2025.08.27. (szerda)

Ugyanott kétszer

Ugyanott kétszer

Dátum:

A József Attila és a Százados út kereszteződésének környékét egyrészt a XIX. század második felében a Járműjavító, majd a század utolsó éveiben megépült laktanya kapcsolta be igazán Szolnok vérkeringésébe. Ez utóbbi fontos állami beruházás és intézmény volt, több képeslapon is megörökítette.

(ÉV VÉGI ISMÉTLÉS: Ez a cikk 2018. október 16-án jelent meg először.)

A 68-as gyalogezred laktanyáját 1894-ben adták át a mai József Attila és Százados út kereszteződésénél. A Császári és Királyi (K und K) Hadsereg szolnoki katonai egysége bő negyedszázadon keresztül használhatta az objektumot, hogy aztán a Monarchia széthullását követően, az önálló magyar hadsereg objektuma legyen. A jellegzetes Ferenc József korabeli, barakk-rendszerű épületegyüttest – amihez hasonló szinte valamennyi megyeszékhelyen és nagyobb városban épült – nagyjából ugyancsak negyedszázadon keresztül birtokolta a Magyar Királyi Honvédség. Hogy aztán 1944 késő őszén a várost elfoglaló szovjet Vörös Hadsereg használatába kerüljön a Horthy Miklós úti objektum. Bár ők csak ideiglenesen vették birtokba a laktanyát – szinte elfalazva a kerítést és jellegzetes sárgára mázolva mindent – mégis 47 évig, az 1991-es kivonulásig ügyködtek benne. Majdnem száz évvel az épületegyüttes átadása után elveszítette eredeti funkcióját, és mára kereskedelmi, vállalkozói, kicsit ipari terület lett belőle.

Gyanítom azonban, hogy a laktanyáról a legtöbb, nagy nyilvánosságnak szánt, és nagypéldányszámban terjesztett fotó annak első húsz évében készülhetett. Részben a fotózás és a képeslap újdonságának varázsa miatt. Másrészt pedig azért, mert a korabeli katonai elhárításnál is kellett egy kis idő, amíg leesett, hogy talán problémát okozhat a laktanyákról készült képek szétküldése a nagyvilágba. Ez persze csak feltételezés, de az első világháború utáni időkből nem ismerek olyan képeslapokat, amelyek egy-egy város laktanyáit, katonai objektumait ábrázolták volna. Na, meg arra is tisztán emlékszem, amikor a szocializmusban szovjet és magyar laktanyák környékén hatalmas KRESZ tábla figyelmeztetett minden arra járót, hogy tilos fotózni. Csak azt nem írták ki, hogy kémek és diverzánsok, érdekes téma következik.

Az előző századforduló környékén tehát még senkit sem zavart, ha fotók készültek például a szolnoki Császári és Királyi katonai gyalogos laktanyáról. Amik aztán egy bizonyos Manó keresztnevű kiadó – a név elejét levágták a lapról – gondozásában, színesben, Özv. Lőrinczy Gyuláné, Állomás-tőzsde kiadásában pedig fekete-fehérben képeslapok is lettek. Sőt, a színes verzióra az is pontosan felkerült, hogy a felvétel a 68-as gyalogezred laktanyáját ábrázolja Szolnokon, míg a másikra csak annyit írtak a város neve mellé: katonai gyalogos laktanya. Elsőre azt gondoltam, hogy a közel azonos beállítású lapokhoz használt fotók ugyanakkor készültek, csak a kép szereplői lettek közben többen vagy kevesebben.

Jobban megnézve azonban látszik, hogy a fekete-fehér felvétel lehet a fiatalabb – egy-két évvel -, és nemcsak azért, mert a belőle készült képeslapot három évvel később postázták. Ha jobban megnézzük, látható, hogy ezen a lapon már egy járda visz a főépület bejáratához, aminek a színezett felvételen még nyoma sincs. És tulajdonképpen a növények méretei is arra utalnak, hogy a kevesebb szereplős kép a későbbi. Igaz, feltehető a kérdés, hogy a színes fotón még látható bal oldali kerítést miért kellett elbontani, illetve hová lett a nyomós kútról az „Ivóvíz” felirat.

Az mindenesetre nem változott a két felvétel között eltelt pár évben, hogy a kor emberét izgatta a fotózás. Legalábbis azt gondolom, hogy nem parancsra kerültek a megörökített emberek a két képre. Igaz, a második kép esetében mintha kicsit óvatosabbak lettek volna a katonák és a civilbe öltözöttek. Akik talán később büszkén küldözgethették ismerőseiknek a képeslapot, amin őket is megörökítette az ismeretlen fotós vagy fotósok.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Történelem átírta nevek

Szolnok elkövetkező évszázada akkor lesz nyugodt, ha a Verseghy parkot egyszer sem keresztelik át. Legalábbis erre következtethetünk a város legnagyobb közparkjának és környékének bő évszázados névváltoztatásaiból. Nem is beszélve az egykor itt álló szobrok történetéről.

Míg felgördült a függöny

Az alföldi megyeszékhelyek közül miért Szolnokon épült a legkésőbb kőszínház? És az 1912-ben átadott szolnoki színház épületét vajon miért éppen Spiegel Frigyes tervezhette? De az akkori Német utca végén felépült színház építőjének, Bede Antalnak a kiválasztására is rákérdezhetnénk.

Utcasoroló (95): Csak a név maradt

Szolnokon 1950 óta van Móra Ferenc utca, holott az író kötődött a városhoz. Igaz, a mai Móra Ferenc utcának nem sok köze van a hetven évvel ezelőttihez. És bár csak három lakóház van a Móra utcában, egy kisebb falunyi népesség él itt. Ők talán tudják is, hol az utca eleje meg a vége.

Szolnoki házak (32.): Csomóponti művház

A Jubileum téren álló, hivatalosan VOKE Csomóponti Művelődési Központnak nevezett kétemeletes épületről eddig azt gondoltam, hogy a vasútállomással egyszerre, azaz Szolnok alapításának 900. évfordulóján adták át. Ám kiderült: csak két évvel később nyitotta meg kapuit.