2026.04.21. (kedd)

Ságvári a pártházból

Ságvári a pártházból

Dátum:

Nem biztos, hogy e kép készítésekor már Ságvári körútnak hívták a mai Szapáry utca megörökített szakaszát, az azonban egyértelmű, hogy az ismeretlen fotós az új pártházból dolgozott.
A „sorozat” korábban bemutatott darabja, bal alsó sarkában azzal a bizonyos kerítéssel

A bő évtizeddel ezelőtt egy Rita nevű blogSzolnok olvasótól kapott, és még Danka István által retusált fotókból sokat bemutattam már szubjektív élményportálom különböző rovataiban. Januárban például ennek a fotónak a párját Nerfeld a pártházból címmel. A két kép születési évéhez ez a korábban bemutatott fotó ad több támpontot, hiszen azon még felfedezhető az a kerítés, ami a későbbi Ságvári körút két szakaszát – az 1905-ben épített szecessziós Kereskedelmi Bank bontása miatt – még elválasztott egymástól. Tehát a tavaszi fények és növények, illetve a fotós helyzete miatt biztosak lehetünk abban, hogy a képet 1964 vagy 1965 kora tavaszán lőtték, hiszen az a kerítés az utóbbi év első felének a végén tűnt el, és addigra a pártház is majdnem teljesen készen volt a mai Baross út és Boldog Sándor István körút találkozásánál.

Az ismeretlen fotós a korabeli Merkúr személygépkocsi választékot is megörökítette

Egyébként azt, hogy a két felvétel egymás előtti vagy utáni pillanatokban készült, a megörökített autók árulják el. Mindkét felvételen látszik ugyanis a két, talán világoskék és fehér színezésű Trabant 500-as, illetve orrával, a mögöttük parkoló vajszínű Moszkvics 403-as. Az e cikk témájául választott képen további autók is felbukkannak, amelyek közül különösen érdekes számomra a következő, narancssárga vagy piros kombi Trabant, merthogy ilyen élénk színű „szappantartóra” nem emlékezem. Mögötte egy Skoda Oktávia parkol, majd valamilyen nyugati márkájú autó várakozik – talán egy Peugeot 403-as –, majd egy újabb Moszkvics, illetve a kép szélén egy Wartburg 900-as orra látható. Mindez csak azért érdekes, mert a kép hét-nyolc évvel a magántulajdonú személyautók újbóli engedélyezése után, talán hat-hét évvel a két betű és négy szám kombinációjú rendszámok bevezetését követően, és talán a Merkúr Személygépkocsi Értétékesítő Vállalat megalakulásának évében készülhetett. A fotón pedig ott a korabeli, magyarországi személygépkocsi választék, amelyek közül akkor még a Moszkvicshoz és a Skodához szinte azonnal hozzá lehetett jutni, míg az NDK csodákra egy évet kellett várni.

Meddig és miért maradhatott a helyén a háború előtti bankfelirat?

Persze az autókon kívül mást is érdemes észrevenni ezen a hatvan vagy hatvanegy éves felvételen. Például a „nagy OTP” és a Ságvári Endre Megyei Művelődési Központként funkcionáló egyemeletes épület között azt a három földszintes házat, amelyeket majd csak a nyolcvanas évek végén bontottak el, hogy a Kereskedelmi és Hitelbank épületének – ma már Szapáry irodaház – helyet csináljanak. Ezek a házak minden bizonnyal már az előző századfordulón is ott álltak a Szapáry utcában, és bár nekem nincs róla személyes emlékem, a fotóshoz legközelebb lévő, legmagasabb ház pincéjében működött a híres Sarudi féle trafik. És még egy érdekesség a képnek erről a részéről. A „nagy OTP” homlokzatán még ott virít az épületet 1937-ben megépíttető Szolnoki Hitelbank neve, ami legkésőbb 1948-ban az államosítás révén megszűnt. És bár az épület homlokzatára felrakták az Országos Takarékpénztár fényreklámját, az előző rendszerre utaló feliratot nem távolították el. Vajon miért? És mikor tűnt el?

A kép felveti azt a kérdést is, hogy mikor épült a hadkiegészítési parancsnokság?

Érdemes a még álló Nerfeld-palota – aminek földszintjén a kép készítésekor az Alföldi áruház működött – fölött is elnézni, mert a felbukkanó épületek nemcsak elárulnak bizonyos dolgokat, de kérdéseket is felvetnek. Egyrészt már látható a képen a Magyar utca 9. szám alatti társasház, ami lehet, hogy a maga nemében az első ilyen szolnoki épület. Tőle balra, az Állami Biztosító fényreklámja mögött pedig egy emeletes irodaház lóg bele a képbe, ami a „sorozat” másik darabja miatt nem lehet más csak a hadkiegészítési parancsnokság tömbje. Ami azért rendkívül érdekes, mert a Helyőrségi Művelődési Házat (HEMO) csak a hetvenes évek elején adták át a Táncsics utcában. Azaz fel kell tennem a kérdést, hogy a „Hadkieget” mikor adták át, merthogy az avatásáról eddig semmiféle újságcikket nem találtam. Plusz, mi volt majdnem egy évtizeden keresztül az ezen a képen látható irodaház előtt, azaz a későbbi HEMO helyén?

De jó lenne, ha előkerülne a tekercsről még néhány, más irányba lőtt fotó!

E kép kapcsán érdekes lenne tudni, vajon ki és miért készítette. Lehet, hogy még a pártház építése közben jutott fel egy amatőr fotós az épület legfelső emeletére vagy éppen tetejére, majd kattintott párat a nem éppen olcsó színes filmjére. De az is elképzelhető, hogy valamelyik tervező- vagy építőipari vállalat fotósa készítette a képet, akár a készülő munkát megörökítendő, akár valami következő beruházást előkészítendő. Persze, ha választani lehetne, hogy a fotós személyét és a fotózás okát szeretném-e megtudni, avagy kerüljenek elő a tekercs további képei, mert esetleg a pártház mögötti, Csarnok utca környékéről vagy a még nem szanált Beloiannisz utcáról is készültek képek, nem kérdés, hogy melyiket kívánnám.

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Az Adyn 4 évvel korábban

Nem kétséges, hogy ez a fotó Szolnokon készült, miként abban is biztosak lehetünk, hogy nem 1978-ban, ahogy a nagyszerű Fortepan jelzi, hanem inkább 1974 nyarán. Egyszerű indokolni.

Sok kérdés még megoldatlan

Milyen célt szolgált ez a képeslap méretű kartonkép? A szolnoki Szabadság térről 1911 előtt készülhetett ilyen fotó? Gyömörey Félix házát akkor és azok építették, ahogy ma gondoljuk?

Szolnoki konflis, 1966

Abban nem vagyok biztos, hogy Szolnok utolsó konflisa látható ezen a képen, az azonban bizonyos, hogy a fogat a vasútállomástól a centrum felé indult az akkori Beloiannisz utca végén.

Még egy toronnyal

A szolnoki Baross és Kápolna út kereszteződésénél álló Hasznos-házat 1915-ben örökíthette meg Szigeti Henrik, hogy aztán Kisné képeslapjának e példányát 1924-ban Budapestre küldjék.