NYÁRI ISMÉTLÉS
Gondolatban repüljünk vissza a XIX. század utolsó évtizedének elejére és álljunk meg a Kossuth téren! A városháza már elkészült, szemben harminc éve működik a Magyar Király Szálloda, a híd felé a megyeházát is látjuk már. Igaz, még a Piac téren állunk, amit földszintes házak határolnak. Elindulunk a vasútállomás felé, de a második sarkon a Tisza felé bekanyarodunk a Molnár utcába. Sehol egy emeletes ház, járdának, normális kocsi útnak se híre, se hamva. Mintha egy alföldi falu szélesebb főutcáján állnánk. A folyó felé haladva, jobb kéz felől egy épület, ahonnan a helyi református gyülekezet tagja lépnek ki izgatottan.
Vakarjuk a fejünket, és hitetlenkedünk, hogy Fischbein Fodor Dániel, aki két évtizedig közmegelégedésre vezette az imént említett Magyar Királyt, ebben a jelentéktelen utcában akar európai színvonalú szállodát építeni. Fischbein éppen nincs a városban, a kontinenst járja, hogy tapasztalatot és mintákat gyűjtsön a hamarosan induló, iszonyatos költségvetésű építkezéshez.
***
Ugorjunk pár évet! Ugyanott állunk 1895. január elsején, igaz, már nem a Molnár, hanem a Szapáry úton. Ma meg a város új büszkesége, a 33 szobás, téli kertes, bálteremmel, étteremmel és kávéházzal rendelkező Nemzeti Szálló, amire a beruházó Fischbein mintegy 250 ezer koronát költött, hogy Kocsis Lajos építész remekelhessen. A városban ugyan még nincsenek közművek, itt azonban központi fűtés és villanyvilágítás működik.
Ha öt éve nem jártunk Szolnokon, bizony kapkodjuk a fejünket, mi minden épült a városban is. Elkészült a törvényszék (bíróság), a Fehér Ló helyén már áll a pénzügyigazgatóság (könyvtár), a Szapáry végén a Kindlovics féle, a Szabadság téren, a megyeháza mellett pedig a Scheftsik bazár. A gyalogezred laktanyáját – a mai Százados és József Attila út sarkán – már átadták, ahogy a Konstantin iskolát is. A megyei kórház és a református templom építésének előkészületei is jól haladnak. Az alig negyedszázada megyeszékhellyé lett poros városka valódi fejlődésnek indult, ami a következő szűk húsz évben se lassul.
***
Bő negyedszázaddal később. Túl vagyunk az első nagy világégésen, a forradalmakon, a román megszálláson, a város kezd magához térni a megrázkódtatásokból. A Nemzeti Szálló – ahonnan 1919-ben Stormfeld Aurél irányította a Vörös Hadsereg hadműveleteit (az erre emlékező táblát 1990-ben szedik le) – bálterméből 1922-ben mozit alakítottak ki, ami aztán közel nyolcvan évig az is marad. A városban bő évtizede van vezetékes víz, a belvárosban fejlődik a csatornahálózat, huszonöt év alatt egyre több helyre jut el az elektromos áram, sőt, a város vezetőiben felvetődik a villamos vonal kiépítésének ötlete is, ami talán a Szapáry útnak is más képet adna. Annak a Szapárynak, ami szűk két évtizedre ismét a város korzója lesz, ahol vasárnaponként megtelik a Nemzeti Szálló és a Kádár cukrászda terasza, ahol bankpalota és Nerfeld Ferenc jóvoltából üzletház épül. A Nemzeti működése is még egyszer felfut a harmincas években, amikor Ivanits József veszi át az üzemeltetését, aki újra országos nívóra emeli a helyet.
***
A múlt század ötvenes éveinek elején vagyunk, ismét ott állunk a Nemzeti Szálló előtt, ami ekkor, már a Ságvári körúton található. Fénye igencsak megkopott, de örülünk, hogy a háborús hadikórházból, majd a negyvenes évek rendőrségéből ismét szálloda lett. Igaz, már nem magántulajdonú, hiszen ez az épület sem kerülhette el az államosítást.
Még nem tudjuk, hogy szomorú évtizedek köszöntenek a Nemzetire. Mivel nem költenek az épületre, a szálloda állaga és fénye folyamatosan romlik. A földszintjén működik majd a Nemzeti-Tallinn Étterem, ahol a hatvanas években menő fővárosi bandák is fellépnek, az egykori bálterem helyén üzemel a Vörös Csillag Filmszínház, és sokszor vetődik fel hiába, hogy fel kellene újítani az épületet.
Ugorjunk ismét húsz évet, valamikor 1971-ben vagyunk. Egy éjszakát töltöttünk a Nemzetiben. Összepakoltunk, lemegyünk a lépcsőn, a recepción leadjuk a kulcsot, de nem mondják, hogy viszontlátásra. Mi voltunk a szálloda utolsó vendégek, 86 év után bezár a Nemzeti. Suttogják azért, mert Szolnok aktuális hatalmasságai így akarnak pénzt szerezni egy új szálloda, modern szálloda felépítéséhez, ami az új városközpontban kapna helyet, ott, valahol a Madas ház mögött.
***
Újabb húsz év múlva, a kilencvenes évek első éveiben vagyunk, ismét a Szapáry úton. Az egykori szálloda emeleten a Kunság Füszért székel, a mozi is üzemel, a földszinten pedig éppen turkáló működik.
Akkor még mindenki hisz abban, hogy az új világ a lassan száz éves épületre is jó hatással lesz. De eltelik pár év, kiürül az emelet, bezár a mozi, bankok költöznek a földszintre. Az államosított épületet privatizálják – ettől várva a megújulást -, de komolyabb beruházás évtizedekig nem indul. Pedig micsoda ígéretek hangzanak el konferencia- és rendezvénytermekről! Az új tulajdonos javára majd egyetlen dolgot írhatunk: a tetőt eredeti állapotába felújítja, ami némileg lassítja az épület pusztulását. Így a 2012-őt is megéli nagyjából úgy, ahogy lassan hatvan éve van.
(A cikk 2012. február 3-án jelent meg először.)
