Attól, hogy Herendi Gábor új filmje, a Szenvedélyes nők alulmúlja a tavalyi Futni mentemet, egyszer meg lehet nézni. Fiatal színészeket foglalkoztat és Tompos Kátya előtt is tiszteleg.
Nem biztos, hogy e kép készítésekor már Ságvári körútnak hívták a mai Szapáry utca megörökített szakaszát, az azonban egyértelmű, hogy az ismeretlen fotós az új pártházból dolgozott.
A Széchenyire vezető, víz alá kerülő aluljáró, az évekig készülő Kossuth-téri szobor vagy éppen a családi kapcsolatok jelentette előnyök. Szolnoki karikatúrák a diktatúra idejéből.
A nyuszimotorok Szolnokra is megérkeztek. Talán mindenki jobban árt volna, ha Bödőcs Tibor hozza el őket. Mert így csak találgathatunk, „ki lesz a bálanya”, és mi az Ex funkciója?
A Szigligeti idei harmadik bemutatóját látva felvetődik, hogy a Mici néni két élete után mi indokolta az Egy csók és más semmi műsorra tűzését. Lényegét tekintve ugyanaz pepitában.
A települések gazdaságának fontos pillére volt, hogy a helyieket, helyi kereskedők látták el. A fejlődésnek persze nem lehet gátat szabni. De miért ne nyerhetne az ügyön a közösség?
Csak aprócska szabályt sértett. Közlekedőket, gyalogosokat nem akadályozta. Szolnokon máshol is előfordul hasonló, nem is ritkán. Kit zavar? Nincs jobb dolgod, mint ezeket fotózni? Rendőrt hívtál? Lehet, hogy már egyedül vagyok, de engem ez zavar. Mert minden katasztrófa és balhé egy pici szabálysértéssel, félrenézéssel kezdődik, és ezek miatt lettünk következmények nélküli ország. Nincs más lehetőségem, csak itt és így tiltakozhatok. Bocs! Tanulóvezető. Valamit félreérthetett?
Nekem nem Mohács kellett, hanem Pákozd, de olyan, amikor nem hagyjuk félbe azt, amit elkezdtünk! Ma reggel Szolnok számára is máshogy kelt fel a Nap. Kérdés, tudunk-e élni vele.
Milyen célt szolgált ez a képeslap méretű kartonkép? A szolnoki Szabadság térről 1911 előtt készülhetett ilyen fotó? Gyömörey Félix házát akkor és azok építették, ahogy ma gondoljuk?
