2025.08.27. (szerda)

Hazai házias

Hazai házias

Dátum:

Az Alcsi Holt-Tisza étterem ellentmond minden, a vendéglátóhelyek ideális elhelyezkedéséről szóló elképzelésnek, valamint a marketing eszközök használatát mantrázó sztereotípiáknak. Teheti, hiszen semmi egyebet nem csinál, mint jól főz és hangulatos környezetben, korrekt áron, normálisan tálal.

Persze, be kell vallanom, hogy a sztereotípiáknak én is sokszor be szoktam dőlni. Az Alcsi étteremről például már korábban is nagyon sokat hallottam, de amikor rákérdeztem a helyére, mindenki úgy kezdte elmagyarázni, hogy hát ez az egykori állami gazdasági étkezde. Nem vagyok biztos benne, hogy ez igaz. Mindenesetre nem hozott lázba a lehetőség, hogy egy volt szocreál kantinban, műanyag székeken ebédeljek, még akkor sem, ha az útbaigazítások második mondata mindig az volt: de nagyon jól főznek.

Tanulság, hogy ha egy helyet sokan ajánlanak, akkor érdemes félretenni az előítéleteket, és akár a város szélére is kimenni érte. Az Alcsi Holt-Tisza étterem ugyanis annyira a város szélén van, hogy „két lépésre” a bejáratától már szántóföldeket látunk. Ám a szocreál nagyon messze esik innen. Székely kapu, kemence az udvaron, rendezett kert, bent pedig olyan miliő, mintha egy látványtárba lépnénk. Erős erdélyi „ízekkel”, amit, mint kiderült, a tulajdonosok kötődése magyaráz. Komolyan mondom, egyszer nem enni is ki kell mennem, hogy legyen időm nyugodtan is végignézni azt a rengeteg képet és tárgyat, ami az étterem belsejét díszíti. Díszíti? Egyedivé teszi és feldobja.

Mert ugye evés közben nem nagyon tud másra figyelni az Alcsi étterem vendége. Már csak azért sem, mert azzal van elfoglalva, ami a tányérjára kerül. Az pedig a legjobb értelemben vett hazai házias. Nincs itt szerintem fúziós konyha, meg modern bűvészkedés a receptekkel, csak az a jó magyaros konyha, amit minden nagymama odahaza is visz. Egyszerű, de fenséges, és kicsi az esélye, hogy csalódjunk.

Azt is meg kell vallanom, hogy itt étlapról még soha nem rendeltem. És a hétköznapi menüket sem próbáltam eddig, mivel a vasárnapi ebédek „látogatói” vagyunk. Ami érzésem szerint mindannak az eszenciája, amit az Alcsi tud. Ízben, választékban, adagban, árban. Ezekben pedig hiba nincs.

Amire a legjobb bizonyíték az étterem előtti parkoló, ami ilyenkor mindig dugig van. Annak ellenére, hogy ez a hely már nem nagyon reklámozza magát, és a városközponttól talán a legtávolabbi éttermünk. Ám ettől ne essenek kétségbe, ha egy jó vasárnapi ebédre vágynak.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Esélylatolgatás

Adjunk egy esélyt az Agóra bisztrónak, mert bár földszinten van, már maga a kilátás miatt is megér egy próbát. Ahogy a letisztult, modern berendezés miatt is érdemes megnézni. És persze, ha már ott vagyunk, adjunk esélyt a kínálatnak és a személyzetnek is.

Az én pékem

A jó pékség ugyanolyan fontos része a városnak, mint a kávéház, a könyvesbolt, a virágos vagy éppen az a cukrászda, amit a magunkénak mondunk. Ezek a jóízű, szerethető, de csak itt értelmezhető vállalkozások visznek életet a házak közé. Most elárulom, melyik az én szolnoki pékségem.

Orosz vendégségben

Pici, családias, különleges, nem olcsó. Viszont Szolnok egyetlen olyan étterme, amit a város határain túl is jegyeznek. Antialkoholistaként nehéz alámerülni az orosz konyhában, viszont a desszertek kedvelőjeként ki merem jelenteni: ritka finom Pavlovát ettem a szolnoki Balalajkában.

A limonádé is jeles

Amikor a hó ropogott a talpam alatt a Kossuth téren, mindig arra gondoltam, akkor jön el az igazi tavasz, ha a Campus Café előtt újra kinyílnak a napernyők, és ismét lesz kedvem inni a limonádéjukból. Megtörtént. Már nem is egyszer. És nem csalódtam.