A Szabadság tér, pontosabban a belvárosi Tisza-híd és az immár Kaposvári Gyuláról elnevezett híd találkozásától induló és csupán az Ady Endre utca torkolatáig vezető Pólya Tibor út a város egyik legforgalmasabb tranzit útvonala. Aki a két folyón túlról akarja elérni a várost, vagy Szolnokról tart a hidakon túlra, netán a Jászság felől a Kunság irányába vagy vissza, az mind érinti ezt az utcát. Aminek igazán akkor nőtt meg a forgalma, amikor lezárták a Kossuth teret, és talán majd akkor lélegezhet fel valamennyire, ha elkészül a városon kívül egy új Tisza- és Zagyva-híddal, a Szolnokot elkerülő M4-es autópálya.

Pedig a Pólya Tibor utca legalább a hetvenes évek elejéig nem volt más, mint a Szabadság tértől induló, aztán a Tabán zegzugaiba belevesző, forgalmát tekintve nem túl jelentős utca. Ami mai nevét csak az 1950-es közterület-átnevezési hullám során kapta, annak ellenére, hogy a művésztelep ismert és elismert festőjéről már halála után egy évvel utcát akart elnevezni a város. Igaz, 1938-ban még a Művésztelep és a mai MÁV kórház között futó Bástya utcának szánták a városban is népszerű festő és grafikus nevét, ám erre valamiért nem került sor. Ami abból a szempontból nem baj, hogy az egykori szolnoki várra utaló Bástya utca – Cseh Géza sokszor idézett könyve szerint – a város egyik legrégebbi közterülete.

A hetvenes évek fordulóján a nyomvonalát is megváltoztató utca 1934 és 1950 között Harsányi Gyula nevét viselte, aki 1911 és 1918 között volt Szolnok polgármestere. A feljegyzések szerint keménykezű, a háború éveiben a szegények iránt inkább rideg emberről már halála évében elnevezték azt az utcát, ami akkoriban a nem éppen jómódjáról ismert emberek lakóhelyére vezetett. Ezzel pedig eltűnt az ugyancsak régi, és gyaníthatóan a Tabánban űzött kékfestő foglalkozásra utaló Festő utca elnevezés, ami pedig 1880 óta volt ismert.

Valószínűleg Pólya Tibor is pontosan tudhatta, hogy ez az utca honnan hová vezet. Nemcsak azért, mert 1886-ban Szolnokon született Sokkal inkább abból kiindulva, hogy budapesti és párizsi tanulmányai, majd a Kecskeméten töltött évei után, 1930-tól a Szolnoki Művésztelep meghatározó alakja lett. Így minden bizonnyal nemcsak témát keresni és festeni, de akár az ottani kocsmák miatt is sokat járhatott a Tabánba. Valószínű, hogy festményei illetve karikatúrái és a maga idejében népszerűnek számító reklámgrafikái is sokat meríthettek a mára eltűnt városrész hangulatából.

Az biztos, hogy a mai Pólya Tibor utcára nemcsak a festő nem ismerne rá, de ihletet se nagyon merítene belőle. A hatalmas forgalom miatt ugyanis ez a közterület minden, csak nem hangulatos. Ráadásul a Zagyva felőli oldala lényegében hiányzik, hiszen egy hatalmas üres placcal – egy valamikor tabáni ház elbontott telkével – indul, majd az új Tabán sorházaival folytatódik. A másik oldalt meg inkább a Balogh Kálmán utcai házak telekvégei foglalják el, köztük három, az egykori Tabánt még látó házzal.