Az 1911 júniusában átadott szolnoki „szép Tisza-hidat”, a későbbi rendőrüdülőtől vagy tanácsi üdülőtől ritkábban fotografálták, mint a túlpartról. A két háború között Weinstock Ernő – utána Nagyváradi Ernő – néven dolgozó „képeslapkirály” azonban többször is járt Szolnokon, és minden bizonnyal volt annyira igényes saját munkájával szemben, hogy újabb és újabb beállításokat is keressen a képeihez.

Nem tartom kizártnak, hogy ez a fotója ugyanakkor készült, mint amikor több képen megörökítette az éppen elkészült Tisza szállót. Ám, ha mégsem, az akkor is biztos, hogy csak 1928 után dolgozhatott, hiszen a híd balparti pillére mögött már ott a hotel tornya és jellegzetes épülete.

Átnézve a kecses hídszerkezet alatt, az is egyértelmű, hogy ez a kép csak 1932 előtt készülhetett, hiszen még hiányzik róla az evangélikus templom épülete. Ha elindulunk a bal parti hídpillértől, akkor nagy nehezen kivehető a későbbi Marx parki bölcsőde és óvoda villaépülete, majd az a magas homlokzat a Szapáry utcai Erlich-ház, amely egy évben épült a szép híddal.

Tovább haladva egy nagyobb épületet látunk, ami a korabeli Szolnok térkép alapján a Magyar Királyi Csendőrség laktanyája lehet az akkori Fürdő és Scheftsik István – azaz a mai Szigligeti és Kellner – utcák között. Őszintén megmondom, nem tudom, hogy ehhez az épülethez hogyan viszonyult az a villanytelep, amit a város 1927-ben átengedett az evangélikusoknak templomépítésre, merthogy eddig úgy tudtam, a csendőrlaktanya a második világháborúban sérült meg. Az azonban világos, hogy a jobb pillér felé tovább haladva az a nagy épület a Városi bérház, amit a Tisza szállóval egyszerre építettek a mai Táncsics, akkori Apponyi Albert utcában, az úgynevezett Speyer-kölcsön felhasználásával. Hasonló felvétel ma már azért nem készíthető, mert a második világháború után emeletes házak foglalták el a Városi bérház és a Megyeháza mögötti park közötti területet.

Érdemes a jobb oldali pillér és a part között is átnézni a híd alatt. Az a hosszú, földszintes épület a második világháborúig a Tóth Tamás park – ma Verseghy park – és a ma már nem léteztő Honvéd utca között állt, lényegében az 1949-ben átadott Damjanich uszoda helyén. Hogy a háborúban sérült meg vagy majd csak az uszoda miatt bontották le, nem tudom, bár inkább az első mellett érvelnék. A szolnoki „szép Tisza-híd” ugyanis mindössze 33 évig szolgálhatott, hiszen 1944 őszén a város felőli részét a visszavonuló németek felrobbantották, miután az előző hetekben a túlpartról már többször lőtték az érkező szovjetek ezt a környéket. A budapesti Szabadság-hídra hasonlító szerkezet sajnos olyan súlyos károkat szenvedett, hogy 1945 nyarán elbontották, hogy aztán a vízben lévő pilléreken egy ideiglenes szerkezet szolgálja az átkelőket egészen 1963-ig.