Az Állami Hirdető Vállalat szolnoki kirendeltsége – ami a Kossuth tér 10. szám alatt, azaz a mai „lordok háza” helyén, a Táncsics és a Szigligeti utcák közötti telken állt földszintes házban működött – jelentette meg a Szolnokról induló és oda érkező vonatok és autóbuszok menetrendjét. Az 1955 októberétől 1956 májusáig érvényes tenyérnyi, 28 oldalas kiadványt szeptember 29-én készítette el a Szolnoki nyomda – aminek címét sajnos nem tüntették fel. A két színnel – pirossal és kékkel – nyomott könyvecske azonban nemcsak a korabeli helyi és helyközi buszmenetrendet, illetve a szolnoki vasútállomáson áthaladó személyvonatok indulási időpontját közölte, hanem rengeteg korabeli reklámot is. Tulajdonképpen mind a 28 oldalra került két-két hirdetés, amelyek gyönyörűen megrajzolják a lassan hét évtizeddel ezelőtti Szolnok kereskedelmi térképét.
Csak a fiatalabbak kedvéért helyezzük el ezt a szűk évet a történelem térképén. A második világháború éppen tíz évvel korábban ért véget, Magyarország a szovjet érdekszférába került. A vasfüggöny évekkel korábban leereszkedett, a köztársaságból népköztársaság lett, az aktuális alkotmány hat éve volt érvényben, az ország túl volt az államosításon, a tervgazdálkodás első ötéves tervén, azaz bő fél évtizede épült a szocializmus. Sztálin ugyan már két éve halott volt e menetrend kiadásakor, de Hruscsov még nem mondta el a XX. kongresszusi beszédét, mivelhogy a hatalmi harc még nem dőlt el Moszkvában. Idehaza Rákosi Mátyás állt a Magyar Dolgozók Pártja élén, Péter Gábor az Államvédelmi Hatóságot vezette, Nagy Imre első miniszterelnöksége pedig éppen véget ért.
Szolnokon még mindig a régi, ideiglenes Tisza-híd vezetett a belvárosból az önálló községnek számító Szandaszőlős felé, de készen volt már az SZTK – sőt ebben a kis menetrendben külön oldalakat kapott a Szolnok Megyei Tanács orvosi rendelőjének tájékoztatója -, a Kossuth téri irodaház és a Szakszervezetek Művelődési Háza is. Ezerrel folyt a Ságvári körúti házsor építése, még híre sem volt az új városközpontnak, létezett a Csarnok utca, a régi Tabán és bizony az vasútállomásról is még csak álmodtak. És, mint e menetrendből kiderül, a szolnoki telefonszámok még négyjegyűek voltak, és a közterületek helyesírása is ingadozott: hol Kossuth-tér, hol meg Kossuth tér szerepel címként.
A néhai Nerfeld-palotában – a mai Árkád sarok helyén – viszont már működött az Állami áruház, aminek reklámja a menetrend első oldalára került. Ahol egyébként tartós és olcsó alumíniumedényeket is forgalmaztak, amelyekben a korabeli hirdetés szerint „gyorsan melegszik az étel”. De ugyancsak apró reklám hívta fel az utazók figyelmét, hogy „tegye lakását szebbé, otthonosabbá, vásároljon csillárt” az Állami Áruházban. Ahol üveg- és porcelánedényeket, kályhákat, rádiókat és tűzhelyeket is lehetett kapni, legalábbis egy negyedik szöveges hirdetés szerint. Persze az Állami Áruházat nem úgy kell elképzelni, mint egy mai nagy plázát, esetleg a hetvenes években felépült szolnoki Centrumot vagy Skálát. Rengeteg dolog nem ott volt kapható, amiket a város bevásárló utcájának számító Beloiannisz, azaz Baross, illetve a Kossuth utcák üzleteiben kellett keresni.
Tetőtől talpig fel lehetett öltözni például a Szolnoki Kiskereskedelmi Vállalat – még ma is legendás – 33. számú ruházati boltjában, az 1973-ban felrobbantott Madas-ház földszintjén, a Csarnok utca sarkán, a Beloiannisz utca 7. szám alatt. Férfi, női és gyermekcipőt a 13. és 14. számú cipőboltokban lehetett vásárolni, amelyek majdnem egymással szemben, a Beloiannisz utca 20. és 25. szám alatt működtek. Persze kíváncsi lennék, hogy ugyanannak a cégnek a két üzletében mennyiben tért el a kínálat. De ugyancsak ebben az utcában, a 17. szám alatt volt megtalálható a Szolnoki Kiskereskedelmi Vállalat üveg, porcelánárukat és ajándékokat forgalmazó 23. számú üvegboltja, a Beloiannisz elején, a mai pékség helyén pedig „a könyvesbolt”, a fotó cikkeket és szemüvegeket árusító OFOTÉRT, sőt a „Modern és Stil-bútorokat” kínáló Bútorértékesítő Vállalat 27. számú szolnoki fióküzlete is a 8. szám alatt. Hogy miért szerették a korabeli üzleteket számokkal jelölni, és mi volt a számozásban a logika, az számomra rejtély.
Természetesen szolgáltatók is csalogatták az ügyfeleiket ezen a menetrenden keresztül. Így a Béke étterem, amelyik a „frissen sültek – zóna pörköltek” kiemeléssel hívta fel magára a figyelmet. A „Szolnokon nevezetes Tisza szálló”, ahová különleges ételek, sütemények, fajborok, likőrök és a hangulatos zene miatt volt érdemes betérni. Vagy ott volt a Vidámparki Halászcsárda – az akkor még nem létező Tiszaliget elején -, és a Halászszövetkezeti Halász-csárda – az „Irodaház mögött”, azaz a Jókai utca sarkán -, na és a Tiszavirág cukrászda a Beloiannisz utca 5. szám alatt. Nem is beszélve az ugyancsak „Szolnok nevezetességeként” hirdetett Nemzeti étterem és szállodáról, ahol szombat és vasárnap 5 órai tea, valamint szalon- és tánczene várta a vendégeket, akik „folyóvizes, központi fűtéses” szobákban is megszállhattak.
Természetesen a korabeli Néplap olvasására is buzdított ez a kis kiadvány, miként a Madách utcai klubházban működő Törekvés Baráti Körbe való belépésre is. Ám számomra az igaz kuriózum például az IBUSZ hirdetése abból az évből, amikor összesen 94 nyugatra utazót regisztráltak a magyar határőrök. Vagy a Szolnoki 51. számú Autóközlekedési Vállalat felhívása, amelyben fuvarokat vállaltak, illetve az 56. számú, ugyancsak Autóközlekedési Vállalat hirdetése, akiknél pedig autóbusz különjáratokat, valamint taxi és túra-gépkocsikat lehetett bérelni. A legaranyosabb azonban a Ságvári Endre út 4-6. szám alatt található 60-as totózó hirdetése, ahol totó kérdésekben tájékoztatást is adtak, sőt minden szerdán tanácsadást is tartottak. Merthogy akkoriban mindenki számára mese volt a 12 találatos – ez volt a telitalálat -, hiszen a lottó majd bő két évvel később jelenik csak meg.
Citálhatnám még a Melléktermék és Hulladékgyűjtő Vállalat (Mártírok út 9.), a Terményforgalmi Vállalat, a harisnya szemfelszedéssel is foglalkozó Szolnoki Háziipari Termelőszövetkezet, a Kohászati Alapanyagellátó szolnoki telepének (Mártírok és Vöröshadsereg út sarok), a Zöldszöv és a Földművesszövetkezet hirdetéseit is. Ám már így is szétfeszítik egy blogbejegyzés kereteit, arról nem is beszélve, hogy két későbbi menetrendről is szeretnék még írni. Maradjon téma akkora is!
