A Hubay út és a Ságvári körút kereszteződését mutató kora tavaszi fotó szerintem valamikor 1974-ben készült. Az ismeretlen fényképező, akinek csak hálásak lehetünk azért, hogy magánszorgalomból megörökítette a rohamosan változó város szegleteit, a Hubay utcai orvosi rendelő mellett állt, és a mára eltűnt utcafolytatást örökítette meg.

Eltűnt Hubay

Balra, a parkosított telken az 1965-ben átadott MSZMP székház konferenciatermének tömbje látható, amihez az egykori pártgarázs kapcsolódik. Ma mind a kettőben ruhabolt van, holott – ezt korábban említettem – a pártház konferenciaterme volt a város első lejtős elrendezésű előadója, ami olykor még ma is jól jönne Szolnokon.

A pártgarázs mögött a Jászkürt utca 2. szám alatti klasszikus bérház – a nagy túlélő – teteje kandikál ki, aminél esetünkben sokkal izgalmasabb a fotó közepén, a távolban épülő 24 emeletes. Ha jobban szemügyre veszik a homályos tornyot, akkor észrevehetik, hogy az építők még nem érték el a ház legmagasabb pontját, hiszen a jellegzetes ?bóbita? – amiben azt hiszem, víztorony van -, nem látható. Számomra ez is azt támasztja alá, legalább egy évvel az állomásnál lévő, ma az ország legmagasabb lakóépületének számító toronyház átadása előtt készülhetett a fotó.

A kép jobb oldalán az épülő Pelikán Szállót látjuk. Tegyük gyorsan hozzá, hogy a hotel épülését elég sokáig kísérhették figyelemmel a Csarnok utca és környékének lakói, hiszen az első kapavágást még 1970-ben tették. A szálló előtt, a Ságvári körút túloldalán pedig azok a házak állnak, amelyek helyén ma a Centrum és a művelődési ház áll.

Fa budi

A második fotón azonban ezeknek a házaknak egy része már nincs meg, a jobb felső sarokban a bekerített, ledózerolt telket és egy fa budit látunk. Úgy gondolom, hogy amikor ez a nyári felvétel készült – nézzék meg a park bokrait – már a Pelikán előtti házakat is kiürítették. Sehol egy függöny. Tévedés ne essék tehát, a Centrum áruház építése nem közvetlenül az úgynevezett Centrum-sarok – egykor Nerfeld-palota – leégése után kezdődött. A tragédia és az első szolnoki mozgólépcsőnek is helyet adó, akkoriban elképesztően tágasnak és modernnek számító áruház átadása között ugyanis hat év telt el.

A kép előterében lévő szoborról is érdemes pár szót szólni, már csak azért is, mert feltűnése igazolja, hogy a fotó csak 1972 után készülhetett. Mert mint Tóth György-Gyigyi bácsi, a Köztékép oldalon elérhető műleírásából tudhatjuk, Kucs Béla Ivó nő című alkotása csak abban az évben került a pártház mögötti kis parkba. De ne lepődjön meg senki, ha az alkotással máshol is találkozik az országban, hiszen az eredetinek vagy elsőnek gondolt példány 1965 óta áll Szentendrén, a közösségi közlekedési múzeum közelében.

Sárga Dutra

A Pelikán Szálló építését segítő, piros, külső lift állványzatából gondolom, hogy a harmadik kép nagyjából egy időben készült az előzővel. Nem is akárhonnan.

A fotó ugye a mai Baross és Szapáry kereszteződését ábrázolja az Árkád felől, egyértelműen emeletről exponálva. Az aluljáró – ma már étterem – építéséből és a négyes főút feldúlt állapotából következik, hogy a fotós csak 1973 decembere, azaz az főút építésnek útjában lévő Madas-ház felrobbantása után dolgozhatott. A fák lombkoronájából és a munkások öltözetéből arra következtethetünk, hogy valamikor kora nyáron, tehát legkorábban 1974 júniusában fotózhatott az ismeretlen. Ha pedig ez így van, fel kell tennünk a kérdést, miként jutott be az öt évvel korábban – 1969. április 11-én – kiégett Nerfeld-palota valamelyik emeleti lakásába. Az biztos, hogy a tűzeset után nem bontották el azonnal az életveszélyesnek mondott palotát, holott már 1970-ben jelentek meg fantasztikus tervek a helyére építendő húszon-emeletes toronyházról. Ha tudja valaki, az egykori Centrum-sark bontásának időpontját, kérem, árulja el!

Az építkezésen folyó serénykedésen kívül érdemes egy pillantást vetni a mai Pelikán parkolójának helyén álló, eltűnt házakra, illetve arra a jegenyére, ami emlékeim szerint sokáig vetett árnyékot a pártház parkolójára. A kép kapcsán nem tudom megállni, hogy ne hívjam fel a figyelmet a sarki könyvesbolt elé leparkolt sárga Dutrára, amely mintha az egyetlen, az építkezést segítő erőgép lenne.

A Hubay út eleje

A negyedik fotót csak azért válogattam ide, mert szerintem ugyanazon a kora tavaszi napon készült, mint az első kép. Illetve a Kossuth tér felől mutatja a Hubay utca elejét, vagyis azokat a fotózás pillanatában már szintén szanálásra ítélt házakat, amelyek helyén ma az úgynevezett TB-székházat – Kormányhivatal – találjuk. A mai Kossuth téri házak közül utoljára felhúzott irodaház – ha jól gondolom – az utolsó azon épületek sorában, amelyek a hatvanas évek végén kezdett és a város alapításának 900 éves évfordulójára befejezett megaberuházáshoz kapcsolódott. Ennek a mai áron minimum 300-400 milliárdos fejlesztésnek a részként épült a képen már ott magasodó Vízügyi székház is, ami alatt ugye az új városrész alapkövét is kereshetjük majd.

(Ez az írás február 20-án jelent meg először.)