Érdekes lenne tudni, vajon Hunyadi Mátyás hogyan és miért lett az a királyunk, aki a szocialista gondolkodást és történetírást sem zavarta. Szemben mondjuk Károly, Béla, Szent László királyainkkal, akikről például Szolnokon ugyancsak közterületeket neveztek el 1926-ban, ám 1950-ben megváltoztatták azokat. Az átnevezés „megúszásával” a Mátyás király út azon kevés „szerencsés” közterületünk közé is bekerült, amelyik lassan egy évszázada, rendszereket átívelően őrizheti nevét. Szemben egykori házaival.
A mai Mátyás király út környéke a XIX. század közepéig Szolnok távoli határa lehetett, ahol a Jászság és a Felvidék felől érkező országút is áthaladt. Minden bizonnyal ennek is volt köszönhető, hogy sokáig ezen a részen – egészen a mai Eötvös térig – helyezkedett el a szolnoki állatvásártér, ahová Pest és a Kiskunság felől is érkezhetett áru és vásároló. A terület városiasodásának az első lökést a Pest-Szolnok-Debrecen vasútvonal nyomvonalának a kijelölése adta meg, aminek következtében 1857-re elkészült a Szolnokot körülölelő töltés. Az új helyre került állomás, az azt a belvárossal összekötő későbbi Vasúti fasor pedig kitaposhatta a mai Mátyás király út elődjét. Hiszen, aki a Jászság felől érkezett, és nem a belvárosba vagy a Tisza-hídhoz igyekezett, az valószínűleg a sínek után, a pesti út és az állomás felé fordulva erre felé haladt.
A XIX. század második felében aztán nemcsak a vasútállomás környéke kezdett beépülni, illetve húzódott egyre kintebb a városias Szolnok határa, hanem ezekkel párhuzamosan az állatvásártér is egyre kisebb lett. Amit az is mutat, hogy a már 1880 körül létező Liget utcával párhuzamosan, 1902-ben a mai Mátyás király út is megkapta az első nevét: Újliget út lett. Ez pedig arra utal, hogy már nemcsak szérűskertek és gazdasági udvarok voltak a környéken, hanem lakóházak is. Ahol minden bizonnyal többségében a vasútból élők lakhattak. Nemcsak az 1908-ben elkészült Pfaff-féle állomásépület szolgáltatásait – például éttermét, kerthelyiségét -, hanem akár a közeli sportpálya nyújtotta szórakozási lehetőségeket is élvezve. A Szolnok IV. kerületébe sorolt Lengyel-telep a század elején és a két világháború között élhette fénykorát, amikor véglegesedett a mai utcaszerkezet is. Mindennek az 1944. június 2-ai, a szolnoki vasútállomás ellen végrehajtott szövetséges bombázás, illetve a későbbi támadások vethettek véget. Ami lényegében eltüntette az 1926-tól Mátyás király nevét viselő, aprótelkes utca házainak többségét. Olyan szinten, hogy a páros oldalon, még 1960-ban is „pusztaság” tátongott.
A Mátyás király út újjászületése minden bizonnyal összefügg a vasútállomás és környékének még az ötvenes években elhatározott rehabilitációjával. Illetve azzal a sokáig lebegtetett tervvel, miszerint a 4-es főút nem a Kossuth tér érintésével éri el a Tisza-hidat, hanem a mai Szántó és Szolnoki ispán körutakon keresztül. Annyi bizonyos, hogy a ma az utca nagy részét kitevő két szalagházat a hatvanas években húzták fel, majd a hetvenes évek közepére épült fel a Jubileum téri 24 emeleteshez kapcsolódó Y-ház is, ami a Mátyáskirály út első épülete. Ugyancsak ekkoriban készült el a sokáig az utca nevét viselő általános iskola, ami a kétezres évek elejéig a szintén az utcanévvel jelzett, sportteleppel szemben állt. Aztán a mai Baross utcától induló és a Thököly útig tartó, viszonylag széles utcában közel három évtizeden keresztül nem nagyon változott semmi. Mígnem az előző századfordulón kialakított sportpálya helyére áruház és parkoló került, aminek urbanisztikai szempontból a legfontosabb hozadéka, a Mátyás király út felső szakaszának kiszélesítése volt. Aminek köszönhetően később megszülethetett a „szolnoki nagykörút”.
Lehet azt mondani, hogy a Mátyás király út nem a legszebb utcája Szolnoknak. Ugyanakkor van néhány érdekessége, és most nem feltétlenül a „búsuló postásnak” nevezett presszóra gondolok az elején. Hanem például a Liget/Géza utca sarkán lévő, ma már megkopott táblára, amely a hatvanas évek építőinek, brigádjainak és egyszerű melósainak állít emléket. Vagy a még látható „Jubileum lakásszövetkezet” feliratra, ami a szocializmus egyik jellegzetes lakáshoz jutási és lakásfenntartási lehetőségére emlékeztet. De, ha már tábla, ebben az utcában fedezhető fel az egyik utolsó IBUSZ vendégszoba tábla is, ami ugyancsak egy letűnt kor, mából nézve különös kiegészítő tevékenységére utal. Hogy a korábban már „megénekelt” Megyei sportiroda képes híradója táblát nem is említsem.
Ám van még egy apró kuriózum: a néhai Géza utca különös emléke. Ez volt az az utca, ami a mai Károly Róbert utcából – nagyjából a Közgé tornatermével szemben – nyílt, átvezetett a jelenlegi Keró udvarán, és a most Liget utcának nevezett, a sínekre merőleges szakaszon ért véget. A húszas-harmincas években legalább tizennégy önálló telek állt rajta. És bár a vasút felőli szakasza a bombázás idején megsemmisülhetett, az utca fennmaradásával még a hatvanas években is számolhattak. Legalábbis erre utal az a ma már rácsokkal lezárt, a bokroktól alig észrevehető átjáró, ami a Mátyás király út 11. szám mellett bújik meg. Feltételezhetően, a hetvenes évek második felében, a Keró sportudvarának a kialakításával vált feleslegessé. És lett ugyanolyan emléke a környék múltjának, mint az utca végén még álló, az egykori Mátyás király utcára emlékeztető két ház.
