Szolnok huszadik századi változásait, fejlődését a legjobban talán a városról készült térképek mutatják. Merthogy kevés ilyen készült. Az 1927-es első, a mai értelemben vett modern – utcákat, utcajegyzéket, keresőhálót alkalmazó – várostérképet, annak 1937-es javított kiadása után, majd csak 1959-ben követte egy újabb ilyen kiadvány. Már ezeket is érdemes egymással összevetni, hogy lássuk, mi változott a második világháború előtt és után. Az 1959-ben az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Kartográfiai Vállalata által készített, és 5600 példányban kiadott térkép azonban számomra sokkal érdekesebb a következő évtizedek és Szolnok belvárosának átépítése fényében. Ezért is gondoltam, hogy újra előveszem ezt a térképet, ami immár nemcsak másolatban, összefirkálva, de eredetiben is a birtokomban van. Mivel ez a térkép rengeteg dologról mesél, ebben az első részben a városrészekről és a közlekedésről ejtenék szót.
Ránézve erre az 1959-eskiadványra – aminek adatfelvétele minden bizonnyal az előző években történt – az első, ami szembetűnik, hogy Szandaszőlős még hiányzik róla. Ennek nagyon egyszerű a magyarázata: az a városrész akkor éppen rövid, önálló, nagyközségi életét élte, tehát nem volt keresnivalója egy ilyen szolnoki kiadványon. Ennél sokkal érdekesebb, hogy a cukorgyár utáni, déli ipari területek sincsenek rajta, holott tudjuk, az ötvenes évek végén már nemcsak a Tiszamenti Vegyiművek működött, de a hozzá tartozó lakótelep egy része is készen volt. Sőt, a vegyiművek és a cukorgyár között már a Mezőgép ősének számító gépállomás is létezett. Ezekre a hiányokra az éberség lehet a magyarázat, mert miként sem a szovjet, sem a magyar laktanyák nincsenek jelölve a rajzon, egyetlen gyár vagy üzem sem került a térképre. Az akkor még közvetlenül a Tisza partján lévő Cukorgyári sporttelep az egyetlen, ami arra utal, hogy a városban ipari üzemeknek is kellett lenniük.
Nem éberségből, hanem későbbi születésük miatt nem szerepelhet ezen a térképen a Széchenyi városrész, de még annak a helye sem. Mindössze a Kisgyep néhány utcáját találjuk a város északi részén, a vasúti töltésen túl. Ugyancsak nincs még nyoma a Tallinn városrésznek, hiszen annak építése majd éppen e térkép megjelenésének évében indul el az akkori Vöröscsillag út végén. Ehhez elengedhetetlen volt a Ságvári (Boldog Sándor István) körút kiépítése, ami ezen a kiadványon még csak út, illetve az Ady és a második Zagyva-híd közötti része szaggatott vonallal, azaz csak tervként van jelölve. A későbbi Kun Béla, ma Szolnok ispán körútról természetesen még ennyi szó sem esik ezen a térképen. De ugyancsak hiányzik még a Pletyka falunak a 4-es főúttól északra eső része, amit jóval e térkép megrajzolása után kezdtek el tervezni és beépíteni.
Közlekedési szempontból két különleges információ szerepel ezen a térképen. Az egyik, hogy a Szolnok-Debrecen vasútvonal Zagyva és Tisza közötti nyomvonalának egy része 1959-re e térkép szerint elkészült, míg további részét csak tervezték. Ez a nyomvonal váltotta ki a hatvanas évek közepére a Bimbó út mentén, a néhai Alcsi vasúti megállót érintő szakaszt, amivel kapcsolatban én kételkedem abban, hogy 1958-59 körül – amikor e térképet a valóságban rögzítették – az új nyomvonalból bármi is készen lett volna. Ugyanúgy csak terv lehetett, mint az új sínpálya és a Besenyszög felé vivő főút kereszteződésénél lévő temető.
Van azonban egy ennél izgalmasabb, szaggatott vonallal jelölt, tervezett út, amit sajnos a fontos intézmények jegyzéke részben letakar. Ez pedig a Debrecen felé vivő főút és a 442-es találkozásától – nagyjából a mai Helikopteres körforgalomtól – a Tiszaligeti „töltésre” tervezett út. Aminek a vége talán pont a Tisza partján bukkan elő, éppen szemben a jobb parti Hullám utával. Eddig sehol se találkoztam ezzel, de e térképet böngészve fel kell vetni a kérdést, miszerint egy második, belvárosi Tisza-híd terve már az ötvenes években is felmerült? Akkor, amikor Szolnoknál nem három, hanem csak egy közúti híd állt, ez teljesen logikus felvetésnek tűnne.
Érdemes talán néhány szót az 1959-es helyközi közösségi közlekedésről is szólni, ha már a korabeli térképészek fontosnak tartották a buszvonalakat – sajnos számozás nélkül – feltenni a kiadványukra. E szaggatott vonalakból az látszik, hogy helyijáratú busz közlekedett Szandaszőlős irányába, a Holt-Tiszán túlra, a Szolnoki Állami Gazdasághoz, az ekkor még jóval kisebb lélekszámú, és leginkább építési területnek számító, mai Tallinn városrészbe. Ugyancsak buszvonal futott végig a mai Tószegi-Temető, akkor Vöröshadsereg útján és a Kőrösi úton az ipartelepek felé, valamint a mai Nagysándor József útra, amit nem nagyon értek, de lehet, hogy a buszközlekedési vállalat telephelye már akkor is azon a részen működött. Az biztos, hogy 1959-ben még nem létezett semmiféle buszpályaudvarunk, hanem a Szabadság téren, a Varga Katalin Gimnázium környékén működött a MÁVAUT autóbuszállomása, azaz oda érkeztek és onnan indultak a helyközi vagy távolsági járatok.
