2025.08.27. (szerda)

Ujjé, a Ligetben jó (lesz)!

Ujjé, a Ligetben jó (lesz)!

Dátum:

(NYI) Talán nem túlzás azt állítani, hogy a Tiszaliget lényegében a hatvanas évek eleje óta folyamatosan épül. Igaz, az első években nem az üzlet, hanem az úgynevezett társadalmi munka volt a fejlesztések egyik mozgatórugója. Maradt is fenn erről néhány eredeti fotó a hatvanas évek elejéről.

(Nyári ismétlés /NYI/: Ez az írás 2016. május 10-én jelent meg előszö.r)

A szolnoki infrastruktúra fejlesztését megörökítő, Pap Bélától kapott fényképkötegből került elő néhány olyan felvétel, amelyek a Tiszaligetben készültek 1961 és 1964 között. Az ismeretlen fotós által akkurátusan készített és feliratozott képek azonban nemcsak az utak és talán a vízvezetékrendszer kiépítését örökítették meg, hanem a társadalmi munka néhány pillanatát is.

A címoldalra is kitett felvétel 1961 júliusában készült. Hogy pontosan hol, sajnos csak tippelni tudom, leginkább az itt bemutatott második kép alapján. A két felvétel ugyanis néhány perc különbséggel készült, körülbelül negyvenöt fokban elmozdítva a kamera látószögét. Ezt elsősorban a mind a két képen feltűnő szereplők bizonyítják. A címlapon még mezítláb ásó férfi a második képen ugyanis már a gödörben állva dolgozik, a fotósnak háttal. A ruházat alapján ugyanarról a szereplőről van szó, miként a címlapon napszemüvegben és pöttyös kartonruhában lapátoló hölgy, illetve a fehér fejkötőben álló nő is ott van a második kép bal szélén.

A pöttyös ruhás nő, mintha egy Hungária videoklipből lépett volna ki, ahogy a címlapképen mellette heverő, lerúgott cipőit nézem, valami korai rockyt is hajlamos vagyok odaképzelni. Persze, tudom, hogy 1961-ben erről még nem nagyon lehetett szó. Mindenesetre a két képről – a háttérben látható lejtő, a keskenynyomtávú sín és a félkész épület alapján – azt mondanám, hogy a Tiszaliget elején, valahol a mai stadion környékén készülhettek. A keskenynyomtávú sínek pedig a néhai, szolnoki úttörővasúthoz tartoztak.

Ugyanezen az 1961-es nyári napon egy harmadik fotó is készült. Ezen öt férfi serénykedik, a kép hátulján olvasható felirat szerint, az Úttörőtábornál, azaz a Tiszaliget végében, a mai ifjúsági tábor környékén. Be kell vallanom, ez a harmadik kép kicsit elbizonytalanít az első kettő helyszínének a meghatározásában. Fel kell ugyanis tennem a kérdést: 1961-re készen volt már annyira a Tiszaliget, hogy mind a két végében lehessen társadalmi munkát végezni? Nem zárható ki. Miként az sem, hogy valamiben tévedek.

Az azonban bizonyos, hogy mind a három fotó társadalmi munkásokat ábrázol. Azaz – a fiatalabbak kedvéért – olyan embereket, aki önként vagy kevésbé önként, ingyenes közösségi munkára vállalkoztak a Tiszaliget kiépítése érdekében. Érdemes megnézni a ruházatot – se nem szabadidő-, se nem munkaruhák -, a serénykedőkre bízott feladatok bonyolultságát és szervezettségét. Szerintem látszik, hogy a képeken látható embereknek nem ez volt a mindennapi elfoglaltsága. Ami persze nem zárja ki, hogy a mából nézve is tiszteletre méltó munkát végeztek. Sőt, nyugodtan leszögezhetjük: a Tiszaliget ma nem lenne az, ami, ha a hatvanas-hetvenes években a város dolgozói nem adták volna hozzá a kétkezi munkájukat. Ismert, hogy a Liget Tisza felőli oldalán elsősorban azok a nagyvállalatok építhettek üdülőt, amelyek dolgozói a leginkább kivették részüket a társadalmi munkából. (Az egykori üdülők sorsát most ne feszegessük!)

Érdekes, hogy az első két kép helyszínén – legyen az bárhol is a Ligetben – egy évvel később újabb felvételt készített az ismeretlen fotós. Amin nagyjából ugyanott áll az úthenger 1962 augusztusában, ahol egy évvel korábban, az első két fotón megörökített társadalmi munkások dolgoztak. Ha nem lenne egy két évvel későbbi, ugyancsak útépítést ábrázoló és Tiszaliget feliratú fotó ebben a csomagban, akkor azt mondanám, hogy gyorsan megtörtént a ligeti utak kiépítése. Mivel azonban 1964 augusztusából is van egy felvétel, amin magas fák között látható egy meglehetősen alapos építkezés – szegélykövek, középen valami közműkiállások -, azt kell gondolnom, hogy a bejárattól fokozatosan haladtak a Liget belseje felé az aszfaltozással. Ami legalább három évig tartó projekt lehetett.

1964 augusztusában azonban már nemcsak az út épült teljes gőzzel a Ligetben, hanem például a strandfürdő is. Legalábbis erre utal az az ekkorra datált kép, amin a fürdő jellegzetes, nyári öltözői mögött lévő kőkerítés építése látható. Egy másikon pedig – a felirata szerint – a strand előtti járdát építik. Szerintem ugyancsak félig-meddig társadalmi munkában. A készülő járdát néző, cigiző szaki és a vele szemben rövidnadrágban, csákányt tartó segéd alapján legalábbis én erre következtetnék. Hozzátéve: annyira jól elkapott ez a pillanat, hogy akár a Tiszaligetet építő, szakik által irányított társadalmi munkások előtt is őszintén tiszteleghetünk vele.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Kőbéka és szökőkút

Zombori Sándor egykori vízvezeték-szerelőről, valamikor a hatvanas évek elején, több fotó is készült a szolnoki Tisza-parton, illetve a régi belvárosi hídon. Megörökítették például a békás szökőkútnál is. Ez a családi albumból előkerült kép újra megnyitja a békás szökőkút dossziémat.

NYI: Utcák sorsa

NYÁRI ISMÉTLÉS: Utcák nyílnak és eltűnnek. Van, amelyiket átnevezik, és van olyan, amelyik egyszerűen eltűnik a térképről, avagy kicsit odébb megy. Szigony, Pillangó, Pacsirta, Ponty, Harcsa, Hajó, Háló, Kasza, Lovag. Egyszervolt utcák Szolnokon.

Utcasoroló (5.): Gorove utca

Annak ellenére, hogy ilyen utca ma már nem létezik, aki látott már régi szolnoki térképet vagy képeslapot, meg tudja mondani, melyik közterületünket nevezték így. Bő fél évszázadon keresztül. Miért kellett mégis átfesteni az utcatáblákat 1950-ben?

Élő blogSzolnok Anno a Tiszavirágon

Az Élő blogSzolnok Anno sorozat négy előadása újra hallható lesz a Tiszavirág Fesztivál idején a Tisza moziban. Bajnai Zsolt, a blogSzolnok szerkesztője a város épített történetét a 19. század közepétől a rendszerváltásig négy estén meséli el ismét sok régi fotóval, képeslappal és térképrészlettel.