Szapáryn gondolkodó

Ma már joggal tehető fel az a kérdés, hogy gyorsan változó világunkban egy városnak kell-e, szüksége van-e főutcára, bevásárlóutcára, korzóra? Magyarul olyan központi helyen lévő, jól megközelíthető, a helyi viszonyok között nagy forgalmú közterületre, ahol a kiskereskedelmi, vendéglátóipari üzletek és a közvetlen ügyfélkapcsolatot igénylő szolgáltatások (pl. fodrászok) tömörülnek. Amennyiben erre az egyébként bonyolult kérdésre azt az egyszerű választ adjuk, hogy az online kereskedelem előretörése, a házhoz rendelhető szolgáltatások szaporodása, a kis üzleteket évtizedek óta felőrlő városszéli bevásárlóközpontok miatt korzóra, bevásárlóutcára, hagyományos főutcára nemhogy szükség, de már igény sincs, akkor tulajdonképpen ezt a cikket itt és most be is lehet fejezni.

Viszont, ha úgy gondoljuk, hogy az online kereskedelem és szolgáltatások világában is lenne igényünk olyan városi terekre, ahol boltok, vendéglők, kis szolgáltatók műhelyeitől övezve lehet a saját négy falunk közül kitörve, hagyományos ember módjára, társas lényként élni, akkor talán érdemes egy kicsit azon is elmélázni: Szolnokon mindez hol valósulhat, valósulhatna meg. Magyarul, Szolnok élhetősége szempontjából fontos lenne beszélni arról, hogy a következő években, évtizedekben hol lehetne a város bevásárlóutcája, korzója, főutcája. Nem titkolom, hogy az én válaszom erre egyértelműen a Szapáry utca, illetve annak tágabban vett környéke.

Miért pont a Szapáry? Részben a történelmi hagyományaink miatt. Hiszek ugyanis abban, hogy számít a múlt, a gyökerek. Márpedig a Szapáry út a 19. század utolsó évtizedében úgy indult, hogy Szolnok korzója lesz, amelyet üzletek, vendéglátóhelyek és szolgáltatók szegélyeznek, miközben elegáns bérházakban nemcsak lakások, de pénzintézetek és irodák is helyet kapnak. Aztán persze ez a folyamat megtorpant az első világháború után, a másodikat követően pedig egyenesen sutba lett hajítva, a rendszerváltás után meg hiába voltak jelei a régi "álom" feléledésének, a szükséges intézkedések el lettek sunnyogva, maszatolva. Holott a Szapáry út az elhelyezkedése - a városközpontban van, a rekreációs Tisza-partot köti össze az igazgatási, üzleti részekkel -, megközelíthetősége és oldalirányú kapcsolódásai miatt kiválóan alkalmas lenne ma is a korzó, bevásárlóutca, főutca szerepre. Arról nem is beszélve, hogy szélessége és növényzete is alkalmassá tenné minderre.

Ennek ellenére a Szapáry utca elmúlt néhány hónapjának története inkább a maradék esély elvesztését vetíti előre. Néhány hét leforgása alatt ugyanis bezárt itt két jelentősebb vendéglátóhely és megszűnt egy tipikusan ilyen utcákon működő italbolt is. És bár a Lajka Kultúrművek megnyitása azt jelzi, hogy vannak még kreatív vállalkozók Szolnokon, a pár hónap alatt helyet bővítő török kebabos arra utal, hogy van olyan kereslet, amire képes reagálni a helyi vállalkozói réteg, a Szapáry irodaház átadása pedig azt üzeni, hogy nagyvállalatok igényes elképzelései is megtalálják ezt a helyet, az összkép lehangoló. Milyen üzleteket találunk ma a Szapáryn? Három pékséget, egy italdiszkontot, két kávéházat, egy fagyizót, egy pizzériát, egy sörözőt, egy kabátost, egy kínait, egy zöldségest, két optikust, egy fodrászt, egy szoláriumot, egy játékboltot illetve három pénzintézetet és talán egy utazási irodát - elnézést, ha valakit kihagytam. Egyébként pedig közel egy tucat, hosszabb-rövidebb ideje üres üzlethelyiséget, omladozó régi házat, irodává alakított bolthelyiségeket, néhány lakást és persze egy átgondolatlanul ide épített óvodát. Továbbá nagyon komoly és amúgy teljesen indokolatlan átmenőforgalmat, amit csak tetéz az épületek elhanyagoltsága illetve össze-vissza homlokzati átalakítgatása.

Pedig azt állítom, hogy a Szapáry nélkül nincs élhető Szolnok, sőt nincs magára találó, fellendülő város. Mert kell lenni egy olyan utcánknak, ami az ott lévő vállalkozások és szolgáltatások miatt tulajdonképpen reggeltől estig nyüzsög, ami nemcsak a helyieket szolgálja, de beleszerethetnek az idegenek, sőt a leendő befektetők is. Lehet persze azt mondani, hogy egy ilyen utcát termeljen ki a helyi gazdaság, ám látható, hogy csak a vállalkozói réteg erre egyedül nem lesz képes. Másrészt pofátlanság is lenne csak tőlük várni, hogy a saját pénzükön teremtsék meg azt a korzót, ami majd a város más pontjait is feléleszti. A Szapáry közösségi összefogás és városi támogatás nélkül nem fog feléledni, sőt tovább fog lefelé haladni abban a spirálban, ahová az elmúlt években hagytuk, hagyták kerülni. És itt természetesen nem arra gondolok, hogy a város pénzéből kezdjük tömni azoknak az ingatlanüzéreknek a zsebeit, akiknek nemcsak a Szapáry, de Szolnok belvárosának lerohadását, kiüresedését is köszönhetjük, akik közül néhányan a rendszerváltás vadkapitalizmusában rabolták ki a várost, de három évtized alatt sem érték fel szellemileg, hogy sokszorosát kereshették volna ők is, ha nem a pillanatnyi húsz fillér lebeg az agyuk sötétségét eltakaró szemük előtt.

Olyan Szapáry utcát szeretnék, amelynek valamennyi utcára nyíló helyiségében boltok, vendéglátóhelyek és szolgáltatók működnek igényes portálok és kirakatok mögött. Ahol bármelyik évszakban, az év bármelyik napján helyi kereskedők kisboltjaiban lehet - ha még kicsit drágábban is - minőségi termékeket vásárolni, ahol hozzáértő eladók segítségével kínálnak tartósabb ruhákat, kiegészítőket, technikai eszközöket, miként történik ez számtalan magyar és európai városban hasonló közterületeken. Egyszerűen nem igaz, hogy Szolnok főutcája nem bírhatna el néhány különlegesebb, de idővel akár országos hírű vendéglátóhelyet, netán modern könyvesboltot, galériákat, még néhány kávézót, vagy ne adja ég, mini múzeumokat, és emberi léptékű ügyfélszolgálatokat. Azaz egy olyan utcára vágyok, ahol városlakóként minden nap lenne valami dolgom, ahová nem kérdés, hogy ha van egy fél óránk, akkor kiszaladunk, kiülünk, mert ott, a többi városlakóval összefutunk.

És elnézést, de semmi kedvem a lemondókkal, az itt minden szar és Szolnokon semmi se sikerülhet attitűddel megvert emberekkel vitatkozni. Ha nekik jó, hogy mégis ilyen helyen élnek, és már álmodni se akarnak, akkor kergessék egymást a teljes depresszióba, a magam részéről az új Szapáry úton még klubot is nyitnék nekik (hátha idővel kiürül). Vegyük már tudomásul, hogy ez a város olyan, mint a lakói! Ahhoz, hogy jobb legyen, nekünk is változni, változtatni kellene. Élhetőbb Szolnokot akarunk? Kezdjük például a Szapáryval!