Ságvári a pártházból

Ságvári a pártházból

Dátum:

Nem biztos, hogy e kép készítésekor már Ságvári körútnak hívták a mai Szapáry utca megörökített szakaszát, az azonban egyértelmű, hogy az ismeretlen fotós az új pártházból dolgozott.
A „sorozat” korábban bemutatott darabja, bal alsó sarkában azzal a bizonyos kerítéssel

A bő évtizeddel ezelőtt egy Rita nevű blogSzolnok olvasótól kapott, és még Danka István által retusált fotókból sokat bemutattam már szubjektív élményportálom különböző rovataiban. Januárban például ennek a fotónak a párját Nerfeld a pártházból címmel. A két kép születési évéhez ez a korábban bemutatott fotó ad több támpontot, hiszen azon még felfedezhető az a kerítés, ami a későbbi Ságvári körút két szakaszát – az 1905-ben épített szecessziós Kereskedelmi Bank bontása miatt – még elválasztott egymástól. Tehát a tavaszi fények és növények, illetve a fotós helyzete miatt biztosak lehetünk abban, hogy a képet 1964 vagy 1965 kora tavaszán lőtték, hiszen az a kerítés az utóbbi év első felének a végén tűnt el, és addigra a pártház is majdnem teljesen készen volt a mai Baross út és Boldog Sándor István körút találkozásánál.

Az ismeretlen fotós a korabeli Merkúr személygépkocsi választékot is megörökítette

Egyébként azt, hogy a két felvétel egymás előtti vagy utáni pillanatokban készült, a megörökített autók árulják el. Mindkét felvételen látszik ugyanis a két, talán világoskék és fehér színezésű Trabant 500-as, illetve orrával, a mögöttük parkoló vajszínű Moszkvics 403-as. Az e cikk témájául választott képen további autók is felbukkannak, amelyek közül különösen érdekes számomra a következő, narancssárga vagy piros kombi Trabant, merthogy ilyen élénk színű „szappantartóra” nem emlékezem. Mögötte egy Skoda Oktávia parkol, majd valamilyen nyugati márkájú autó várakozik – talán egy Peugeot 403-as –, majd egy újabb Moszkvics, illetve a kép szélén egy Wartburg 900-as orra látható. Mindez csak azért érdekes, mert a kép hét-nyolc évvel a magántulajdonú személyautók újbóli engedélyezése után, talán hat-hét évvel a két betű és négy szám kombinációjú rendszámok bevezetését követően, és talán a Merkúr Személygépkocsi Értétékesítő Vállalat megalakulásának évében készülhetett. A fotón pedig ott a korabeli, magyarországi személygépkocsi választék, amelyek közül akkor még a Moszkvicshoz és a Skodához szinte azonnal hozzá lehetett jutni, míg az NDK csodákra egy évet kellett várni.

Meddig és miért maradhatott a helyén a háború előtti bankfelirat?

Persze az autókon kívül mást is érdemes észrevenni ezen a hatvan vagy hatvanegy éves felvételen. Például a „nagy OTP” és a Ságvári Endre Megyei Művelődési Központként funkcionáló egyemeletes épület között azt a három földszintes házat, amelyeket majd csak a nyolcvanas évek végén bontottak el, hogy a Kereskedelmi és Hitelbank épületének – ma már Szapáry irodaház – helyet csináljanak. Ezek a házak minden bizonnyal már az előző századfordulón is ott álltak a Szapáry utcában, és bár nekem nincs róla személyes emlékem, a fotóshoz legközelebb lévő, legmagasabb ház pincéjében működött a híres Sarudi féle trafik. És még egy érdekesség a képnek erről a részéről. A „nagy OTP” homlokzatán még ott virít az épületet 1937-ben megépíttető Szolnoki Hitelbank neve, ami legkésőbb 1948-ban az államosítás révén megszűnt. És bár az épület homlokzatára felrakták az Országos Takarékpénztár fényreklámját, az előző rendszerre utaló feliratot nem távolították el. Vajon miért? És mikor tűnt el?

A kép felveti azt a kérdést is, hogy mikor épült a hadkiegészítési parancsnokság?

Érdemes a még álló Nerfeld-palota – aminek földszintjén a kép készítésekor az Alföldi áruház működött – fölött is elnézni, mert a felbukkanó épületek nemcsak elárulnak bizonyos dolgokat, de kérdéseket is felvetnek. Egyrészt már látható a képen a Magyar utca 9. szám alatti társasház, ami lehet, hogy a maga nemében az első ilyen szolnoki épület. Tőle balra, az Állami Biztosító fényreklámja mögött pedig egy emeletes irodaház lóg bele a képbe, ami a „sorozat” másik darabja miatt nem lehet más csak a hadkiegészítési parancsnokság tömbje. Ami azért rendkívül érdekes, mert a Helyőrségi Művelődési Házat (HEMO) csak a hetvenes évek elején adták át a Táncsics utcában. Azaz fel kell tennem a kérdést, hogy a „Hadkieget” mikor adták át, merthogy az avatásáról eddig semmiféle újságcikket nem találtam. Plusz, mi volt majdnem egy évtizeden keresztül az ezen a képen látható irodaház előtt, azaz a későbbi HEMO helyén?

De jó lenne, ha előkerülne a tekercsről még néhány, más irányba lőtt fotó!

E kép kapcsán érdekes lenne tudni, vajon ki és miért készítette. Lehet, hogy még a pártház építése közben jutott fel egy amatőr fotós az épület legfelső emeletére vagy éppen tetejére, majd kattintott párat a nem éppen olcsó színes filmjére. De az is elképzelhető, hogy valamelyik tervező- vagy építőipari vállalat fotósa készítette a képet, akár a készülő munkát megörökítendő, akár valami következő beruházást előkészítendő. Persze, ha választani lehetne, hogy a fotós személyét és a fotózás okát szeretném-e megtudni, avagy kerüljenek elő a tekercs további képei, mert esetleg a pártház mögötti, Csarnok utca környékéről vagy a még nem szanált Beloiannisz utcáról is készültek képek, nem kérdés, hogy melyiket kívánnám.

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Eltűnt házak és tetők

A szolnoki Kossuth téren készült kép egy május elsejei felvonulást mutat. Egyértelmű, hogy a fotós csak 1957-ben, ’58-ban vagy ’59-ben dolgozhatott, a Magyar utca torkolatánál állva.

A Baross utca eleje 1913 körül

A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.

Szolnokon, 1971 nyarán

A szolnoki Sütő és Jászkürt utcák elején, azaz az akkori Beloiannisz úti kereszteződések közelében a hetvenes évek elején készült a Bauer-gyűjteményben található, mellékelt két fotó.

A vasút felé 1904-ben és 1909-ben

Bármilyen hihetetlen, de az öt év különbséggel feladott két képeslapon Szolnok egyik legfontosabb közterülete látható, amit akkor már nem Vasúti fasornak neveztek. Ez a Baross utca vége.