H. Géza: Mindig nevettünk ezen az aluljárón, tényleg a megalománia építménye volt. (Kis növésű volt az akkori tanácselnök, kicsi volt az aluljáró is.) Azzal, hogy csak egy irányban lehetett átmenni, a kereszteződés másik ágán nem, számunkra, gyalogosok számára teljesen haszontalan volt. A piros lámpa meg így is úgy is hosszú volt. De nagyon büszkék voltunk rá!

H. Éva: Igen, volt benne illemhely és jó ideig működött is. Így most hasznát veszik a vendéglátóhelyek. Azt nem tudom, most hogy tudták megoldani, hogy ne jöjjön vissza a szennyvíz.

F. Rozi: A város szégyene volt. Borzalmas, undorító szaggal, bokáig érő tócsákkal.

N-M Mónika: Gyerekként nagy élmény volt átmenni az út alatt

I. Éva: Emlékeimben az maradt, hogy inkább nem használtuk, mert koszos, szemetes volt, és bűzlött a WC-szagtól.

R. János: Szégyen, ahogy (ma – a szerk.) ez az aluljáró és környéke kinéz a pártházzal együtt. Ezek a bódétákolmányok is iszonyatosak.

V. Erzsébet: Szolnokon minden megtalálható, ami a városképet rontja.

I. Lajos: Jó lenne tudni, kinek gratulálhatunk az aluljáró fölötti zebra kialakításáért. A gyalogosok a két fekete izé közül lépnek az úttestre, nem látszanak, és ők sem nagyon látják az autókat. Bekapcsolt lámpánál sem veszélytelen, mert gyakran akad olyan autós, aki azt gondolja, hogy még „átfér” a sárgán. Kikapcsolt lámpánál viszont igazi halálugrás átmenni.

B. János: Meglehetősen gyűlölöm ezt az építményt. Ha cangával érkezek, kábé pont nem látom, hogy jön-e autó. Pedig kicsi se vagyok.

G. Zoltán: Én meg rettegek, hogy ki lép ki takarásból az autóm elé.

J. János: Mindig elmondom a fiataljaimnak, hogy ez aluljáró volt, nyilvános ingyenes illemhelyekkel. A forgalmat pedig nem akadályozta a kanyar orrában a rögtön zebra.

S. Anikó: Miért is kellett megszüntetni?

I. Anikó: Nem kellett volna.

Ny Ferencné: Én szerettem, vissza kellene állítani.