(Nyári ismétlés /NYI/: Ez az írás 2016. február 11-én jelent meg először)

A XIX. század utolsó évtizedében a már küllemében is városias képet mutató – értsd: sorra épülő emeletes házak, paloták, jómódú polgárok házai – Szolnokon is felmerült a közterületek „üzenetértékű” elnevezésének az igénye. Ekkortól a modern államokban az utcák és a terek nevei ugyanis már nemcsak arra szolgáltak, hogy irányt mutassanak – pl. Abonyi út, azaz Abony felé vezető út -, egyértelműen meghatározzanak egy helyet – pl. Oskola utca, Piacz tér -, az ott élők nemzetiségére, munkájára utaljanak – pl. Molnár utca, Német utca -, hanem a közösség vagy a hatalom gondolkodásának is a lenyomatai legyenek. Nem véletlen, hogy a XIX. század közepétől dokumentálhatóan úgy változtak a közterületek nevei, ahogy a hatalmi széljárás, vagy a település és az állami viszonya megkívánta.

Egyértelmű üzenet értéke volt tehát az 1894-es, bizonyos tekintetben első nagy szolnoki közterület el- és átnevezési hullámnak. Az akkor már lassan két évtizede megyeszékhely Szolnok ilyen módon is kifejezhette viszonyát a Monarchiához és a történelemhez. Nem véletlen tehát, hogy a város főterének, az addig Piacz térnek nevezett közterület Kossuthra keresztelése után a közeli utcák is új neveket kaptak. Így született meg a Gorove, a Szapáry, a Werbőczy – ma Dózsa György -, az Arany János és a Jókai Mór utca.

A Jókai utca, ami átkereszteléséig a Csillag nevet viselte, Szolnok egyik legrégebben lakott részén fekszik. Mint a Kelet felől szomszédos Arany János utca bemutatásakor már utaltam rá, ez a terület – nagyjából a Kossuth térig és az Ady Endre útig – a szolnoki várhoz tartozó, fallal védett lakórész lehetett már a XVI. században is. Aminek a felszínen ma már semmi nyoma nincs, viszont biztos vagyok benne, hogy miként az 1-es számú irodaház alapozásakor az ötvenes években, az itteni telkeken mélyebbre ásva is meglepő dolgok kerülhetnének elő. (Már, ha odaengedik a régészeket.)

Persze a mai Jókai utcában is van mit észrevenni. A Kossuth utca felé eső elején álló legjellegzetesebbnek gondolható épületei – a már említett irodaház és a korábbi járási tanács, ma NAV székház – például nem a részei, hiszen másik két közterülethez tartoznak. Ugyanakkor ez az a két telek, amiről régebbi felvételek fennmaradtak. Igaz, hogy míg az Arany János és a Dózsa György utcák torkolatáról, sőt a szemben induló utcák elejéről is számtalan régi, olykor 120 éves fotót lehet találni, a Jókai elejéről a hatvanas éveknél korábbit még nem láttam. Minden bizonnyal azért, mert addig se nem túl szép, se nem túl jellegzetes épületek állhattak itt. A V-lábakkal díszített járási tanácsi épület helyén például egy vendéglő kerthelyisége működött a háború után.

Az utca egyébként egész jól megúszta a hatvanas-hetvenes évek átalakításait. A vonalvezetéséhez akkor még nem nyúltak, és csak a végéből metszettek le egy-egy teleknyi részt az Ady Endre út szélesítése miatt. Kvázi zsákutcává is talán csak a nyolcvanas években alakították, amikor lezárták a Kossuth utcai torkolatát, így azóta csak az irodaház mögé kanyarodva lehet elhagyni.

Nekem úgy tűnik, hogy ebben az utcában áll még a legtöbb múlt század elejéről vagy kicsit korábbról származó, utcafrontra épített, viszonylag hosszú homlokzatú, jellegzetes polgárház Szolnokon. Állapotuk természetesen eltérő.

Van néhány szépen megőrzött, pár elhanyagolt és talán egy-két kifejezetten pusztuló. Ilyenek például a 11-15. számú telkeken állók, amelyek együtt jellegzetes, száz éves utcaképet őriznek. A hetvenes évek végétől a társasházak is megjelentek itt, sőt – bár bizonyítani nem tudom – a város ilyen lakóházai közül az elsők itt épültek, de még nem vették át az uralmat az utcakép felett. Annak ellenére sem, hogy a XXI. századi építészet is itt hagyta már a kéznyomát, ám az ügyészség modern épülete egyáltalán nem bántóan vagy túlzóan telepszik be ebbe a szép régi utcába.