Áthajtás a Kossuth téren

Hogy Szolnoknak miért nem alakult ki klasszikus főtere - mondjuk, ahol a város legnagyobb templomai, legjelentősebb középületei is állnak -, messzire vezető kérdés, és tudományos alapossággal még fel nem tárt történet. Az azonban biztos, hogy a piactéri funkció, majd az új városháza megépítése a 19. század végén ezt a közterületünket jelölte ki főtérnek, miközben akár a belvárosi nagytemplom környéke, azaz a mai Szentháromság tér is válhatott volna azzá. Az éppen csak kialakult főtér funkciót azonban tönkretette a motorizáció, a piactér funkció negyvenes évek végi felszámolása, illetve az is, hogy a szocialista megyeszékhely vezetése nem nagyon tudta eldönteni, mit is kezdjen a térrel. Ennek egyik következménye volt az új városközpont tervének elfogadása, illetve a mai Hild tér környékének félbehagyott beruházása.

A szolnoki Kossuth térrel kapcsolatban azt mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy nem egy klasszikus térrel, hanem tulajdonképpen egy országos főút kiszélesedésével volt dolgunk egészen a kilencvenes évek elejéig. Az országos főközlekedési út "súlyától" persze már a hatvanas években megszabadulhatott volna a tér, ha annak idején azt a koncepciót fogadják el, hogy a 4-es főút rekonstrukciója során, a Szolnokon átvezető szakaszt nem a József Attila, Beloiannisz (Baross), Kossuth úton és téren, hanem a Mátyás király, Szántó és Szolnok ispán körutakon keresztül vezetik. Ez azt jelenthette volna, hogy a Kossuth tér mentesül az egyre növekvő átmenő forgalom alól, talán a város szerkezete is máshogy alakul, és az autóba ülő szolnokiak sem szoknak hozzá a főtéren való áthajtáshoz.

A Kossuth tér főtérré válására akkor teremtődött újra esély, amikor a városból kivezették a 4-es főutat, elkészült a Szent István-híd, és immár semmi akadálya nem volt a tér forgalomcsökkentésének vagy lezárásának. Ehhez persze a kilencvenes években éppúgy politikai bátorság kellett, mint a kétezres évek közepén meghozott döntés fenntartásához kell lassan húsz éve. Ez annak idején megvolt. Sőt, szűk tíz évig a helyi politika is támogatta azt a koncepciót, miszerint a Tisza, a Szapáry út, Boldog Sándor István út, Ady Endre út, Pólya Tibor út, Szabadság tér által határolt terület egy átmenő forgalom elől lényegében elzárt, alapvetően gyalogosok és kerékpárosok közlekedését támogató terület, egy "sétálóutcás", zöldövezetes belváros legyen. Ennek a koncepciónak volt fontos eleme a Sóház utca lezárása a Verseghy gimnázium előtti mozgatható útakadályokkal, aminek használatához lassan tíz éve elfogyott a városvezetői bátorság.

A Kossuth tér újbóli, ideiglenes megnyitása miatt ismét felvetődött az átmenő forgalom végleges megengedése, ami mellett nemcsak újságcikkek születtek, de egyfajta szavazás is elindult. A tér autók előtti újbóli megnyitásáról szívesen vitatkoznék szakemberekkel, miközben nekem az az álláspontom, hogy Szolnok közlekedési nehézségeit nem oldja meg, sőt a tiszai átkelés sebességét még rontja is. Illetve teljesen tönkre teszi a fentebb említett "forgalommentes belváros" koncepciót, ami nélkül Szolnok nemhogy főtér, de turisztikailag értelmezhető városnegyed, valódi központ nélkül is marad. Ez pedig teljesen zárójelbe teszi az élhető, idegeneknek, leendő beköltözőknek eladható város minden álmát.

A Kossuth téren való áthajtásnak semmi értelme. A Tisza-hídra való feljutás sebességét ugyanis a Szabadság téri besorolási kényszer miatt csak rontják az innen érkező autók, ami igaz a hídról a tér felé tartó autókra is, akik miatt ugyancsak meg kell torpannia a forgalomnak. Attól, hogy egyetlen sávra - ami a hídon van - eggyel több sávon (a Kossuth tér) engedjük rá a forgalmat, a híd áteresztő képesség nem fog javulni. Vessenek meg érte, de azt gondolom, a hídon való közlekedést gyorsítaná, ha a Szabadság téren semerre se lehetne kanyarodni, csak a Pólya felé vagy felől haladni. Sőt. Az Ady Endre út forgalma is gyorsabb lehetne, ha végre megszűnnének a Dózsa György és az Arany János utcai menekülőutak. Szolnok nem túl nagy, valamilyen szinten történelminek nevezhető belvárosát hídrámpának használjuk, elsősorban azért, mert úgy gondoljuk, a Tiszán túli városrészek és az ottani agglomeráció településeinek lakói miatt ez hasznos. Nagyjából egy évtizede oda süllyedünk vissza, ahonnan a kilencvenes évek közepén menekülni akartunk.

A magam részéről továbbra is azt támogatnám, hogy a Kossuth teret és a Verseghy előtti Sóház utcai szakaszt is zárjuk le. Természetesen olyan mobil megoldásokkal, amelyek baj esetén kinyithatók. És talán nem rakétatechnika annak kialakítása, hogy a zárszerkezetek állapotáról a helikopteres körforgalomnál éppúgy kijelző tájékoztassa az autósokat, mint a Baross vagy a Boldog Sándor István utcákon.

De tovább megyek. A Verseghy előtt - és tulajdonképpen Szolnok legszebb, legzöldebb részén - azért vezetjük át a forgalmat, mert évtizedek óta nincs meg a bátorság és a szándék a Templom és a Szapáry utca tehermentesítésére, esetleg lezárására. Pedig az abból az irányból érkezők a Gábor Áron téren és a Petőfi Sándor meg a Kápolna utcán keresztül simán elérhetnék az Ady Endre utat, majd később a Szántó körutat is. Csak végre ki kellene mondani, és ezt foggal-körömmel védeni, hogy Szolnok belső főközlekedési útjai ezek az utcák, körutak. És dolgozni kellene azon, hogy a meglévő belső körgyűrűn - Pólya, Szolnok Ispán, Szántó, Mátyás király, Nagy Imre, József Attila -, illetve az Ady Endre úton minél gyorsabban lehessen átkelni, például a rácsatlakozó utak, a parkolók átgondolása révén.

A Kossuth tér mostani, szerintem teljesen felesleges megnyitása, jó alkalom lenne arra, hogy a politikai csatározásokat félretéve, végre átgondoljuk Szolnok belső részének a közlekedését. Ami persze erősen összefügg azzal is, hogy mit is gondolunk a város jövőjéről, milyennek is szeretnénk látni néhány év vagy évtized múlva Szolnokot. Nem a pártszimpátiák mentén, meg a szavazási térképek alapján. Hanem az élhetőség terén. Ez persze messzire vezet. Mert személyes döntéseket is meg kell hozni: mindenhová autóval akarunk járni, lehetőleg két pont között a legrövidebb úton, avagy más lehetőséget is el tudunk képzelni?