(ÉV VÉGI ISMÉTLÉS: Ez a cikk 2018. november 19-én jelent meg először.)

Az egykor két szolnoki került – a Katonaváros és a Ferencváros – határán fekvő, 1926 óta Kolozsvárinak nevezett utca legalább a múlt század hatvanas éveinek elejéig a Csarnok utca végétől indult és egészen a Zagyváig futott. A Szolnokról a húszas évek végén megjelent térképen jól látható, hogy a belvároshoz közelebb eső alvégén kisebb, a folyó felé haladva egyre nagyobb méretű telkek jellemezték. Ami abból is következik, hogy a terület a XIX. század közepétől – amikor Szolnokot körülölelte a vasúti töltés – városiasodásnak indult, és az addigi szérűskertekből, gazdálkodó udvarokból fokozatosan, állandóan lakott, városi porták lettek.

Cseh Géza sokszor idézett – immár több mint negyedszázados – munkájában olvasható, hogy a közterület első ismert neve 1863-ból származik, amikor valószínűleg egy ott élő, vagy ott nagyobb, jellegzetes portával bíró, netán egy tömbben lakó nagycsalád nevével jelölték. Pintér utca volt a neve 1874-ig. Számomra rejtély, hogy Szolnok helynévtörténetéből miért tűntek el ezek a családokra utaló, a XIX. század végéig sokfelé felbukkanó elnevezések. Miként az is, vajon miért ragadhatott rá erre az utcára egy másik, „félhivatalosnak” tűnő elnevezés, amivel ráadásul egészen 1926-ig jelölték. Igaz, valószínűleg ez lehetett Szolnok eddigi legbájosabb utcaneve, hiszen a Háromrózsa elnevezést állítólag az utca hajdani kocsmárosának, három, rendkívüli szépségű leánya ihlette. Amit a második nagy, szolnoki közterület el- és átnevezési hullám változtatott mai nevére. És, ha már rejtélyek a közterületeink nevei körül: vajon miként úszta meg a következő rendszerváltásokat a Kolozsvári út? Miközben például a Pozsonyi vagy éppen az Árpád-házi királyok nevei nem voltak ilyen szerencsések.

A ma ismert Kolozsvári utcát az ötvenes-hatvanas években kezdték kialakítani, összefüggésben a Ságvári körút – ma már Boldog Sándor István körút – addig nem létező nyomvonalán – ami részben a Kolozsvárit is einstandolta – indult építkezéssel. Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy Szolnok második „lakótelepének” a kialakításával, és első modern körútjának a megépítésével a Kolozsvári mindezeknek a szerviz útja, illetve kiszolgálója lett. Hosszát is a hatvanas évek végére felgyorsult város átépítés rövidítette meg, hiszen a Várkonyi tér és a Szántó körút kialakítása miatt a Zagyva felé eső részét leválasztották, és Dr. Szana Antal – ma már Glykais Gyula – út lett belőle. Ezzel a levágással függhet össze a Kolozsvári út mai végének „kuszasága” is, hiszen nem egyenesen torkollik bele a Szántó körútba, hanem a Kassai úti iskola mellett, S betűt írva ér véget.

A Kolozsvári úti, rá merőlegesen álló, négyemeletes tömböket – a Kút utcai közbeékelésével – a hatvanas évek végén kezdték építeni és folyamatosan átadni. Talán ez volt a városban az első olyan lakótelep, ahol viszonylag hamar garázssorokat is emeltek a házak közelébe, ami a mai napig meghatározza ennek a közterületnek a páros oldalát. Igaz, a Kolozsvári út inkább a páratlan oldalon álló intézményeiről ismert, hiszen a hetvenes években elkészült bölcsőde és óvoda játékait rengeteg szolnoki gyerek koptathatta. Ha meg valakinek nem erről jutna eszébe az utca, akkor még mindig esélyes, hogy a tulajdonképpen inkább a Ságvárin – Boldog Sándor Istvánon – álló rendelő és gyógyszertár épülete miatt ugrik be.

Mondhatnánk, hogy az utcának jelentős szerep jutott Magyarország XX. századi történelmébe, de a kilencvenes évek eleje óta egyértelmű: ez nem igaz. A Kolozsvári út 2. szám alatt álló, egykor a Magyar Rádió szolnoki stúdiójaként funkcionáló épületből ugyanis soha sem szólt Kádár János, mint a frissen alakult Munkás-Paraszt Kormány vezetője az országhoz. Ennek ellenére, vagy éppen ezért talán mégis érdemes lenne megmenteni azt a sztálinbarokk épületet, ami kiválóan alkalmas lehetne egy olyan várostörténeti kiállítóhelynek, ami éppen a XX. századot, és a mai Szolnok megszületését – a 900 éves építkezéseket – mutathatná be. Talán nem kell újabb nemzedékeknek elkoptatnia a Kolozsvári úti óvoda játékait, hogy e magányos épület újra élettel telhessen meg.

(Az első fotó Szolnok 1975-ös légifelvétele a fentrol.hu oldalról, a második pedig Nagy Zsolt munkája.)