Nagyjából fél évszázada, a megye városainak és járásainak támogatásával, az egykori Kun Béla körúti és Móra Ferenc úti tízemeletesek között létesült a jubileumi park. Tulajdonképpen Szolnok első tízemeletesekből álló lakótelepének közterülete volt jellegzetes Kádár-kori játszótérrel.
A mellékelt fotó valamilyen dossziékiadványból – azaz nem összefűzött vagy bekötött könyvből – maradt fenn, amely A4-es lapokra nyomtatott szolnoki fotókon és képaláírásokon volt hivatott bemutatni harminc év fejlődését. Minden bizonnyal a város első írásos említésének közelgő 900 éves évfordulója is inspirálhatta a nyomdai termék kiadását, így nem véletlen, hogy a hetvenes évek elején új, Móra Ferenc úti lakótelep is helyet kapott benne. A képet nézegetve nem nehéz kitalálni, hogy jobb oldalon a mai Szolnok Ispán – egykori Kun Béla – körúti tízemeleteseket látjuk, míg balra az egykori Domus mögötti panel lóg be a képbe. Azaz a fotós háta mögött az Ady Endre útra merőleges tízemeletes volt, előtte pedig az a terület, ahová éppen néhány hónapja került parkoló a bútoráruházba költözött multi miatt.
A hivatalosan mindig is Móra Ferenc úti lakótelepnek nevezett városrész helytörténeti jelentősége abban áll, hogy az itt álló tizenegy – plusz az Ady Endre út túloldalán lévő három – tízemeletes az egykori Szövetség ABC-vel, bölcsödével, orvosi rendelővel, kazánházzal, és tulajdonképpen a Fiumei úti iskolával, óvodával, sőt a néhai Vízügyi szakközépiskolával – ma Kormányhivatal – Szolnok első, panelból felépített lakótelepe mintegy 1400 lakással. Szolnok egykori II. kerületében, a Tabánhoz és a Katonavároshoz is tartozó, a Sipos Orbán utcából nyíló Kun, Hajó, Harcsa, Háló, Kárász, Csap utcák házainak a helyén, nagyjából 1970 és 1975 között felhúzott városrész, átadása után egy ideig minden tizedik helybélinek az otthona volt. Azt hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy az első panellakótelepünket benépesítők több mint fele pedig tizennyolc éven aluli, vagy inkább fiatalabb gyerek lehetett.
Jó lenne tudni, hogy hol és mikor épülhetett meg Szolnok első játszótere! Feltételezhetően vagy már az ötvenes években a vegyiművek lakótelepén, vagy a hatvanas években a Tallinn városrészben. Azt viszont nem zárnám ki, hogy az első „modern”, jellegzetes mászókákkal – köztük a földgömbbel – „bebútorozott”, az ország legtöbb panel lakótelepén megtalálható játszóterére hasonlító szocialista grundunk először itt, a Zagyva-parti jubileumi parkban készült el. Akik a rendszerváltás előtt voltak gyerekek, azoknak biztos, hogy vannak ilyenekről személyes emlékeik, sőt megkockáztatom, minden másodikunknak örökre a testünkön maradt sérülése is. Merthogy ezek a vasból és betonból készült, kaviccsal felszórt játszóterek azért nem voltak túl biztonságosak. De ki törődött ilyesmivel akkor, amikor a felnőttek – a legtöbb esetben – társadalmi munkában dobták össze ezeket a játszótereket, például beton csatornagyűrűkből összeállított alagutakkal. Félek, soha sem fog kiderülni, hogy ki találhatta ki, hogy kimaradt csatornagyűrűkből játékot lehetne csinálni, és az ötlete miként hódította meg pár év alatt az egész országot.
A Zagyva-parti jubileumi parkról fennmaradt korai fotóra elsőre azt mondanám, hogy valamikor 1973 kora tavaszán készült, mert úgy tűnik, még üresek a Kun Béla körúti tömb lakásai, amiket az év őszén adtak át az első lakóknak. A két szalagba fűzött tízemeletes között még ma is megtalálható emléktábla szerint viszont a park 1974-ben készült el – a megye városainak és járásainak „társadalmi összefogásából” -, tehát akár az év tavaszán is születhetett a felvétel. A csupán csak egy évvel későbbi fotózást a képet közlő kiadvány megjelenésének apropója miatt zárnám ki, de minden bizonnyal lesz majd olyan egykor itt játszóterező, aki megírja, mikor is adták át a gyerekeknek ezt a parkot.
