Magyar átok, hogy politikusaink magukévá tették a Rákosi-kor egyik ideológusának, Révai Józsefnek azon mondását, miszerint csak azt a statisztikát hiszi el, amit maga hamisított. És, ha mindez nem lenne elég baj okozója, akkor 36 évvel a rendszerváltás után is abban a szovjet gyökerű hitben ringatják magukat, hogy ha valamiről nem beszélnek, akkor az nincs, vagy mivel kevesebben tudnak róla, kisebb politikai kárt okoz. Ha pedig ehhez hozzávesszük, hogy az utóbbi másfél évtized a hazai újságírás szinte teljes szétverését hozta magával, azaz ma már alig-alig van Magyarországon és főleg vidéken oknyomozás, tények feltárása, lassan az olvasó- és választóközönség is leszokott arról, hogy gondolatait tények befolyásolják. Mindez pedig oda vezetett, hogy a tények, a valóságot tükröző objektív adatok és számok – amiket persze nagyon sokféle módon lehet olvasni, magyarázni és interpretálni – lényegében eltűntek a politikából, a helyi politikából és a helyi közbeszédből. Ez pedig szerintem a jövőnket veszélyezteti.

Mert vegyük például Szolnok lakosságának a számát, amiről naprakész – tehát mondjuk 2025. július 1-jei –, pontos adathoz szinte lehetetlen hozzáférni. Ebből kifolyólag különböző számok keringenek arról, hogy jelenleg hányan is lakunk Szolnokon. Mert nyilvánvaló, hogy a Szolnok lakosságaként felbukkanó 62-68 ezeres számok nem frissek és nem pontosak, holott azért a KSH korábbi népszámlálási adataiból kiindulva, a városi anyakönyvi hivatal, a népességnyilvántartás és a lakcímkártyák alapján viszonylag naprakész adatsort lehetne előállítani. Hozzátéve, hogy még ez sem tükrözné a valóban Szolnokon élők számát, hiszen szinte minden családban van olyan, aki bár lakcímkártyája szerint szolnoki lakos, az ország más településén, a fővárosban, netán külföldön él. És közöttük nemcsak fiatalok lehetnek, de olyan idősek is, akiket az elköltözött gyerekeik már más településen gondoznak.

A jelen lakosságszámának ismerete természetesen nemcsak arra lenne jó, hogy bűnbakot keressünk az egykor 82 ezres (?) város kiürülése miatt, hanem például arra is, hogy nagyjából meg tudjuk mondani, hány körzeti orvosra, gyerekorvosra, védőnőre lenne most szükség, avagy hány ilyen szakember hiányzik Szolnokon. Ha pedig a lakosságszámra vonatkozó adat részletesebben is rendelkezésünkre áll, mondjuk egy használható korfa – azaz melyik korosztályban éppen hányan vannak –, esetleg városrészenkénti lakosságeloszlással, netán minimális szociális információkkal kiegészülve, akkor akár arról is érdemben lehetne beszélni, hogyan függ össze a város közlekedése az iskolák nem megfelelő elhelyezkedésével. És ezeket az adatokat vizsgálva természetesen a jövőről, magyarul a fejlesztésekről is érdemben lehetne beszélni és gondolkodni. Mert, ha a korfa azt mutatja, hogy Szolnok a következő negyedszázadban tovább öregszik, egyúttal lakosságszáma is csökken, akkor például nem a Csáklya úti híd megépítése a város legégetőbb problémája.

Az egyébként létező és keletkező adatok ismeretének hiányában nemcsak a jelen Szolnokjáról nem tudunk szinte semmit, de esélyünk sincs a város jövőjéről érdemben gondolkodni. Pedig valószínűleg van arra adat, hogy a következő 5-10-25 évben hány szolnoki pedagógus fog nyugdíjba menni, azaz hánynak a pótlásáról kellene már most elkezdeni gondolkodni. Minden bizonnyal van valahol arra vonatkozóan számsor, hogy hány szolnoki tanul jelenleg a felsőoktatásban, milyen szakmájuk lesz, ami alapján ugyancsak lehetne tervezni azzal, hogy őket miként lehetne hazacsábítani. De érdekes információkat hordoz a szolnoki személygépkocsi állomány, a helyi csapadékeloszlás, a városi és a helyközi buszok kihasználtsága, vagy éppen a faállomány kora, az ide érkező turisták összetétele, de akár a napi menük alakulása is.

Az információ érték. De csak az, ami megszületik, elérhetővé válik és feldolgozzák, azaz hasznosítják őket. Szolnok következő 25-50 éve nem azon fog múlni, hogy a jelenlegi képviselőtestület tagjai havonta mennyit visznek haza a közös kasszából, még csak azon sem, hogy ki mit írat alá a vélt választóival, hanem azon, hogy a város végre elkezd-e adatokat bányászni, gyűjteni és a maga hasznára feldolgozni, elérhetővé tenni. Szolnok jövőjének az egyik záloga, hogy adatokkal alátámasztva tudjuk, hol élünk, és adatokkal alátámasztva gondolkodjunk a következő évekről. Mindaddig, amíg nem áll fel a városban egy olyan szervezet – akár az önkormányzattól vagy leginkább a pártpolitikus képviselőktől függetlenül – amelyiknek adatok gyűjtése, rendszerezése, publikálása a feladata nonprofit jelleggel, addig a Szolnok jövőjéről való gondolkodás nem több, mint a Tisza-parton motoros lombfúvóval a lehullott falevelek terelgetése.