Harminc éve még végig lehetett menni a tiszaligeti erdei tornapályán. Ma már csak a táblák árválkodnak szanaszét az erdőben. Hülyeség volt? Felesleges? Hát, akkor miért kell veszni hagyni, ha már egyszer régen, valakik megcsinálták?

Gazdag ország vagyunk. Úgy rohadnak szét körülöttünk épületek, mintha naponta kettőt építhetnénk helyettük. A Tisza partján, az úgynevezett Mentetlenen, az Üdülősor utcában egykor közpénzből épült a megyei tanács üdülője. Gyönyörű kilátás a torkolatra egyedi épületekből, de mindenütt csak a pusztulás.

Az Arany János és a Kossuth út kereszteződésénél álló KRESZ-táblafa már szerepelt ebben a rovatban. De újra ide kívánkozik, miután csavartak rajta. És most a járdán és a kerékpárúton érkezőket figyelmezteti a keresztirányú kerékpáros forgalomra, meg a súlykorlátozásra. Mert az autósok a 4-ből két táblát biztosan nem látnak. Minek a tábla, ha nincs értelme? Ha elforgatható? Ha senkit nem érdekel? Van gazdája? Hát, ideje lenne új elfoglaltság után néznie.

Poldi bácsi az Égigérő fűben mindig azt mondogatta, hogy neki csak az a szép zöld gyep, az fog nagyon hiányozni. Nekünk meg itt, Szolnokon, a való életben egy-két olyan Poldi bácsi hiányzik nagyon, akik a közterületeinken rendszeresen sétálva észrevennék a kisebb-nagyobb hibákat, problémákat, és beszólnának a "központba", hogy hol és mit kellene kijavítani. Mert akkor talán a Verseghy parkban sem várna hosszan a megmentőire a képen látható elektromos szekrényke.