2025.08.27. (szerda)

Utcasoroló (90.): Kikötőnk emlékezete

Utcasoroló (90.): Kikötőnk emlékezete

Dátum:

Azt hittem, a Fiumei útnál egyszerűbb történetű közterület nincs Szolnokon. Aztán szinte egy pillanat alatt kiderült, hogy legalább annyi kacskaringó van a múltjában, mint a vonalvezetésében. Mert az sem hétköznapi feladvány, ha valaki meg akarja mutatni a Fiumei út elejét és végét.

(ÉV VÉGI ISMÉTLÉS: Ez a cikk 2018. szeptember 18-án jelent meg először.)

Nem tudom azzal kezdeni ezt az írást, hogy meghatározom, hol kezdődik és hol ér véget jelenleg a mai Fiumei út. Az eleje minden bizonnyal az Ady Endre útnál van, csakhogy az első páratlan számozása a Sebestyén Éva köz, azaz a régi főiskola – ma Kormányhivatal – hátuljánál lévő kis gyalogútnál található. Legalacsonyabb, kiírt páros házszáma pedig a 16-os, és visszafelé is maximum 10-ig találhatók telkek, nagyjából a piac felőli út torkolatáig. Sokáig azt hittem, hogy a piac parkolójánál álló két négyemeletes a Fiumei elejét képezik, ám azok a Boldog Sándor István körúthoz tartoznak. Így postás legyen a talpán, aki megtalálja a Fiumei út 2. számot. Ha nem tévedek, azt lassan öt évtizeddel ezelőtt dózerolták el.

Ugyancsak komoly feladvány az utca végét megtalálni. Van ugyanis olyan jelölés, ami szerint az a Fiumei úti iskola előtt futó keresztutcánál ér véget, máshol még az is az úgy, hogy kivezet a Boldog Sándor Istvánra. De, ha ez nem lenne elég, akkor létezik olyan rajz, amin a garázssor és a megmaradt felvonulási épületek közötti szakaszt is Fiumei útként jelöli, sőt olyan is, amely a faházak mögötti járdát is ide sorolja, azaz a Szolnok Ispán körútnál van ennek a közterületnek a vége.

Mindez egyébként a környék elmúlt ötven-hatvan éves történetével függ össze.

Szolnoknak ez a része – amit a világháború előtt még Katonavárosként emlegettek – ugyanis gyökeresen átalakult az 1960-as évektől kezdődően. Mert mint Szolnok 1927-ben megjelent térképe és néhány megmaradt fotó mutatja, ezen a részen hosszú telkes, alföldi házak álltak, amelyeket itt-ott polgárházak, majd néhány kockaház váltott fel. Mígnem döntés született arról, hogy lényegében a frissen épülő Ságvári körút és Ady Endre utcák, valamit a Zagyva által határolt terület falusias jellegét felszámolják, és lakótelep kerül a helyére. Ez pedig részben a korábbi utcák – pl. Kun, Sipos Orbán, Kárász – eltűnésével, illetve „mozgásával” járt. Mint történt ez a Fiumei út esetében is, aminek tájolása néhány fokot mind a két végén elmozdult.

Maga az utcanév története egyébként éppen száz évvel ezelőtt kezdődik. Az első világháború utolsó hónapjaiban ugyanis az Osztrák-Magyar Monarchia feladni kényszerült a magyar koronához tartozó kikötővárost és környékét. Az utolsó magyar katonák és hivatalnokok 1918 októberében hagyták el a települést, amelyet ma már Rijekaként, Horvátország legjelentősebb kikötővárosaként ismerünk. A kivonulás visszavonhatatlanságára a Trianoni béke tette rá a pecsétet, amire olyan gyógyíreket keresett a megcsonkított ország, mint például az elveszett városokról való közterületek elnevezése. Ezekre Szolnokon 1926-ban került sor, amikor a képviselők úgy döntöttek, hogy az addigi Külső Deák Ferenc utcát – ez az elnevezés 1894 óta létezhetett – Fiumeire keresztelik.

Meglepő, hogy a név túlélte a következő rendszerváltáshoz kapcsolódó nagy közterület átkereszteléseket, így 1950 után is viselhette egy már nem az országhoz tartozó, ilyen néven nem is illetett város emlékét. Igaz, a környék átépítése miatt hosszú ideig nem volt teljesen világos, hogy hol is van a Fiumei út, egyáltalán meg van-e még. Ezt a bizonytalanságot jól mutatja, hogy az 1968-ban átadott, ma Fiumei úti iskolaként ismert intézményt az első tanévtől 1992-ig Ságvári Körúti Általános Iskolaként tartották nyilván. A város 1985-ben kiadott térképén pedig a mai Fiumei út, mint Móra Ferenc út van jelölve. Igaz, a Fiumei átnevezéséről 1972-ben döntött Szolnok Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága, átadva a helyet Vágó Bélának, a Tanácsköztársaság egykori belügyi népbiztosának, akit a harmincas években Sztálin végeztetett ki.

Az mindenesetre tény, hogy a Fiumei út elnevezést csak 1992-ben kapta vissza a közterület, vagy legalábbis néhány utcaszakasz. A Fiumei út legismertebb épületei a páratlan oldalon álló oktatási intézmények, leghíresebb szobra pedig az iskola udvarán 1979-ben elhelyezett Kis herceg alkotás (Szöllősi Enikő munkája). Kevésbé szép részei a Móra Ferenc úti lakótelep építéséhez használt felvonulási faházak, a velük szemben lévő garázssor, illetve a piachoz közelebb lévő „telkek”. Az utca korábbi arculatára csak a 14 szám alatt, ma már üresen álló ház emlékeztet.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szolnoki házak (55.): Az Aba-Novák (1. rész)

Az ötvenes évektől nyilvánvaló volt, hogy szükség lenne egy ilyen épületre. Végül a hetvenes évek elején kezdték tervezni, 1975-ben építeni, aztán a Nemzetközi Gyermekévben, mint Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ nyitották meg. Szerintem máig Szolnok legjobb modern épülete.

Utcasoroló (31.): Gutenberg tér

Elsőre azt mondhatnánk, hogy egy nehezen körülhatárolható, jellegtelen tér. Viszont, ha körbesétáljuk, belátjuk, hogy ez Szolnok egyik legrégebben lakott városrésze, ahol az elmúlt félezer év történelmének fontosabb helyi eseményei adnak egymásnak randevút.

Utcasoroló (63): Az egyoldalú utca

NYI: Először azt hittem, a mai Liliom utca korábbi nevei miatt lesz érdekes. Aztán rá kellett jönnöm, ilyen számozású közterület talán nincs másik a városban. Az egykori szovjet laktanya kerítésénél húzódó, harmadik nevét viselő utcánkban ugyanis ugyanazon az oldalon vannak a páros és a páratlan számok.

Felhőt nem karcolónk

Az ország huszonkilencedik, tizennyolcadik, de akár hetedik legmagasabb épülete is lehet a Ságvári és Ady Endre utak kereszteződésében tornyosuló vízügyi székház. A helyezés attól függ, hogy az épület 65 vagy 71 méter magas, és melyik listát nézzük. Az azonban biztos, hogy Szolnok második legnagyobb házában jártunk.