Elégedett túlélő

- Életrajza alapján egyértelműnek tűnik, hogy mindig színész akart lenni.

- Amióta az eszemet tudom, nem férek a bőrömbe, énekelek, táncolok, szeretem a verseket. De tulajdonképpen Vidnyánszky Évike néni beregszászi színjátszókörében dőlt el, hogy színész akarok lenni. Nálunk, Kárpátalján kilenc osztály az általános iskola, ami után kétéves középiskola következik, amit el is kezdtem Beregszászon, csak éppen egy év után átjöttem a szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámatagozatára. Emlékszem, milyen sokszor vártam csatlakozásra Szolnokon, és akkoriban nem gondoltam, hogy egyszer itt leszek színész.

- Látott valamit akkor Szolnokból?

- Dehogy, fiatal voltam, egyedül éreztem magam, ki se mertem lépni az állomásról. Néhány héttel ezelőtt újra ott jártam, volt egy kis időm, körbementem, hogy 15 évesen itt is ültem, ott is várakoztam a hidegben, és közben rám tört az a végtelen egyedüllét, amit akkor éreztem. Meg az, hogy milyen jó, hogy ez már nincs, felnőtt lettem.

- Nem sokáig koptatta a szolnoki állomás köveit, hiszen két év után otthagyta Szentest. Miért?

- Mondjuk azt, hogy nem fejeztem be. Amikor átjöttem, otthon magántanuló lettem, egy évvel később pedig leérettségiztem. Bár még egy évig maradtam Szentesen, de mivel már volt érettségim, úgy gondoltam, felvételizek Pestre és Kaposvárra. Csak később, egyetemista koromban jöttem rá, hogy 17 évesen mennyire nem voltam még kész, mennyire hiányzott az önismeretem, nem csoda, hogy Zsámbéki Gábor már a második, Urai Péter pedig a negyedik rosta után eltanácsolt.

- Bántotta? Meddig próbálkozott?

- Persze, akkor belül sértett a dolog, mert tényleg csak később jöttem rá, hogy mennyire nem tudtam semmit. Ötödikre vettek fel Máté Gábor és Székely Kriszta osztályába.

- Mit csinált addig?

- Elmentem a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnáziumba, ahol három év után színész kettő képesítést kaptam. Közben pedig dolgoztam. Először modellkedni hívtak, aztán regisztráltam ügynökségekhez, és jöttek a reklám meg filmes felkérések. Egy UPC reklámban szerepeltem először, amiért annyi pénzt kaptam, amiről akkor azt gondoltam, rengeteg. Szerepeltem külföldi reklámokban és sorozatokban is, úgyhogy 19 éves koromtál már nem kellett a szüleimnek támogatniuk.

- Mit szóltak, hogy ezt a pályát választotta? Vannak művészek a családban?

- Elfogadták. Anyukám könyvelő, apukám pedig borász, nagyon finom borai vannak. Ketten maradtak otthon, mert előttem a nővérem is eljött Kárpátaljáról, a családjával Izraelben él. Tulajdonképpen a családom háromnegyede ott él, merthogy a dédnagypapám, aki túlélte a holokausztot, és aki nemcsak hegedült, de rendezett mindenféle műsorokat odahaza, még nagyapámat is beszervezte színésznek, szintén kitelepült 1977-ben.

- Soha nem fordult meg a fejében, hogy mást csináljon?

- De biztos, ugyanakkor muszáj ezt csinálnom, valahogy a zsigereimben érzem, hogy nekem ez a dolgom.

- Hogy került ismét, már majdnem diplomásként Szolnokra?

- Szerencsém volt. Ötödévben Székely Krisztameghívott Szolnokra a Sirály Nyinájának. Csákvári Krisztiánnal az volt a diplomamunkánk. Az egyetemen egyébként Mészáros Máté és Máté Gábor is arra bíztatott, hogy vidékre szerződjek, mert Pesten nem játszhatnék annyit és annyifélét.

- Szolnokon a Sirály után még mindig játszik a Fösvényben, pár napja búcsúztatta el a Vízkereszt főszerepét, de benne volt a Lila akácban, a Koldusoperában, és most is főszerepet próbál. Akkor most tag vagy nem tag Szolnokon?

- Hivatalosan vendég vagyok, hiszen évente egy vagy két darabban játszom, ugyanakkor a társulat tagjának érzem magam. Hálás vagyok Barabás Botondnak, hogy miközben számít rám Szolnokon, bíztat, hogy menjek, játsszak máshol is, nem gördít akadályt a filmezés elé sem. Szóval miközben egy társulatot is magam mögött érezhetek, máshol is jelen lehetek.

- Akkor ez azt is jelenti, hogy Pesten él?

- Igen, Pesten van lakásom, csak ilyenkor, amikor már besűrűsödnek a próbák, akkor költözök le a szolnoki színészházba. A Sweet Charity-t nagyjából úgy próbáltam végig, hogy reggel hatkor felkeltem Pesten, lejöttem Szolnokra, délután kettőig próbáltam, majd mentem vissza, mert este játszottam. Januárban huszonhatszor léptem színpadra, plusz forgattam is, és amikor az egyetlen szabad estém volt, még akkor is elmentem színházba.

- Sokat forgat?

- Novemberben Vámos Zoltán új filmjének a főszerepét forgattam, decemberben egy netflixes sorozatban kaptam komolyabb szerepet, májustól pedig jön egy legalább harminc-negyvennapos forgatás, egy új magyar sorozatban fogok játszani, amiről azonban még nem beszélhetek.

- A film vagy a színház áll közelebb a szívéhez?

- Mindkettőt nagyon szeretem, de azt hiszem, filmezés közben jobban érzem magam, sokkal természetesebbnek érzem ott magam. Nagyon jó filmezni, és talán egyszer, a kamera másik oldalára is átkerülhetek.

- Volt már olyan filmje, ami után azt érezte, hogy hirtelen sokan felismerik az utcán?

- Egyértelműan A király, az RTL Zámbó Jimmyről szóló sorozata, amiben Háfra Mari manökent, Jimmy mennyasszonyát játszottam. Még nem is olyan régen, egy áruház pénztárosa is megkérdezte, hogy ugye játszottam benne.

- Hogy készült az egyébként szolnoki születésű manöken megformálására?

- Találkoztam vele, nem is egyszer. Nagyon kedves volt, egy csomó személyes tárgyat elhozott, mesélt, segített. Annyira jóba lettünk, hogy a Fösvény premierjén megnézett Szolnokon.

- És hogy készül a Sweet Charity címszerepére? Mennyire hasonlít egymásra Charity és Bíró Panna Dominika?

- Kellett vele dolgoznom, mert Charity sokkal naivabb karakter, mi én, nem az az öntudatos, az útját tudó lány, mint aki én vagyok. Charity mindig reménykedik, hogy éppen megtalálta az igazit, de aztán csalódnia kell, ám nem szeretném elszpojlerezni a darab végét.

- Nehéz feladat?

- Két felvonáson keresztül csak akkor jövök ki a színpadról, amikor szünet van. Nagyjából hetven oldal a szöveg, és közben énekelek, táncolok egy fantasztikus zenekar közreműködésével. Rengeteget tanulok belőle, leginkább a zenés színházról, aminek ma az egyik legnagyobb ismerője Béres Attila.

- Szórakoztató előadás lesz, vagy találunk benne mélyebb üzenetet is?

- Szerintem mindenki megtalálja majd benne azt, amit hazavihet, hiszen mindenkiről szól, merthogy mindannyian ugyanazt akarjuk: boldognak lenni. És azt hiszem, a boldogságkeresés kortalan.

- Említette, hogy januárban huszonhatszor játszott, filmezett, és ahogy elnézem, a következő hónapok is ilyenek lesznek. Hogy bírja?

- Nem tagadom, hogy most kicsit túlélő üzemmódban vagyok, és azt sem, hogy ez egy kicsit sok. Ebben az évadban két színházi felkérést is vissza kellet mondanom, mert nem fért a naptáramba. Persze tudom, hogy teher alatt nő a pálma, meg fiatal vagyok, most kell elvállalni ezeket a szerepeket, hiszen például a Vízkereszt főszerepét öt év múlva már nem rám osztanák. Elképesztően hálás vagyok a sorsnak, hogy ennyi dolgom van, elégedett és boldog vagyok. Csak mindig megfogadom, hogy a következő évadban visszaveszek a tempóból. Mert olyan jó lenne meglátogatni a családomat, többet lenni a barátaimmal, és mondjuk a párommal nem úgy találkozni a legtöbbször, hogy együtt játszunk Pesten.

- Pannának vagy Dominikának szólítják többen?

- A szüleim és a családom szólít Dominikának, mert a születésemkor azt a keresztnevet kaptam, Ugyanakkor gyerekkorom óta éreztem, hogy van bennem valami Pannaság, úgyhogy ezt a nevet magamnak választottam, talán a Pöttyös Panni sorozat vagy a Sétálni megy Panka című Móra Ferenc vers miatt. Már a főiskola előtt is mindenki Pannának hívott, így aztán, amikor elsőben Máté Gábor megkérdezte, mikor leszek hivatalosan is az, azt mondta, hogy most. És besétáltam a megfelelő hivatalba, kitöltöttem a papírokat, befizettem az illetéket és azóta hivatalosan is használhatom a Pannát.