A belváros felől érkezve, a Baross utca és a Kápolna út kereszteződésénél egy pillanatra nézzenek jobbra! A főutca házai mögött egy pillanatra feltűnik a régi Szolnok. Nem tudom, eddig hányszor mentem itt el autóval, de csak akkor tűnt fel az itt maradt múlt, amikor éppen arra kerekeztem.

A Koszorú utca elején például egy régi órás felirat hirdeti egy valamikori kisiparos üzletét. Talán garázsból alakították ki az aprócska boltot, de az is lehet, hogy eleve annak építették. Méreteit tekintve egyszemélyes vállalkozás lehetett. Az összefirkált falon maradt kirakatban ott a felirat, hogy az üzlet máshová költözött. Talán olyan helyre, ami útba esik az embereknek, mert úgy tűnik, a fő utakról öt-tíz métert már nem kerülnek.

Pedig a városnak ebben a Baross utca, Ady Endre út és Kápolna utca közé ékelt részében néha érdemes egy kört tenni. Mert néhány évig még látható lesz itt az a régi Szolnok, ami talán a hatvanas évek végén kezdett eltűnni. Az a falusias, görbe utcás, kiskertes, ami nemcsak a Tabánt, hanem a belváros környékét is jellemezte. Áll még néhány régi ház, pár omladozik, és az is látszik, hogy ebből a kis faluból hamarosan divatos kertváros lesz. De az egyik utcában még látni olyan kékre festett nyomós kutat, ami a magyar falu képéhez hozzátartozott az elmúlt évtizedekben.

Ha bejárták a Koszorú, a Kard, a Viola, a Tőr és a Horánszky utcákat, és eddig nem tették meg, akkor feltétlenül álljanak meg az Ady és a Kápolna utcák sarkán, a gyönyörűen felújított Xavéri Szent Ferenc kápolnánál. Az elmúlt években nemcsak az épület, de a környéke is megszépült. A kápolna melletti macskaköves, fás tér rendezvényért kiált. Milyen jó hangulatú, hagyományos búcsúkat vagy piacokat lehetne itt rendezni. És mondjuk azt is ünnepelni, hogy a múltat érdemes megőrizni.

A magam részéről megőriztem volna például az Adyn, a piaccal szemben az „Expressz vegytisztító” neonreklámot is, aminek a hiánya igazán csak akkor fog feltűnni, ha lehullnak a levelek. Persze nem volt szép, valamikor fel kellett volna újítani, ám a maga nemében az utolsó fényreklámjaink egyike volt. A régi városkép része. Mára csak a falból kiszedett vezetékek nyomai maradtak.

Gyalog vagy két keréken kihagyhatatlan a Tiszai hajósok tere. Ugye másoknak is feltűnnek a fantáziával beültetett virágágyások. Ha olykor megfordulnak más városokban, talán igazolni tudják, hogy virág, fű és fák tekintetében nincs okunk a panaszra. Szolnok egy zöld város.

Ahol a régi és az új szökőkutak is működnek. Néhány hétig az AKB rovatban díszelgett a Tiszavirág-kút peremén a kavicsba csorgó víz. Ma már nincs ott. Mármint a kép. Meg a kavics. Mert a szökőkútból még mindig oda is szökik a víz, ahová nem kellene. Igaz, pár napja már nem kavicságyon, hanem szép burkolt kövön csordogál. De hát nekünk sem sikerülhet minden. Viszont a jó szándékot értékelni kell!