Nem az a Kádár, hiszen amikor ezek a fotók készültek, még meg sem született. Ez a Kádár a szolnoki Kádár, akinek a nevéhez a város első modern cukrászdája és kávéháza köthető. Kádár Kálmánról és a Szapáry utcai „intézményéről” van szó, aminek épülete 1910 körül kapta meg mai formáját.
Elsőre bármilyen hihetetlennek is tűnik, ennek a háromfotós képeslapnak a középső felvétele az előző századfordulón Szolnok korzóját, azaz az 1891-től Szapáry utcának nevezett közterületet mutatja. A felvétel fókuszában idősebb Kádár Kálmán cukrászdája látható – erről még lentebb -, tőle jobbra a Kindlovics bazár ma is álló emeletes épülete, balra pedig a későbbi Arany Hattyú étterem, aminek a helyén jelenleg a Szapáry út legrondább homlokzata található. Érdemes egy pillantást magára az utcára is vetni, hiszen jól látható ezen az 1900-as évek elején készült fotón, hogy a kocsiutat és a járdát ekkor még vízelvezetőárok választotta el egymástól, ugyanakkor a gyalogút már kövezett, sőt elég széles ahhoz, hogy a Kádár cukrászda teraszát is le lehessen belőle keríteni. Ami előtt egy villanypózna is állt, azaz közvilágítás és épületen belüli világítás is volt már ekkor a városnak ezen a részén.
A három felvételt Szigeti Henrik készítette, akinek az előző századfordulón valahol a közelben volt a műterme, talán átellenben – a mai Árkád helyén -, az ívesen kanyarodó földszintes házak valamelyikében. A Székesfehérvárról Szolnokra települt fotós minden bizonnyal jó kapcsolatokat ápolhatott a Kunszentmártonból a megyeszékhelyre beköltöző cukrásszal, amit nemcsak ez a képeslap bizonyít, hanem az is, hogy Szigeti a majd 1905-ben – tehát e lap postázása után – elkészülő szecessziós banképületből 1910 után a Kádár-cukrászda épületébe tette át székhelyét.
Azt követően, hogy az akkor már közel 50 éves épületre emeletet építettek – egyes források szerint Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján, a helyi Sipos mester kivitelezésében -, és megkapta azt a szecessziós homlokzatát, amit nagyjából ma is ismerünk. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy idősebb Kádár Kálmán Szigetivel együtt gondolkodva tervezték meg a bővítést, aminek eredménye állítólag egy kisebb napfény-műterem is lett a már emeletes épületben.
Szigeti Henrik képeslapjának bal oldalán a Kádár cukrászda előterét látjuk, a pult mögött két hölggyel. Mivel Kádár Kálmán két fia és két lánya is apjuk üzletében dolgozott, a lányok ráadásul felszolgálóként, joggal feltételezhetjük, hogy a kamerába néző két hölgy vagy a két Kádár-lány, legfeljebb Kádárné és egyik gyermeke. Ugyanakkor nagyon jól látszik a minden bizonnyal süteményeket rejtő üvegezett pult, a hölgyek háta mögött lévő, talán italoknak és poharaknak helyet adó polc, a thonet-stílusú székek és nagyobb tér érzetet adó jókora tükör is. No meg a tükör mellett sorakozó újságok, amelyek egykor elengedhetetlen kellékei voltak a kávéházaknak. Állítólag Szolnokon sem volt abban semmi meglepő, hogy a friss pesti újságok már aznap reggel a helyi kávéházakban voltak, sőt egy nap késéssel a külföldi lapok is befutottak, köszönhetően a Magyar Királyi Államvasutak és a Magyar Királyi Posta áldásos tevékenységének.
A jobb felső sarokban lévő harmadik képen a belső, a Nemzeti Szálló felé eső terem berendezése látható. Párnázott székekkel, ami arra utal, hogy Szolnok akkori legelegánsabb kávéházában is hosszabban ücsöröghettek a vendégek. A hatalmas tükör mellett itt is lóg egy újság a falra akasztott tartóban, miként – kicsit nehezen kivehetően, de mégis – a csillárt is megörökítette a fotós, ami egyértelműen arra utal, hogy a huszadik század első éveiben Kádár Kálám szolnoki cukrászdájában már villanyáram szolgáltatta a fényt. Nincs is ezen mit csodálkozni, hiszen a közeli Nemzeti Szállóban már 1896-ban kigyúltak az első szolnoki lámpák, a Scheftsik család pedig a 19. század utolsó éveitől szolgáltatott elektromos áramot a mai Verseghy park helyén lévő malmából. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy alig negyedszázaddal a megyeszékhellyé válás után Szolnok sok tekintetben az ország egyik leggyorsabban fejlődő, valóban modernizálódó városa volt.
A tulajdonomban lévő, Szolnokon 1904. november 11-én postára adott képeslapnak van még egy apró érdekessége. Abba a városba postázták, ahonnan Kádár Kálmán Szolnokra költözött. A második postai bélyegző szerint a Kádár „czukrászdájából” ugyanis Kunszentmártonba küldték a szolnoki üdvözletet. Sajnos ceruzával írva. Így csak annyi bogarászható ki, hogy valamilyen úrleánynak címezték az anzikszot, amit többen is aláírhattak annak képes felén, ahol a szabályok kijátszása érdekében Szigeti Henrik – talán éppen Kádár Kálmán kérésére – megfelelő mennyiségű üres felületet hagyott három felvétele, és pirossal írt, apró reklámfelirata fölött.
