2025.08.26. (kedd)

Tévedtem

Tévedtem

Dátum:

Az Album rovatba múlt héten felrakott Utcavég című cikkemben tévedtem. Az utcát ugyan eltaláltam, a végét azonban nem. Alapos levelében erre hívta fel a figyelmem Gulyás Katalin, a múzeum munkatársa.

Kedves Zsolt!

Az Album rovatban az Utcavég című képhez írottakra szeretnék reagálni. Valóban Szapáry utca, csak a másik vége! A képen a későbbi Nerfeld-, ma Árkád-sarok látható.

A bal oldalon a villanyoszlop mellett áll egy embercsoport, a járda fölé pedig belóg egy kis tetőrészlet. Ma már ez az egyedüli, ami a képen látható épületekből megmaradt: az egykori Nemzeti Szálló bejárata fölötti kovácsoltvas esővető.

Az 1904-es évszám szerintem helytálló. Az utca végét lezáró szecessziós kereskedelmi bank 1904-ben épült, az eklektikus lakóházak helyén emelt szintén szecessziós hitelbank (ma az OTP áll a helyén) 1912-ben. (Irodalom: Múltlapozgató, 114-116.oldal., főként 116. oldal, bal felső kép, amit mellékelek!), szemben vele a Kádár cukrászda 1911-ben.

szapary1903A fotós – Szigeti Henrik – 1904-től működött a kereskedelmi bank északi oldalán lévő műtermében. Ekkor még az Otthon kávéház melletti kis bungi volt a műterme. A képen látható sarki épület id. Nerfeld Ferenc kereskedő lakóháza, a régi Szigeti fényképészet a második házban volt, az Otthon a harmadikban.

Az utcasarok a XX. első évtizedében valóban eléggé átalakult, bár nem egy csapásra. A későbbi képeslapokról jól ismert új Nerfeld-ház (Centrum sarok) – nyilván nem csekély ingatlanmanipulációk után – 1925-26 körül készült el.

A mai OTP épületéről szinte senki nem tudja – még Álmosdi Árpád is erősen hitetlenkedett, mikor mondtam neki -, hogy Kozma Lajos tervezte, a háború előtti időszak egyik legfontosabb modernista építésze és belsőépítésze. Most elsőre azt mondanánk: de ronda. Ha jobban megnézzük például a Nemzeti előtti buszmegállóból, van benne valami, az utca összképétől teljesen elütő, nagyvárosi elegancia. Biztos nem ez Kozma fő műve, de jó tudni, hogy nálunk is van épülete.

És a képen az ott bizony lámpaoszlop (magyarul: villanykaró – milyen jó, gyermekkori ízű szó!), s vele szemben is van egy, az utca túloldalán.

A Nemzeti Szálló 1896 óta áll, és feltehetőleg akkor az volt a legmagasabb ház az utcában, azért mászott fel az erkélyére teljes szerkójával, feltehetőleg maga Szigeti mester, hogy megörökítse a saját műtermét. De az is lehet, hogy ekkor már rebesgették a készülő banképítkezést az utca végén, s ezért akarta megörökíteni a sarkot. Ki tudja?

 

További jó blogolást!

Gulyás Kata

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Pályákról a pálya kapcsán

A Mátyás király úti sporttelepről megjelent íráshoz többen hozzászóltak. Részben ez is volt a célom vele, hiszen a személyes emlékek sokat hozzátehetnek a halványuló kollektív emlékezethez.

Sokan bringázunk

Szolnokon sokan bringázunk, így sokunknak vannak tapasztalatai a kerékpárutakról. Legalábbis ezt mutatja a belvárosi Tisza-hidat érintő bringaútról írtakhoz fűzött megjegyzések.

Márciusi reakciók

A harmincas évek szolnoki bérautóinak immár a rendszámát is tudom. Köszönhetően annak, hogy a blogSzolnok márciusban megjelent mintegy 25 írásához több hozzászólás is érkezett. Korrigálnom is kell.

Felkiáltójel-vita

Az Album rovatban a Táncsics úton, a színház mellett álló tízemeletesről írtam. A legismertebb közösségi oldalon komoly vita támadt a cikkről.