Nyár'12: "Imádunk adni"

NYÁRI ISMÉTLÉS

- A rendszerváltás környéke nem éppen az adományozásról szólt. Hogyan jutott eszükbe, hogy színházi díjat alapítsanak?

Bodnár József: - A kilencvenes évek elején sok minden megváltozott Szolnokon. Mi is akkoriban indítottuk az első vállalkozásunkat, kvázi kényszerből. Fodor György volt az üzlettársunk, aki a városi SZDSZ-ben is viselt valamilyen tisztséget, és vele, illetve az akkor alpolgármesterként dolgozó Lengyel Györgyivel kezdtünk beszélgetni arról, hogy jó lenne egy városi díjat alapítani. Eleinte csak azt tudtuk, hogy színházi díjat szeretnénk létrehozni. Talán a Vígszínházban pár évvel korábban indult Ruttkai-gyűrű adhatta az ötletet.

- Nagy színházba járók voltak?

Bodnár József: - A színház felújítása előtt talán, ha kétszer voltunk a Szigligetiben. Mind a ketten Győrben jártunk főiskolára, ahol a nyolcvanas évek elején, az egyre sikeresebb színházba olykor egyedül is elmentem, amiért cikiztek is a haverok.

- Akkor a szolnoki kötődés motiválta Önöket?

Bodnár József: - Jászdózsai vagyok, Éva pedig dunaújvárosi. A főiskola alatt versenyszerűen kézilabdáztam, és az előző évben bajnok tatabányai csapattól hívtak Szolnokra 1985-ben. Aztán megszülettek a gyerekek, építkeztünk, elindult a vállalkozásunk, és itt maradtunk.

- Miért éppen a Bodex nevet adták a színházi elismerésnek?

Bodnárné Szántó Éva: - Később sokan azt hitték, hogy a díjjal a cégünket akarjuk reklámozni, pedig az autószalont, amiről aztán sokan ismertek bennünket, csak 1996-ban nyitottuk meg. Az elnevezés a férjem becenevéből, a Bode-ból származik, amihez én tettem hozzá az x-et. Ha a díjjal a cégünk reklámozása lett volna a cél, akkor valószínűleg jobban meglovagoljuk például a díjátadókat, ahová, amíg a gyerekek kicsik voltak, sokszor a munkatársainkat küldtük magunk helyett.

- Az alapításkor lefektettek bármilyen szabályzatot?

Bodnár József: - Írásban nem, pedig lehet, hogy kellett volna. Annyit kértünk, hogy ne a vezetőség, hanem a színészek ítéljék oda a díjat, és mindig az adott év teljesítményét ismerjék el vele. Így akár kétszer is megkaphatná valaki a Bodex-gyűrűt, ám erre még nem volt példa. Viszont annak ellenére, hogy mindenről csak szóban állapodtunk meg, és az elmúlt húsz évben több vezetése is volt a színháznak, a díj a mai napig működik. És úgy tudjuk, nagy becsben tartják a színészek.

- És minden évben máshogy néz ki, attól függően, hogy a díjazott milyen gyűrűt választ. Ebben közreműködnek?

Bodnárné Szántó Éva: - A díj működésének Farkas Irén, a színház művészeti titkára a motorja. Mindig tőle tudjuk meg, hogy ki az új díjazott, akit aztán meghívunk egy kávéra, beszélgetünk kicsit, aztán közösen felkeressük az ékszerészt, ahol a színész kiválaszt egy gyűrűt. Azt megvásároljuk és az oklevéllel együtt azt adják át az ünnepségen a díjazottnak.

- Tudják, hogy aztán mi lesz a gyűrűkkel?

Bodnárné Szántó Éva: - Azt tudom, hogy Gombos Judit és Sztárek Andrea a mai napig viseli. Ráadásul Sztárek Andrea annak idején három gyűrűt választott, és ránk bízta a végső döntést, mert a díjátadóra is akart valami meglepetést. Epres Attila viszont már a választásnál elmondta, hogy az édesapjáé lesz a gyűrű. Kaszás Mihály pedig, aki akkor volt friss házas, bevallotta, hogy a gyűrűből a feleségének lesz majd fülbevaló.

- Évközben szoktak a díjról beszélgetni, vagy ez csak a díjátadókor téma Önök között?

Bodnár József: - Van színházbérletünk, szinte minden darabot látunk, és büszkék szoktunk lenni, amikor valamelyik Bodex-gyűrűs színész jól játszik. Sőt, évad közben tippelgetünk is, hogy a vajon ki lesz a következő díjazott.

- A Bodex-gyűrű abban is különbözik a többi díjtól, hogy nem egy előre elhelyezett összeg kamataiból működik, hanem minden évben Önök finanszírozzák.

Bodnárné Szántó Éva: - Mert tényleg imádunk adni. Volt olyan időszak, amikor autókkal is támogattuk a színházat. Azt pedig, hogy nem rólunk vagy a cégünkről szól ez a díj, talán mutatja, hogy a Bodex 2008 óta már nem forgalmaz autókat, és mi is egy másik néven működő vállalkozásunkban dolgozunk. Soha nem függött attól a díj, hogy nekünk éppen hogy megy.

- Ebben a húsz évben azért valaki elismerte vagy megköszönte Önöknek, amit tettek, tesznek?

Bodnárné Szántó Éva: - Volt olyan év, amikor a díjátadóra elfelejtettek meghívni bennünket. Annak idején viszont Várhegyi Attila komolyan kiállt mellettünk a városházán, és most is normális a kapcsolat a színházzal és a polgármesterrel is. Czibulás Péter, amikor megkapta a díjat, nagyon szép beszédet mondott. Lugosi Claudia pedig tavaly egy szál virággal jött a találkozónkra, merthogy meg akarta köszönni a díjat, amit megkaphatott.

- Soha nem merült fel, hogy abbahagyják, nincs tovább Bodex-gyűrű?

Bodnárné Szántó Éva: - Eddig soha. Most viszont, amikor a huszadik gyűrűt adjuk át, bennem felvetődött, hogy talán abba kellene hagyni. De mivel a következő díjig még egy év hátra van, lesz időnk ezen gondolkodni.

Bodnár József: - Nem, ezen nem gondolkodunk. Jövőre is lesz Bodex-díj.

Bodex-gyűrűvel kitüntetett színészek

(Az 1992 óta, a díjazás sorrendjében)

Győry Emil

Kátay Endre

Epres Attila

Czibulás Péter

Ujlaky László

Sebestyén Éva

Császár Gyöngyi

Vida Péter

Mészáros István

Gombos Judit

Horváth Gábor

Sztárek Andrea

Kaszás Mihály

Mikó István

Petridisz Hrisztosz

Barabás Botond

Molnár László

Kertész Marcella

Lugosi Claudia

(A cikk 2012. január 18-án jelent meg először)