A Gábor Áron tér egy olyan különleges közterülete a városnak, amelynek közepén nem park, játszótér vagy valamiféle agora található, hanem egy közszolgáltató üzem. Ennek köszönhetően a háromszög alakú tér lényegében két önálló utcának is tekinthető, amelyek a Konstantint kötik össze a Mártírok útjával. Gondolom, a nem helybéliek, illetve a ritkábban arra járók nem is térként tartják számon a helyet. Holott a körbefutó, a Gang nevű kocsmával szemben induló és a Studentnél véget érő számozás – összesen hét ingatlanról van szó – a közterület tér mivoltát igazolják. Igaz, számomra kideríthetetlen, hogy a tér közepét elfoglaló szennyvízátemelő telep vajon milyen házszámot visel.

Annak ellenére, hogy az itt álló házak többsége a rendszerváltás után, illetve a hatvanas-hetvenes években épülhetett, a tér bő kétszáz éve a város szerves része. A XVIII. század második felében, a közelben felépült nagytemplom és rendház miatt temetőként szolgált, majd a következő évszázad közepétől – részben a másik irányban található vasútállomás miatt is – fokozatosan vásártér lett belőle. Bizonyítékaim nincsenek rá, de azt gondolom, hogy míg a Jászság felől érkezők a mai Eötvös tér környékén álltak meg portékájukkal a város szélén, addig a délről, a Tisza jobb partjáról jövők, illetve egy ideig a vasúton érkezők, a mai Gábor Áron teret használták ilyesmire. Erre utal, hogy a XIX. század végén disznópiacként tartották számon, ami szerintem a második világháborúig működhetett. Vagy legalábbis búzapiaccá alakult, ami a húszas évekig ugye a megyeháza mögött, közvetlenül a Tisza-híd lábánál volt, és a hatalmas közpark építése miatt kellett új helyre költöztetni.

A tér szerepét és arculatát a városiasodás kezdte megváltoztatni az ötvenes évek elejétől. A még jóval korábban elindult szolnoki csatornázás, illetve a város növekedése tette szükségessé, hogy a belváros csatornahálózata valahol összeköttetésbe kerüljön a Tiszával. Gondolom, a házak által közrezárt hatalmas, és eredeti funkciójában feleslegessé vált üres terület miatt esett a választás az akkor már Gábor Áron nevét viselő közterületre, ahol aztán a hetvenes-nyolcvanas években – pontos dátumot sajnos nem találtam – elkészült a VCSM ma is ott látható és dolgozó szennyvízátemelő telepe.

A tér funkcióváltásainak fényében különösen érdekes, hogy az elmúlt másfél évszázadban három olyan nagyformátumú személy nevét viselte – illetve viseli -, akikről azért nem ilyen tereket szoktak elnevezni. A XIX. század végén – gondolom ugyanakkor, amikor a Piacz teret Kossuth térre változtatták – a disznópiac Széchenyi István nevét kapta. Amibe egyfajta üzenetet is bele tudok képzelni arra vonatkozóan, hogy a Kossuth-Széchenyi vitáról miként gondolkodott a korabeli város. De persze a legnagyobb magyar kiérdemelhette azzal is ezt a közterületet, hogy ez volt legközelebb a város első vasútállomásához, ahol Széchenyi bizonyíthatóan járt. És természetesen az sem kizárt, hogy midőn 1892-94-ben elkeresztelték ezt a Tiszához közelebb eső területet, még azt gondolták, hogy a város fejlődésének egyik fontos és majdan szép területe lehet.

Őszintén megmondom, hogy az 1926-os átkeresztelésre végképp nem tudok magyarázattal szolgálni. Mi volt a baj Széchenyivel a Bethleni időkben Szolnokon? Illetve, ha már az 1570 és 1637 között élt esztergomi érsekről, a magyarországi ellenreformáció vezéralakjáról akartak közterületet elnevezni, miért egy külvárosi piactérre esett a választás? Azt gondolom, ahogy Széchenyi, úgy talán Pázmány Péter is rangosabb helyet kaphatott volna a várostól. Ami persze az 1950-ben névadóvá lett Gábor Áronra is igaz, akiről szintén maximum annyi helyi vonatkozást mondhatunk el, hogy a szabadságharc idején nagy eséllyel járhatott a környéken a szolnoki vasútállomás miatt.