Mint korábban megírtam, a „Beszélgessünk Szolnok múltjáról!” egyik összejövetele után tapasztalati úton döntöttük el, hogy a Belvárosi Általános Iskola melyik oldala a Szigony és az Őr utca. Miután szakadó hóesésben, az iskola belvárosi templom felé eső oldalán, jóval embermagasság fölött megtaláltuk a Szigony utca régi tábláját, megállapíthattuk, hogy a sulival szemben állva jobbra a Szigony, balra pedig az Őr utca esik. Ezt támasztotta egyébként alá Demeter István, a Tisza mozi tulajdonosa is, aki állította: a földhivatali dokumentumokon is az Őr utca szerepel, mint a filmszínházat egyik oldalról határoló közterület neve.

És ekkor mutatott egy ötvenes-hatvanas évekből származó szolnoki térképet Csicsman György, amin az iskola és a mozi közötti utcára Ellmann E. feliratot írták. Nem sokkal később pedig a Szolnok a múltban csoportban dobta be valaki, hogy az Őr utca egy ideig az iskolát tervező Rerrich Béla nevét is viselte.

Szóval nyílik a ma éppen Templom utcának nevezett közterületünkről egy közintézmények udvaraihoz vezető, utcatábla vagy házszámok nélküli zsákutca, aminek minimum kettő, de lehet, hogy három neve is volt, mielőtt elvesztette volna azokat.

Nagy szerencse, hogy Cseh Géza – a levéltár kiváló munkatársa – a város nagylelkű támogatásának köszönhetően 1993-ban megjelentette a Szolnok város utcanevei című kiadványt. Amihez olykor antikváriumokban még hozzá lehet jutni, és ami a legtöbb esetben segít a város közterületeinek az elnevezéseit megfejteni.

Ebből a kötetből tudható, hogy a Belvárosi Általános Iskola és az izraelita hitközség imaháza közötti, eredetileg a Tisza partjáig futó utca 1926-ban kapta az Őr nevet. Cseh Géza szerint arra utalva, hogy a közeli belvárosi templom tornya sokáig a városi tűzőrség őrszemeinek a szolgálati helyéül is szolgált. Igaz, ez 1926-ban már nem volt így, hiszen akkor már az Eötvös téri víztorony töltötte be ezt a funkciót, a harmincas évek második felétől pedig a Nostra tárház teteje. A magam részéről tehát inkább azzal magyaráznám ezt az elnevezést, hogy sokáig ebben az utcában működött a városi tűzoltóság, vagy tűzőrség.

Ennél számomra kicsit érdekesebb és szomorúbb az utca következő elnevezése, hiszen 1938-tól Ellmann Elvirának hívták. Kicsit szégyellem, hogy eddig nem tudtam, ki volt Ellmann Elvira. Holott a múlt század első három évtizedének legmeghatározóbb női közszereplője lehetett a városban. A Szekszárdon 1866-ban született pedagógus ugyanis 1898-tól 1932-ig volt a Belvárosi elődjének számító polgári leányiskola tanára és igazgatója. Abban az időben, amikor az intézmény második világháború előtti oktatási struktúrája kialakult, és a máig használt épülete is elkészült. Sőt, ő volt az, aki a város első leánygimnáziumát – a mai Varga ősét -, alapítása után, megfelelő épület hiányában saját intézményébe befogadta. De nevét a jóformán csak férfiakból álló, 1929-ben létrejött Verseghy Kör alapító választmányában is ott találjuk, mindössze két másik hölgy társaságában. Nyugdíjba vonulása után egy évvel, 1933-ban Budapesten hunyt el, és a hálás város 1938-ban döntött úgy, hogy emlékét az intézménye melletti utca őrizze.

Tehát 1938-tól legalább három évtizeden keresztül létezett az Ellmann Elvira út, ami aztán a Pálfy felépítésének eshetett áldozatul a hatvanas évek legvégén. Minden bizonnyal annyi történt, hogy a Tiszaparti Gimnázium tükörképeként felépült iskola zsákutcává tette az Ellmann Elvira utat. Ami ekkortól már nem vezetett sehová, nem volt házszámmal jelölhető ingatlana, így senkit sem zavarhatott, hogy lekerültek az utcanév táblák, amiről aztán az elmúlt évtizedekben meg is feledkeztünk.

Annak nem találtam nyomát, hogy Rerrich Béla nevét is viselte volna ez a kis utca, bár 1932-es halálát követően, szolnoki kötődései miatt, akár ez is előfordulhatott.

(Ez az írás február 26-án jelent meg először.)