(Nyári ismétlés /NYI/: Ez az írás 2016. április 5-én jelent meg először.)
A mai Ady Endre és Fiumei utak, valamint a Szolnok Ispán körút által határolt terület valamikor a szolnoki Tabán részét képezte. Az 1863-as utcajegyzék bizonyítja, hogy a ma Móra Ferenc úti lakótelepként emlegetett környéken már a XIX. század első felében is utcák és házak sorakoztak. A körülbelül 10 utcából álló városrészben, nagyjából száz ingatlant kellett szanálni a hatvanas évek elejétől, hogy előbb a Boldog Sándor István körút, majd a Várkonyi tér épülhessen, végül pedig elkészülhessen a lakótelep. Az 1937-es és 1965-ös – de még a tíz évvel későbbi – kiadású Szolnok térképek alapján is kijelenthetjük, hogy a környék utcaszerkezete nem sokat változhatott a XIX. század közepétől a szanálásokig.
A Tabán északi részének tekinthető városrész „főutcája” a Sipos Orbán nevezetű lehetett, amely az egykori Horánszky Nándor utcától indulva a Fiumei útnál ért véget, azaz a mai Adytól a Várkonyiig tartott, körülbelül a jelenlegi Móra Ferenc út nyomvonalán. Az elején lévő kiszélesedést Sipos térnek nevezte a köznyelv – hivatalosan ilyen közterület soha nem volt Szolnokon -, ahol 1900-tól a város egyik elemi iskolája állt. Ez az iskola korábban az Arany János utca végén, a szecessziós Mezőgazdasági Bank helyén működött, később pedig a Fiumei úti iskola része lett, és sokan „tabáni műegyetemként” hivatkoznak rá. Maga az utca 1863-ban Vecsés köz, 1874-ben Vetsor utca néven volt ismert, 1902-ben pedig Felső Malom utca lett belőle. Hogy aztán 1926 és 1950 között Sipos Orbánról (1836-1926), Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye első alispánjáról, Szolnok egykori országgyűlési képviselőjéről, a Monarchia utolsó parlamentjének korelnökéről nevezzék el. Helyét Móra Ferencnek adta át.
A Sipos Orbán utca elején először a Hajó utca nyílt jobbra. Ez nagyjából a Szövetség ABC helyétől indult, átvágott a Domus telkén és a tízemeletesek és a Zagyva part között ért véget, az akkori Törpe utcába torkollva. A folyóhoz közelebbi szakasza 1863-ban Bújó köz, 1874-ben Bújóka, 1894-ben pedig Magóczi utca. Ez utóbbi elnevezés akkoriban ott élő család, vagy inkább családok nevére utal. Ami nem meglepő, hiszen Magóczi Ferenc nevű, szolnoki illetőségű katonáról 1849-ből és 1899-ből is tudunk, a húszas évekből Magóczi Appollót említenek a feljegyzések, a harmincas években pedig ilyen családnevű háztulajdonos élt az Újvárosban.
Az utca nyugati szakasza is érdekes nevet viselt, mielőtt 1926-ban végig Hajóra keresztelték. Esztrenga utca volt, ami arra utal, hogy a környékén juhtenyésztéssel foglalkozók éltek a XIX. században. Az esztrenga ugyanis egy olyan kezdetleges, csak falazatból álló, fedetlen, könnyen mozdítható építmény, ami a juhnyáj egyben tartására szolgált. A közterület átkeresztelése pedig arra utalhat, hogy a XX. század elejére a város távolabbi részére szorultak az állatok, és talán az állattartók is, helyüket pedig a halászok foglalták el.
Amire egyébként további négy utca neve utal. A Hajóval párhuzamosan, attól északabbra futott a Harcsa utca, aminek a vége már a folyóig, azaz a Part utcáig ért. Hogy ezt a helyet 1863-ban és 1874-ben miért jelölték a mesebeli Arany szög névvel, nem tudom. Az 1894-es Bika utca elnevezés viszont ugyanúgy az itt élő állattenyésztőkre utal, mint az Esztrenga.
A Harcsa utcát, nagyjából a Sipos téri iskola mellett a Háló utca keresztezte, ami így a Horánszky és a Ponty utcákat kötötte össze. A Ponty utcát 1894-ig ugyancsak Isztrenga/Esztrenga néven jelölték, majd 1926-ig Liba lett a neve, ami nemcsak azt jelezte, hogy az állattartókat a vízből élők váltották fel, hanem, hogy az utca vége a Zagyváig ért, ahová a libákat le lehetett lehajtani. A Ponty utca érdekessége egyébként, hogy a harmincas évek végén valamiféle fahíd épülhetett a végére, ami az Ibolya út magasságában érhette el a folyó túlpartját.
A legészakabbi, elnevezésében és történetében hasonló ívet bejárt utca a Sipos Orbánból nyíló és a Zagyváig futó Kárász utca volt, ami 1926 előtt Kacsa, 1894 előtt viszont Kollát közként ismert. Ez minden bizonnyal, szintén az ott élő családra vagy családokra utalt. És bár nem azonos az írásmód, de nem zárnám ki, hogy annak a Kolláth Ferencnek (1914-1967) a felmenői élhettek itt, akiben a fociválogatott első szolnoki tagját tisztelhetjük.
A Sipos Orbán utca utolsó jobb oldali mellékutcája a Csap utca volt, ami azonban még a hatvanas évek elején eltűnt a Ságvári körút kialakítása miatt. Ezt 1863-ban Kreuz közként, 1874 és 1926 között Kerutz Károly utcaként említik. Hogy ez utóbbi ki lehetett, sajnos nem tudom. Pedig igazán kíváncsi lennék, mivel érdemelte ki 1926-ban, hogy helyét a nem túl bonyolult Csap név vegye át az utcanévjegyzékben. A Csap utca egyébként inkább már a mai Várkonyi tér helyén volt, aminek környékén 1894-ben még a Bárány tér is létezett, utalva a város szélén folyó állattartásra és gazdálkodásra. Szintén itt volt a Török – 1874-ben Tőke (a hentes eszközre utalt), 1894-ben Bárány – utca, ami pipa alakban kötötte össze a Csap és a Fiumei utcákat, és ugyancsak a hatvanas évek elején tűnt el Szolnok térképéről.
A Sipos Orbán utca egyetlen bal oldali mellékutcája az 1926-ban Kunra keresztelt korábbi Széles utca, ami nagyjából a régi főiskola udvarától a Móra Ferenc úti rendelőig tartott. És ugyanúgy 1972-ben szűnt meg, mint a Zagyvával párhuzamos Part utca, ami abból a szempontból volt érdekes, hogy az 1937-es térképen is csak kettő saját számozású telke volt, mivel a folyóra inkább a házhelyek vége nézett.
Hogy a környéken élőkre és a foglalkozásukra utaló nevek mellett miként született meg a Törpe utca elnevezés, ami 1863-ban és 1874-ben még Tündér néven szerepelt a szolnoki utcajegyzékben, az épp oly titokzatos, mint a ma már beazonosíthatatlan helyű Kutyaszorító név. Amelyek a város elmúlt másfél évszázados fejlődése kapcsán tűntek el a többi, fentebb említett elnevezéssel együtt.
