A tulajdonképpen a mai Baross utcában álló Konstantin – korábban Beloiannisz – néven emlegetett iskola környékén, építése idején, a XIX. század végén, nemhogy emeletes épület, de még ház is csak foghíjasan lehetett. Közművekről és kialakult utcahálózatról pedig aligha beszélhetünk. Mindenesetre az eklektikus stílusban, sarkán romantikus elemeket magán hordozó iskolaépület nemcsak a vasútállomás felé vezető főutca nyomvonalát véglegesítette, de a korábbi Felső Büge, akkori Tehén, későbbi Konstantin, negyven évig Úttörő, majd ma ismét Konstantin utca sarkát is lecövekelte.

A mai utcanévadó Schuster Konstantin – azaz nem Constantin, tehát nem egy római császár – egykori váci püspök, egyben Szolnok díszpolgára. Aki elsősorban azzal írta be magát a város történetébe, hogy 1886-os püspökké választása után, sok egyházmegyei településhez hasonlóan, Szolnoknak is juttatott adományt egy új iskola felépítésére. Ami jól jöhetett az iparosodó, fejlődő és egyre duzzadó lakosságú városnak, hiszen az Eötvös-féle népiskolai törvénynek megfelelő ellátást biztosítására egyedül képtelen lehetett. Amikor Schuster püspök a 20 ezer forintos adományozás mellett döntött – már állt a városháza, a megyeháza, a mai könyvtárnak helyet adó pénzügyi palota és a Magyar Király Szálloda, azaz a múzeum, igaz még a Piac téren – két elemi iskola működött a városban. Az Újvárosi, illetve a mai Arany János és Kossuth utcák sarkán, a későbbi Mezőgazdasági Takarékpénztárnak eladott telken lévő Sipos téri intézmény elődje. Márpedig gyerek lehetett bőven. Amit talán az is bizonyít, hogy az 1892-93-ban emelt Konstantin iskola épületét, a püspök hat évvel későbbi halálát követően, a végrendelete révén kapott újabb adományból, bővítették, és 4 fiú és 4 leány osztály fogadására lett alkalmas.

Schuster Konstantin – akinek egyébként más köze nem volt Szolnokhoz – természetesen nemcsak velünk tett jót. Ismert tény, hogy a Kassai dóm felújítására – a XIX. században járunk! – 44 ezer forintot adott, ahogy a tiszaföldvári templom építése is az ő püspöki jövedelmeinek köszönhető. Iskola építését támogatta rajtunk kívül például Kecskeméten, Nagykőrösön, Vácott és Kunszentmiklóson is. Így nemcsak Szolnokon volt díszpolgár, és a nevét se csak nálunk őrzi közterület.

A Baross utcánál induló Konstantin utca legjelentősebb épülete tehát az elmúlt 120 évben sokféle nevet és funkciót megélt iskola. Eddig azonban azt hittem, hogy az utca másik végét a Gábor Áron téri benzinkútként emlegetett töltőállomásnál, a Petőfi utca sarkán kell keresni. Azonban erre a cikkre készülve megtapasztalhattam, hogy sem a Konstantin utca, sem a Gábor Áron tér nem ott ér véget, ahol eddig gondoltam. E két közterület ugyanis a vízművek telephelyének a benzinkút felé lévő sarkánál találkozik, amit a közelben talált, az 1926-os közterület átnevezési hullám után kihelyezett – és két átnevezést túlélt – utcanév-tábla is jelez.

A táblát őrző épület és az utca egy-két régi háza pedig – amelyek megúszták a társasház-építési hullámokat – arra hívhatják fel a figyelmünket, hogy a két világháború között, az egykori Büge-patak helyén létrejött utca a polgárosodó szolnokiak egyik kedvelt lakóhelye lehetett.