Értelmezhető-e önálló városnegyedként a szolnoki állomás és az Eötvös tér közötti, a József Attila és a Thököly út által közre zárt háromszög alakú terület? Ezt a kérdést már csak azért is érdemes feltenni, mert ha Szolnok első modern, 1927-ben megjelent várostérképére pillantunk, akkor azt látjuk, hogy ez a terület három egykori kerülethez tartozott. Azaz a szolnoki Ferencváros, Cigányváros és Czakó-kert találkozásánál a hatvanas évek legelején kezdett kialakulni a városnak egy teljesen új része. Amit a magam részéről már csak azért is tekintenék önálló városnegyednek, mert a terület legalább 80%-a 1960 után épült, ráadásul a körülötte lévő területektől többemeletes házai miatt alapvetően eltér. És, ha mindez nem lenne elég, akkor ezen a nagyjából 6-7 ezer szolnoki által lakott területen minden megtalálható, ami egy városnegyedet jellemezhet: bölcsőde, óvoda, iskolák, üzletek, egészségügyi intézmények. Az csak tovább erősíti az önálló városnegyed jelleget, hogy a középiskolák és a vasútállomás miatt több, nem csak helyben fontos intézmény működik itt.

A városrész kialakulása szorosan összefüggött a második szolnoki vasútállomás átadásával. A Szolnok-Debrecen vasútvonal és a mai helyen lévő állomás megnyitása előtt ugyanis a környék a város külterülete volt. Legfeljebb szérűskertek vagy tanyák jellemezték, egyetlen „intézménye” pedig a mai Eötvös tér környékén lévő „határtalan” állatvásártér volt. A fejlődéshez nagyban hozzájárult a belváros és a vasútállomás kövezett úttal való összekötése, ami azt is jelentette, hogy a 19. század végén Baross Gábor vasminiszterről elnevezett közterület két oldala lassan elkezdett beépülni. Az igazi lendületet azonban az 1900-as évek eleje hozta el, amikor nemcsak új állomásépület készült, de az Eötvös téri víztorony révén a szolnoki infrastruktúra fontos műtárgya is került ebbe „a városnegyedbe”.

A terület jelentőségét tovább növelte a Baross utcai iskolasor. Ennek első eleme, a még az első világháború előtt építeni kezdett, de csak azt követően használatba vett polgári fiúiskola, azaz a mai megyei rendőrkapitányság. Ezt követte a trianoni döntés miatt Szolnokra helyezett „bábaképző” átadása, ami után nem sokkal a fémipari – azaz a gépipari – iskola is elkészült. A tervek szerint a felsőkereskedelmi iskolának is meg kellett volna épülnie a harmincas években, ám a későbbi közgéhez csak a második világháború alatt kezdtek hozzá, átadása pedig 1945 után történt. És, ha mindez nem lenne elég, a Baross utcában működött a kereskedelmi szakközépiskola elődje is, ami aztán 1975-ben végre önálló épületet kapott – szerintem – a szolnoki iskolasoron.

Talán nem túlzás, hogy a második világháború alatt Szolnoknak ez a része szenvedett a legtöbbet, hiszen az 1944 nyári és őszi bombázások nemcsak a vasútállomáson, de a környékén is hatalmas pusztítást végeztek. Mindennek pedig kicsit az is lett a következménye, hogy bár már az ötvenes évek közepén születtek tervek egy új vasútállomás felépítésére, a környék közel másfél évtizedre „álomba” szenderült, a helyreállításokon kívül nem nagyon történt semmi. A hatvanas évek eleje azonban már egyértelműen egy új korszakot jelentett. Talán nem véletlen, hogy Szolnokon itt épültek először lakásszövetkezeti formában otthonok (Bálvány utca), itt nyitották meg a város és a megye első, modern ABC áruházát (Jólét), és MÁV is itt szállt be először nagyobb mennyiségű vasutaslakás kialakításába. És, ha már elsőségek: az akkor éppen Beloiannisz utcának nevezett mai Baross utcán adták át Szolnok első modern munkásszállóját is – ma városi kollégium –, ami nélkülözhetetlen volt azokhoz a beruházásokhoz, amelyek nemcsak a környéket, de a várost is jellemezték a hatvanas évek végétől kezdődően.

Szolnok új városközpontja – a mai Hild tér és környéke – mellett a legjelentősebb átalakuláson a városnak ez a része ment keresztül a hetvenes években, amikor szerintem ez az új városnegyed is megszületett. Kezdődött minden az infrastruktúra kialakításával, ami nemcsak a vasúti pályaudvar kialakítását érintette, de két közúti felüljáró megépítését – Barátság és November 7. – és a 4-es főút átkelési szakaszának korszerűsítését is. Mindezekhez már komoly szanálások is kapcsolódtak, aminek következtében a mai Baross és József Attila illetve Bajcsy utcák közötti régi házak és közterületek szinte nyomtalanul eltűntek, illetve a másik oldalon is csak nyomokban maradtak a királyokról elnevezett utcákban. És közben épültek a Thököly és a Mátyás király utcai szalagházak, illetve elkezdődött a József Attila lakótelepnek nevezett pontházak kivitelezése is.

A legszembetűnőbb változás természetesen a Jubileumi tér létrejötte és körbeépítése, ami az új vasútállomás és 2-es posta beruházásával párhuzamosan zajlott. Igaz, a 25. vasutasnapon és a 900 éves évforduló záróeseményekor sem lakott még senki a Jubileumi téren, ám a következő években előbb benépesült a 24 emeletes, aztán a Csanády körúti 10 emeletesek, majd az Y-ház és végül tér déli oldalán álló, szintén 10 emeletes szalagházak is. A környék lakóházépítése a Bajcsy útig nyúló, úgynevezett MESZÖV-házakkal zárult. És közben sorra adták át a „városrész” szolgáltató egységeit, a Szolnok ABC-t és éttermet, a 10 emeletesek előtti üzletsort – benne a Márka ABC-vel –, a túl oldalon az OTP tömbjét, majd utoljára a mellette lévő Tisza cipő boltot. Miközben felépült három általános iskola, két óvoda és egy bölcsőde is.

Szolnok új városnegyedének az építése tulajdonképpen a hetvenes évek végén lezárult – vagy megszakadt –, részben talán azért is, mert a hangsúly áthelyeződött a Kisgyepre. Az utolsó nagyobb lakásépítés a rendszerváltás idején, a Baross utcán, a közgé mellett zajlott, de az már messze nem egy nagyívű városépítés része volt. A vasútállomás előtti városnegyed tulajdonképpen szűk két évtized alatt épült fel, és a mai napig rengeteg különlegesség kapcsolható hozzá. Itt ringott a szolnoki számítástechnika bölcsője – a Liget utcai SZÜV-ben –, itt található az ország legmagasabb lakóháza és Magyarország egyetlen polgárvédelmi kiállítóhelye is. De azt hiszem, Szolnok meg nem nevezett városnegyede amiatt is különleges, hogy egységnyi területen talán itt található a legtöbb szobra és emléktábla.

Hány szobrot és emléktáblát sikerült azonosítani? Ez is kiderül az Élő blogSzolnok Anno október 20-ai Városnegyed a vasútállmás előtt című előadáson, ahol a fentiekről is bővebben lesz szó, nagyjából 100 régi kép kíséretében.