Nem először fordult elő, hogy minden újság tele volt egy új film ajánlóival, ám az Szolnokra vagy soha nem érkezett meg, vagy csak hónapok múlva jutott el valamelyik moziba. Emlékszem, a Levelek Júliának című – egyébként közepes – filmmel is így jártunk, és végül DVD-n tudtuk megnézni. Persze, biztos velem van a baj, hiszen, ha a lerúgom-lelövöm-felrobbantom kategóriákra, vagy a képzelet világában játszódó felnőtt mesékre vágynék, akár a hazai premierekkel egyidőben is mehetnék Szolnokon moziba.

A Tom Hanks által részben írt és egyedül rendezett Larry Crowne-t június óta reklámozták a lapok. És ki ne figyelt volna fel egy olyan filmre, amiben a kilencvenes évek legzseniálisabb amerikai, férfi színésze – Hanks – a nyolcvanas évek legszebb színésznőjével – Julia Roberts – jön össze? A rengeteg B-kategóriás mozi, a blődli vígjátékok és az eszement krimik között felüdülést ígért a két óriás kalandja.

Ötvenhat nappal a magyarországi premier után persze már tudom, hogy az ígéretet nem sikerült betartani. A Larry Crowne – ez a Tom Hanks által alakított főszereplő neve – első pár perce ugyan zseniális, Tom Hanks nagyszerűen mutatja meg a munkájáért élő, ám a válságra hivatkozva mégis kirúgott kisembert. Szerethetők a banki ügyintézővel, az ócskásként dolgozó szomszéddal játszott jelenetek. Utána azonban leül a történet, és soha nem arra mozdul, amerre jó lenne. Mintha Tom Hanks csak azért szórakoztatna másfél óráig bennünket, hogy megcsókolhassa Julia Roberts-et. Közben pedig hatalmas lehetőségek között megy el, kezdve az osztálytársak személyes történeteitől, a közgazdaságtan professzoron át, a másik női főszereplő történetéig.

Persze így is örülök, hogy moziban, a Tisza Moziban láthattam a Larry Crowne-t. Ebben a hónapban még megy. Ne hagyják ki! Már csak azért sem, mert gyanítom, a filmek lassú Szolnokra érésének egyik oka lehet, hogy két ilyen sztárra is csak négyen voltunk kíváncsiak az első vetítési napon.