2026.04.23. (csütörtök)

A gazdaság emlékei

A gazdaság emlékei

Dátum:

A Szapáry páratlan oldala az utca csúnyábbik fele? Legalábbis semmi mással nem tudom magyarázni, hogy a bank épületének fotóján kívül egyetlen régi képet se találok arról az oldalról. Pedig ott is van mit nézni. Például a régi művházon.

A Szapáry utca 23-nál nézzenek fel a homlokzatra. Nem a piros műtégla burkolatot kell nézni, hanem fölötte a sárga falat, az ablakok alatt lévő díszeket. Hat szakmára – szakmacsoportra – utaló stukkót fedezhetnek fel, amelyek még abban az időben kerültek oda, amikor ez a ház a szakszervezetek otthona volt. És, amikor még a Szolnokra jellemzőek voltak ezek a szakmák.

A Baross utca felől érkezve az első stukkó – szerintem – a vegyipart jelképezi. Abból a korból, amikor Szolnok egyik legnagyobb foglalkoztatója a Tiszamenti Vegyiművek volt, kint a Tószegi út végén. De akár a vegyiparhoz sorolhatjuk az egykori kőolajkutató és a kőolajtermelő vállalatokat is, amelyek nemcsak a város szélén rendelkeztek telepekkel, de a belvárosban is számtalan házuk volt. Sőt, ha már a vegyiparról beszélünk, ne feledkezzünk meg arról, a hetvenes években ez az ágazat annyira felfutott a városban, hogy még önálló szakközépiskolát is alapítottak hozzá. Lassan már csak az iskola, meg a nagyratörő tervek maradtak a szolnoki vegyiparból.

A következő stukkó az építőipart jelképezi. Ami a város fejlődésével, terjeszkedésével futott fel a hatvanas-, hetvenes években. Emlékszik még valaki a Beton- és Vasbetonipari Művekre (BVM), a házgyárra, ahol például a Széchenyi lakótelep házainak elemeit öntötték? Vagy a Szilikátipari Vállalatra? De azt hiszem, itt sem járok messze az igazságtól, ha az építőipar részeként emlékezek meg a Tisza Bútorgyárról, ahol többségében a házgyári lakások konyhabútorai készültek. Valahol a kórházzal szembeni ipartelepen.

A harmadik az élelmiszeriparra emlékeztet. A cukorgyárra – lebontották -, a Tejiparra – lebontották -, a malmokra, a magtárakra és a kenyérgyárra – pusztulnak vagy üresen állnak -, illetve a vágóhídra, amelyik sokadik gazdáját keresi éppen. Persze, ott lehetett élelmiszeripart működtetni, ahol ipari méretű mezőgazdasági üzemek ontották az alapanyagokat. A földeken kívül ezekre ma már csak a düledező, szétlopott állattartó telepek emlékeztetnek a határban, meg a Szapáryn a negyedig faldísz a traktorral.

Az ötödik stukkó a gépgyártásé lehet. Ha ma építenék ezt a házat, talán ez lenne az egyetlen, amit ki lehetne tenni a falra, hiszen a vasúti járműjavítás- és gyártás az egyetlen, ami túlélte a változásokat. De hol van már például a Mezőgép, az ország egyik legnagyobb mezőgazdasági gépgyártó vállalata, amelyik nemcsak a környék gazdaságait szolgálta ki.

A hatodik jelképpel kicsit gondba vagyok. A szövőipar jellegzetes ábrázolása. Ilyen üzemeket azonban nem tudok felidézni Szolnokon. Hacsak nem a varrodáknak állítottak így emléket.

Nézzenek fel arra a falra, és mélázzanak el azon, hogy Szolnok egyszer komoly ipari város volt. Olyan, amilyenből tőlünk nyugatabbra ma is rengeteg van.

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Egykori kora tavaszok

Tanulóváros a vasútállomásnál, olajosok által támogatott iskolabővítés az Abonyi úton, 90 fős vetítőteremmel megálmodott moziüzemi székház, és egy meg nem épült 1000 fős sportcsarnok.

Szolnok 900 (27.): Az összefogás lapja?

A szolnoki székhelyű, de megyei érdekeltségű Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat grafikus képeslappal köszöntötte a 900 éves várost, amire a Volán és az Állami Biztosító is rákerült.

Amiről egy ’73-as naptár mesél

Kordokumentum. Abból az időből, amikor még érdemes volt a tévéket megjavíttatni. Helytörténeti forrás, hiszen arról is árulkodik, hogy 1973-ra már négy ABC-je volt a helyi ÁFÉSZ-nek.

Tényleg az utolsó fahíd

Tévedtem. Szolnoknál nem 1909. március 15-én ívelt át utoljára fa közúti híd a Tiszán, hanem 1945 nyarától talán 1946 első feléig. A „szép Tisza-híd” romeltakarítási fotói igazolják ezt.