszám” is adásba került, ha minden igaz a szolnoki vásárcsarnok építéséről. Nagyjából 1800 karakterben, azaz legfeljebb két percben. Ami nem mindig könnyű, hiszen szinte mindenről jóval több információ áll rendelkezésre, de érthető, hiszen két napisláger között kell valami maradandót mondani Szolnokról. Hogy mennyire sikerül? Hát, kaptam már köszönő emailt, sőt szolnoki irodaházban is mondták már ismeretlenek, hogy épp az imént hallottak, és már idézték is, hogy miről beszéltem 9 óra 50 perckor az Aktív Rádióban.

A héten felmondom a 111-120. adásokat, amiket aztán Bozsó István megvág, és majd Ladoniczki Dániel felkonferál és beenged a napindító műsorába. Meddig folytatjuk? Nem tudom, téma van bőven. Hogy hányan hallgatják? Azt az aktívosok tudhatják. Ha minden igaz, egyszer lesz az adásokból visszakereshető, képpel illusztrált online bejegyzés is. Sőt, ha lesz időm, talán egy kis kötet is születik, mondjuk, az első száz 9.50-es szolnoki, helytörténeti szösszenetből.