2025.08.27. (szerda)

2010: A Tisza mozis

2010: A Tisza mozis

Dátum:

Demeter István a szolnoki Tisza filmszínház tulajdonosaként a város utolsó igazi mozisa. Nemcsak filmeket vetít, de fesztivált rendez, filmet forgalmaz, és nem mellesleg megmenti a város egyik régi épületét. És bízik abban, hogy a válság elmúltával a mozi recessziója is véget ér.

demeteri-1cl_400– Hogy lett mozis?

– Jászberényben dolgoztam a Déryné Művelődési Házban, amikor a járás 24 mozijának élére vezetőt kerestek. Mindig érdekelt a film, előtte is készítettem úgynevezett amatőr filmeket, így elvállaltam. Igaz, a végzettségem, ami akkoriban kötelező volt, nem volt meg, de beiskoláztak. Aztán hitegettek, hogy felvisznek Budapestre dolgozni, már eladtuk a berényi házunkat, amikor kiderült, hogy nem lesz belőle semmi. Akkor kerültem Szolnokra. A Megyei Moziüzemi Vállalat propagandaosztályának a vezetője lettem 1986-ban.

– És hogy lett Tisza mozis?

– A Tisza a vállalat egyik veszteséges üzemegysége volt. Én meg azt mondogattam, hogy ennek nem kellene így lennie. Aztán, amikor lehetőség nyílt arra, hogy bérbe vegyük, az itt dolgozókkal alapítottunk egy kft.-t, ami 1990. január elsejétől működteti a mozit. Ez volt az országban az első filmszínház, amit magánkézbe adtak a rendszerváltáskor. Ma meg az egyetlen art mozi, ami nem önkormányzati tulajdonú.

– Miben bíztak 1990-ben?

– Akkor volt feljövőben a videó, amire a moziüzemi vállalat egyáltalán nem tudott reagálni. Mi meg a Tiszában létrehoztuk az első kölcsönzőt, ami végül egy ötven tékás hálózattá bővült. Emlékszem, a Skálában meg Centrumban is működtek kölcsönzők, de amikor bezárt az áruház, ők sem voltak nyitva. Egy nagyvállalat képtelen volt a nézők igényeihez igazodni, mi viszont akár non-stop is nyitva voltunk. A kereskedelmi tévék 1997-es elindulásáig az egy igazi aranykora volt.

– Mégis csak 1998-ban vették meg a Tisza mozi épületét.

– Mert akkor hirdette meg az önkormányzat eladásra. Rajtunk kívül nem is volt más jelentkező. Igaz, csak amikor jobban megnéztük, akkor derült ki, hogy az épület elképesztő állapotban van. Ezért aztán az egyik legfontosabb dolgunk a felújítás volt, amit 2005-ben, egy kifejezetten art mozikra kiírt pályázatból oldottunk meg. Bár, majdnem meghiúsult, mert hiába vállaltuk az önrészt, az önkormányzat elsőre nem állt mellénk, csak második nekifutásra sikerült.

– Akkor lett a Tisza mozi több, mint egy filmszínház?

– Igen, mert nyilvánvaló volt, hogy csak a filmvetítésből nem lehet fenntartani. A kávéház, a kiállítások, a koncertek, a fesztiválok mind kellenek ahhoz, hogy működjünk.

demeteri-2_400– Ennek ellenére, olykor nem értem, hogy maradnak életben.

– Az előadások és a nézők száma alapján normatív támogatásban részesülünk, de ennek fejében vállalnunk kell például, hogy naponta legalább két előadást tartunk, és a vetített filmek 60%-as támogatott művészfilm. Ezen kívül, még az uniós csatlakozás előtt beléptünk az Európa Cinemas szervezetbe, amitől minden európai film nézője után egy eurós támogatást kapunk. És higgye el, nem minden előadásunkon vannak kevesen. Igaz, a válságot nagyon megérezzük, ahogy fogy az emberek pénze, úgy költenek egyre kevesebbet a kultúrára. De azért bizakodó vagyok, remélem, hogy a válság enyhülésével a visszatérnek a nézők hozzánk.

– Nem túl nagy konkurencia a pláza?

– Vannak olyan filmek, amiket nem kaphatunk meg. Ennyit a versenyről. Amikor megnyitott a Szolnok Pláza, azonnal visszavonták az akkor még általunk működtetett Nemzeti mozitól a premierfilmeket. Egy hónappal később be is zártunk. A Tiszának viszont van egy törzsközönsége, és vannak olyan filmek, amiket csak itt lehet megnézni.

– Némelyik film viszont nagyon sokára ér Szolnokra.

– Mert egy-két kópia van belőlük az országban, és ki kell várni a sorunkat.

– Van viszont olyan magyar film, amit itt előbb lehet látni, mint Pesten.

– Nagyon régóta vagyok ebben a szakmában, mondhatom, mindenkit ismerek, aki a filmek körül mozog. Ennek volt köszönhető például, hogy a Valami Amerika 2. nálunk is ment, mert ismerem a rendezőt, akitől kaptam egy kópiát. Ezért tudok filmes találkozókat és fesztiválokat is rendezni. Ez egy szakma, amihez elhivatottság is kell.

– És beül még a nézőtérre?

– Persze, hiszen szeretem a filmeket. A legutóbbi igazi nagy élményem a Revans volt, ami egy osztrák film. Sokan nem is gondolnánk, hogy milyen jók az osztrák meg például a román filmek. A cseheknél meg készült olyan film, amit egy millióan néztek meg. Közben meg a magyar film elvesztette a kapcsolatát a közönséggel.

– Talán, mert mozik sincsenek.

– Lehet. Amikor mozis lettem, 105 filmszínház volt a megyében. Most öt van, a plázával együtt.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A szolnoki zene emlékezete (is)

Tízedik éve szervezi az Akikért a zene szól, szolnoki zenészekre emlékező koncertet, miközben bő évtizeden át az amatőr színjátszás megkerülhetetlen alakja volt a városban. Negyvennyolc éve világosít a Szigligeti Színházban. László Béla, az idei Kaposvári Gyula-díj kitüntetettje.

2010: Áthelyezett tudósítónk

Doros Judit 1998 óta szolnoki lakosként tudósította a Népszabadságot az Észak-Alföld, így a megye és a város eseményeiről. Néhány hónapja a lap Észak-magyarországi regionális tudósítója lett, és egyben visszaköltözik kedvenc városába, Egerbe. Költözés közben beszélgettünk.

Szolnoknak lett középkora

Szentesi, Szegeden diplomázott, Szolnokon dolgozik lassan harminc éve, az első munkahelyén, a Damjanich János Múzeumban. Régészként eleinte a kőkorral foglalkozott, másfél évtizede azonban főleg Szolnok középkorát és kora újkorát kutatja. Kertész Róbert régésszel beszélgettünk.

Lóci a kanapén

Csorba Lóránt és zenésztársai, azaz a Lóci játszik zenekar lesz a vendége a hónap utolsó Szigligeti kanapéjának. A Szolnokon egyébként sokszor megforduló zenésszel ezúttal a magyar dalszövegekről, az érkező lemezről, természetesen a vírusról és a remélt klubkoncertekről is beszélgettünk.