A szolnoki Aradi utca a Petőfi Sándor utcából nyílik és nagyjából a Sutu utcánál ér véget. Azért mondom, hogy nagyjából, mert az utolsó házszám egy balkanyar után található, ahol olyan, mintha az utca egyik oldala az Aradi a másik meg a Sutu lenne. Persze nincs ezen mit csodálkozni, hiszen a belváros nyugati szélén megmarad az a girbegurba utcaszerkezet, amely még százötven-kétszáz éve keletkezett.

Ez a közterület Verébként szerepel Szolnok első utcaneves térképén. Aztán 1874-ben valamiért Körte utcaként említik – szerintem a korabeli nem egyértelmű, még külterületi elnevezés miatt -, hogy aztán 1894-ben ismét Verébként szerepeljen az utcajegyzékben. Ezek a nevek arra is utalnak, hogy Szolnok XIX. század közepén megindult fejlődése és terjeszkedése előtt ez a rész szétszórt kertekből, gyümölcsösökből, sőt szántókból és tanyákból állhatott. Ne felejtsük el ugyanis, hogy 1850 körül a város széle a mai Táncsics utca környékén volt, és csak fokozatosan húzódott nyugati irányba.

A Veréb utcából 1926-ban lett Aradi út. Akkor, amikor az első világháborút követő első nagy szolnoki utca átnevezési hullámban több helyi közterület is a trianoni döntés miatt határon túlra került települések nevét kapta. Az Aradi mellett így lett Szolnokon például Kolozsvári, Fiumei és Pozsonyi út. Érdekes módon ezekhez a nevekhez – a Pozsonyi kivételével – a második világháborút követően sem nyúltak, így az Aradi utca lassan száz éve viselheti ugyanazt a nevet. Az egyetlen változás, ami érintette, hogy a végéből induló, a Könyv utcával összekötő kis közt Aradi köznek keresztelték el 1992-ben.

Az utca a Petőfi Sándor első keresztutcája, és annál a kis kiszélesedésnél indul, ahol többféle néven is működött már étterem az elmúlt évtizedekben. Első háza a legnevezetesebb, hiszen amint az ott látható emléktábla írja, ezen a helyen állt K. Tóth Lenke (1909-1982) költő, pedagógus, közíró, a Verseghy Kör főtitkárának szülőháza, amit születésének 100. évfordulóján jelölt meg a város és a Kör. Nem rosszindulatból, csak a tények kedvéért jegyzem meg, hogy a helyi fiatalság körében ennél a háznál jóval ismertebb lehet az utca közepén álló Aradi Borozó, ami bár küllemében egy falusi kocsmára hasonlít, legendás hely Szolnokon. Kicsit meglepődtem, hogy az utca utolsó számát a megyei pedagógiai szakszolgálat székhelye viseli, bár ember legyen a talpán, aki helyismeret híján rábukkan a bejáratára.

Az Aradi utcát a neve és a fentiek mellett a házai teszik különlegessé. Valamilyen fura oknál fogva az elmúlt száz-százhúsz év szinte valamennyi kisvárosi lakóházára találunk itt példát. Az utca közepén még egy hosszú, tornácos, eredetileg nádfedelesnek épült parasztházat is megnézhetünk. Egyre kevesebb ilyen van már a városban, pedig nem ártana megjegyeznünk, hogy a XIX. század végén ilyen és ehhez hasonló, szegényesebb vagy kicsit módosabb parasztházak vették körül Szolnok belvárosát.

A város lakóövezeteinek terjeszkedésével aztán ezeknek a házaknak a helyére kerültek azok az utcafrontra már párhuzamosan épített kereskedő- és mesterházak, amelyekből néhány még szintén áll az Aradiban. Ezeknek a házaknak az alapozása, a lábazat és a lakótér magassága, illetve a tetőzet is szépen mutatta az építtető gazdasági erejét. Ezekkel párhuzamosan jelentek meg a környéken a szegényebb polgárok házai, amelyek küllemükben emlékeztettek a főtérhez közelebb esőkre, ám méretük és díszítettségük elmaradt azoktól. A következő hullámot a szocialista egyen házak megjelenése jelentette. Ilyenből kockaház és az utcával párhuzamosan épített nyeregtetőst is találunk itt. Mindezeknek a helyét pedig a nyolcvanas évektől napjainkig a különböző ízléssel és ízlésficammal épített társasházak vették át, amelyek közül némelyikre jobb, hogy nem írták ki a tervező és az építtető nevét.

Ezen a legalább százötven éves és nagyjából száz éve ugyanazt a nevet viselő utcán egyébként nemcsak a lakóház építési divatok és változások érhetők tetten. Az Aradi utca nagyon jól mutatja azt is, hogy egy település, főleg a lakóövezetei, szinte folyamatosan változnak. Így biztosak lehetünk abban, hogy az Aradi utcát sem láthatjuk pár év múlva olyannak, mint 2015 végén.