Egy francia TGV vezetőállásában érzi igazán a magyar múzeumlátogató, hogy elszáguldott mellettünk a világ. A Mulhouse-i Cité du Train vasúti múzeum nemcsak róluk, rólunk is szól.
A szolnoki állomás 12 éve európai színvonalú, a várost az M4-es mellett az M8-as autópálya is eléri, a citromsavgyárat pedig felújították az átadás óta. Szolnok az ígéretek földje.
A régi 4-estől Délre október 4-én lesz lomtalanítás. Viszont a Sütő és a Mészárol Lőrinc utcák találkozásánál 12 nappal korábban, szeptember 22-én már megjelent az első kacat. De miért? Ezen az alapon egész évben utcára tehetnénk a lomokat. Igaz, ez a rozzant kanapé már nem az egyén gondja. Elnézést az erős kifejezésekért! Önző idiótákkal nem lehet normális várost építeni! Ezt a kacatot idő előtt utcára rakó szellemi gatya bizonyítja: nem mindig minden a fejétől büdös.
Miről? Az életedről. Aminek felnőtt évtizedeit Szolnokon töltötted, így emlékezhetsz arra, milyen volt, miként változott ez a város a múlt század közepe óta. Bagdi Eszter példamutatása.
Szolnok legfiatalabb városnegyede nincs fél évszázada, hogy lakott, és története is maximum plusz másfél évtizedre nyúlik vissza. Viszont ma miden negyedik szolnoki a Széchenyin él.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
