Amelyik a Millér felé vezető műút egyik leágazásában fejezte be korábbi életét. Pedig milyen szépen indult minden, még a Domusban. Csak megöregedett. Kiment a divatból. Senkinek se kellett. Így hát korábbi otthonából kivitték, a lépcsőházban lecipelték, utánfutóra felrakták, Szolnokon átutaztatták, majd a természet lágy ölén magára hagyták. Vagyis nem magára. Ránk. Mindenkire, aki megcsodálhatja az őszülő bokrok alatta színes, kissé ódivatú huzatát.
Miről álmodik az ágy?
Miről álmodik az ágy? Hogy a két kistestvérével, akik ugyancsak a Budapesti Kárpitos és Díszítő Szövetkezetben születtek, egyszer mesélhetnek azokról a szellemi toprongyokról, akik évtizedes használat után az útszélén hagyták őket. Majd elmondja az ágy, hogy egykori gazdái külsőre teljesen normális kinézetű emberek, talán házastársaikat és gyermekeiket sem verik, adót is csak mértékkel csalnak, nem sumákolnak többet, mint az átlag, de mindenre van valami önfelmentő magyarázatuk. Az ő elhagyására is. Merthát meg kell érteni, hogy már nem fértek tőle. Mint a nagymamától. Nem volt hová tenni, mint a váratlanul született kiscicákat. A vásárláskor még szívesen fizettek érte, de a végén, miért adjanak pénz. Hogy tőle megszabadulnak?
Miről álmodik az ágy? Talán arról, hogy tisztességesebben is befejezhetné a földi pályafutását. Mert lenne helye. Csak hát annak a megtalálásához értelem, szellemi erőforrás, a vegetáción túl is működő agytekervények kellenek, az ő egykori gazdáinak meg ilyesmi talán soha nem volt. Nekik szellemileg annyira futotta, hogy ha őt kidobják, ha őt már nem látják, ha nem az ő lakásukban van, akkor már nem az ő gondjuk. És igazuk lett.
Miről álmodik az ágy? Talán arról, hogy akik így bántak vele, majd hasonló módon végzik életük végén. Az árokpartra dobva, hiszen ezt a példát mutatták gyerekeiknek. Ha valami nem kell, feleslegesé vált, dobjuk ki. Vagyis dobjuk a közösbe. Úgyis lesz, akinek bántja a szemét. A régi ágy kidobói pedig úgyis nyugodtan ücsöröghetnek az új ágyon odahaza, bámulhatják a tévét, és joggal háboroghatnak, hogy milyen lett ez a világ. Szemetes, felelőtlen, másokkal nem törődő. Bezzeg ők! Nem ilyenek?
